• látás, a térbeli tájékozódásban különösen jelentős a látás szerepe. A vizuális percepció nem más, mint információgyűjtés a külvilágból a látásunk révén. A látás receptorai szolgáltatják a környezetből érkező információk mintegy 40%-át. A látással, az elraktározott emlékképek felidézésével nagymértékben pótolhatjuk az egyensúly, a kinesztézia és a tapintás útján szerzett információkat. A binokuláris látás.

A mai mozgásszegény társadalmunkban ez a képesség is veszített színvonalából, ami elsősorban a sportolás, testmozgás során szerzett ilyen jellegű információk csökkenéséből ered. Mivel az ilyen tevékenység közben szerzett emléknyomok átvihetők (transzferálhatók) az élet egyéb területére (pl. közlekedés), ezért az ilyen jellegű információk csökkenése kihat a szituációk megoldásának eredményességére is. Amely a közlekedést tekintve komoly következményekkel is járhat. A térbeli tájékozódás jól fejleszthető képesség. A gyakoroltatás során érdemes megjegyezni a következő szempontokat.

Mindig figyelembe kell vennünk, hogy a térelemekkel a gyermek mindig önmagára vonatkoztat, tehát az irányok felcserélődhetnek (pl. ha a tanár bemutatását szemlélik, fontos a tükörképszerű bemutatás).

A 8-9 éves kor körül válik hasonlóvá a gyermek térérzékelése a felnőttéhez, amikor már helyzetétől függetlenül, helyesen kezdi meghatározni a tér irányait. Idősebb korban egyre inkább csökken a térbeli tájékozódó képesség minősége, ami elsősorban az érzékszervek tompulásán alapszik és egyéb időskori betegségeken.

A közlekedésben azért kell jobban odafigyelni a gyerekekre és az idősebbekre, mert előbbiek még nem, utóbbiak már nem képesek jól megoldani egy szituációt, elsősorban érzékelés, észlelés és idegélettani problémák miatt.