A képesség fejlesztésének legszenzibilisebb időszaka 6- 10 éves korra (általános iskola alsó tagozata). Ha nem történik meg időben a mozgásprogramok begyakorlása, akkor egy úgynevezett képzési deficittel állunk szembe, ami azt jelenti, hogy már nem lehet olyan színvonalú a képesség, mint amilyen lehetett volna, ha a kritikus időben kapjuk az ingereket.

A gyorsasági koordinációt elsősorban az öröklött adottságok (a velünk született reflexkapcsolatok) határozzák meg, és lényegesen kisebb az edzés hatására megváltoztatható képesség-összetevők és a tanultság (készségszintű tudás) szerepe.

A koordináció javítása során a cél az, hogy a hatékony gazdaságos mozgástechnika minél nagyobb sebességi viszonyok mellett, minél hosszabb időtartamban legyen fenntartható. Hosszú gyakorlási időre van szükség, míg egy harmonikus, gazdaságos mozgásprogram összeáll. Fejlődése elsősorban a mozgás gazdaságosságának javulásától függ.

A gyorsasági mozgáskoordináció oktatásánál a technikára kell nagy hangsúlyt fektetni a maximális gyorsaság elvárásával szemben, mert a gyermekek maximális gyorsaságra való törekvése közben a mozgásukban zavar keletkezhet. Például a futásnál a gyerek a sebesség növelés hatására hanyatt dől, fejét hátra hajtja, a térdei nem emelkednek megfelelő magasságba, lerövidül a lépéshossz, ezáltal csökken a sebesség.

A gyorsasági koordináció oktatását, fejlesztését a tanulási- tanítási folyamatban a természetes mozgások csoportkörének elsajátíttatásával kell kezdeni. Ezen mozgások a legkönnyebben automatizálható, stabilizálható, dinamikus sztereotippé alkotható. A mozgásfejlesztés csúcspontja a dinamikus sztereotípia kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a mozgás kivitelezésére a külső körülményekhez igazítva az egyén bármely helyzetben képes. A gyerekeket a mozgások végrehajtása során a lehető leggyorsabb végrehajtásra kell ösztönözni.

A képesség fejlesztésének gyakorlatai lehetnek például a következők: