Farmosi (2011) szakirodalmi elemzése alapján

A térbeli tájékozódó képesség fejlesztése során bekövetkező zavar a bizonytalan testsémára vezethető vissza. A probléma onnan ismerhető fel, hogy a tanítvány nem tud tájékozódni saját testén, nincs megfelelő képe a saját testéről.

Az ilyen problémával küzdő tanulók példának említve, nem tudják az egyik lábukat keresztezni a másik felett, képtelenek a hátukat domborítani, homorítani, nem képesek végrehajtani a lábkulcsolást, karkulcsolást, stb.

A testséma fejlesztésének kezdeti lépése lehet az önmegfigyelés. Ezeket a fejlesztő gyakorlatokat már egész korán, el lehet kezdeni. Sok mozdulattal, mozgással járó játékos tevékenységet lehet végrehajtatni a tükör előtt. Például különböző utánzó mozgásokat (állatok mozgása), természeti jelenséget (szél fútta fűzfaágak), továbbá bármilyen munkatevékenységet, munkaformát megtestesítő, utánzó cselekvést.

A térbeli tájékozó képesség fejlődése során a látás szerepe egyre jobban a háttérbe szorul, kevésbé érvényesül. A tulajdonképpeni térbeli tájékozódás megjelenése ott kezdődik, amikor például egy sötét szobában (helyismerettel rendelkezve), probléma nélkül eltalálunk az ajtóig vagy az ablakig, vagy bármilyen feladatot végre tudunk hajtani. Ilyen lehet még a lámpa felkapcsolása. Összességében elmondhatjuk, hogy ha fejlett e képességünk, akkor tökéletesen megtaláljuk és tudjuk a kapcsoló helyét, de ismerni kell és ismerjük is a körülöttünk lévő tárgyak elhelyezkedését az emléknyomok felidézése révén.

A képesség megértéséhez az egyik kedvenc sportágam példáját említeném meg. Ugyanez a folyamat történik, amikor egy autóversenyző a Formula-1-ben nagy sebességgel versenyez kőrről-kőrre és az elvárásoknak megfelelően (előz, milliméterekre egymástól haladnak, stb.) teljesíti a feladatát. A versenyzők szinte minden körben milliméter pontosan az optimális íven haladnak, és „érzik a pályát". Ilyen tempónál az érzékszerveknek már lényegében csak a visszacsatoló funkció marad. Az ember a versenyző folyamatosan észleli térbeli helyzetét, mozgásait és környezetét.

A képesség fejlődésének szakaszai 7-16 éves korig jellemző. A kezdeti fázisa a 8-10 éves kor közötti mérsékelt, és a 10-13 éves kor közötti intenzív periódus jellemzi. Ezt követően javulás már nem mutatható ki. A serdülés után a lányoknál enyhe regresszív tendencia (csökkenő, visszafelé fejlődő) figyelhető meg, amely összefügghet a dobás kevésbé jó technikai végrehajtásával is. Ekkor a nemek közötti differencia is kifejezettebb.

A térbeli tájékozódás több területen is fontos lehet. Fontos a testgyakorlatok végzése során, a nyílt készségű sportjátékoknál pl. küzdősportok, sportjátékok, illetve fontos lehet a mindennapi életben is. Például az irányok, illetve a távolságok felmérésénél, ez különösen fontos lehet az autóvezetésnél. Emellett érzékelni tudjuk a tér és időbeli elemek összefüggéseit.