II.1. Bevezetés: Hirtelen szívhalál élsportolókban

A rendszeres sporttevékenység kétséget kizáróan növeli a várható élettartamot és javítja az életminőséget, azonban az elmúlt években ismételten élsportolók váratlan és tragikus hirtelen haláláról szóló tudósítások láttak napvilágot, és az érintett egyének nem ritkán elit labdarúgók közül kerültek ki (Vivian Foe, Fehér Miklós, O'Donnell, Antonio Puerta). A hirtelen szívhalál fiatal sportolókban (35 év alatt) viszonylag ritka (1 : 50 000 - 1 : 100 000), de korábbi tanulmányok szerint így is 2-4-szer gyakrabban fordul elő, mint a nem sportoló hasonló korú populációban. Számos veleszületett és szerzett szívbetegséget azonosítottak a sportolói hirtelen szívhalál lehetséges okaként, de az esetek 5-10%-ban a szív semmiféle strukturális elváltozását nem sikerült igazolni a boncolás során. Ezekben az esetekben a hirtelen szívhalált kamrafibrilláció következményének tartják, melynek hátterében különböző okok állhatnak. A bizonytalan boncolási lelet birtokában, és kézzelfogható bizonyítékok hiányában is gyakran a hirtelen szívhalál ischaemiás eredetét gyanítják. Ezzel ellentétben fiatal sportolókban a hirtelen halál legtöbbször nem a fizikai megterhelés csúcsán következik be, valamint ischaemia specifikus EKG eltéréseket, vagy a myocardialis infarctus bizonyítékait csak ritkán lehet megtalálni. Emellett a rendszeres fizikai terhelés a legerőteljesebb kardioprotektív hatással rendelkező, ún. szív prekondicionálás kifejlődéséhez vezet, mely szignifikánsan növeli a túlélés esélyeit egy esetlegesen bekövetkező szívizom ischaemiás epizód alkalmával. A myocardialis ischaemia és infarctus a 35 évnél idősebb sportolók esetén fontos szerepet játszik a hirtelen szívhalál kialakulása során, azonban 35 évnél fiatalabb élsportolókban ezek oki szerepe nem jelentős. Fontos megjegyezni, hogy a jelenleg elérhető legmodernebb és legelfogadottabb sportorvosi szűrővizsgálatok, alkalmassági és rutinvizsgálatok során kóros eltéréseket nem tapasztaltak a később hirtelen szívhalálban elhunyt élsportolókban, akiknél a boncolás során ép szívszöveteket találtak. Így az egyik elit labdarúgó, Antonio Puerta csupán 3 nappal (!) a rutin orvosi vizsgálatait követően halt meg hirtelen szívhalál miatt - a vizsgálatokon nem észleltek nála kóros eltérést. Érthető tehát a megállapítás, miszerint a hirtelen szívhalálhoz vezető elváltozásokat feltáró szűrő és előrejelző sportorvosi vizsgálatok terén jelentős előrelépésekre lenne szükség.

Szívelektrofiziológiai szempontból két alapvető körülménynek kell egyidőben jelen lennie a repolarizáció zavarai alapján kialakuló kaotikus kamrai tachycardia, a Torsades de Pointes (TdP) létrejöttéhez (1. ábra), mely aztán számos esetben átmehet kamrafibrillációba, és hirtelen szívhalálhoz vezethet: egy megfelelő ritmuszavar szubsztrátnak (szívizom repolarizáció jelentős megnyúlása, megemelkedett térbeli és időbeli repolarizáció inhomogenitás, mely a re-entry típusú ritmszavaroknak kedvez), aminek a talaján a trigger mechanizmus (az ún. vulnerabilis periódusban kialakuló extrasystole) a súlyos ritmuszavart elindíthajta. A repolarizáció zavarainak következtében kialakuló hirtelen sportolói szívhalál mechanizmusainak megértéséhez szükséges az ún. repolarizációs tartalék koncepciójának rövid ismertetése is, hiszen a repolarizációs tartalék fiziológiás („atlétaszív", sportszív), valamint veleszületett (pl. kongenitális hosszú QT szindrómák) vagy szerzett okokból (ártalmatlannak tűnő gyógyszerek: antihisztaminok, egyes antibiotikumok, antimikotikumok, nem szteroid gyulladásgátló szerek; étrendkiegészítők, doppingszerek stb. által) való csökkenése jelentősen hozzájárulhat a hirtelen sportolói szívhalál kialakulásához.

 

1. ábra Torsades de Pointes kaotikus kamrai tachycardia jellemző képe.