Tompa erőbehatás leggyakrabban a csontos-porcos mellkasi váz sérüléseit, a mellkasi izomzat vagy kültakaró zúzódását okozhatja, nagy energiájú behatás esetén azonban akár tüdő, szív vagy nagyérsérülés is létrejöhet. Ezért a légzési, keringési rendszer ellenőrzése ilyen mechanizmus esetén is fontos!

Szegycsont és bordatörések

A bordák törése viszonylag gyakori sportsérülés, leginkább küzdősportokban, labdajátékokban szokott előfordulni.

Tünetek: légzéssel összefüggő fájdalom, nyomásérzékenység a sérülés területén. Bordasérülés esetén a szegycsontra gyakorolt axiális nyomás is gyakran nem ott, hanem a törésnek megfelelően vált ki fájdalmat. Hallgatózással néha légzőmozgással szinkron crepitatio is észlelhető. A diagnózist elsősorban röntgen vizsgálat erősítheti meg, bár a térbeli ívelt bordalefutás miatt gyakran van fals negatív eredmény. Gyakorlott ultrahangos vizsgáló találati pontossága a bordatörések diagnosztikájában sokszor felülmúlja az röntgenét. A mellkasi röntgen vizsgálat tulajdonképpen elsősorban azért szükséges, hogy esetleges bordatöréshez társuló pneumothorax, haemothorax jelenléte kizárható legyen.

Kezelés: Általában konzervatív (fájdalomcsillapítás, légzőtorna) Csak kivételesen, nagy energiájú sérüléseknél, ha a többszörös törések miatt instabil mellkas alakul ki, jön szóba osteosynthesis a bordatörések ellátására. Ilyenkor gyakran egyébként is műtéti indikáció áll fenn a súlyos társsérülések miatt.

A szegycsont törések kezelési elvei alapvetően megegyeznek a bordasérülésekével, egy fontos különbséggel. Az anatómiai közelség miatt a szegycsontot sértő erő nagy eséllyel hat a mögötte helyet foglaló szívre is. Ezért minden szegycsonttörés esetén gondolni kell esetleges szív contusiora, ezért kötelező a néhány napos kórházi observatio. Ez idő alatt labor (szív necroenzimek) és EKG (esetleges ritmuszavarok vagy necrosisos jelek) vizsgálatok végzése javasolt. A gyakran társuló hátcsigolyatörés lehetősége miatt (általában TH IV-VI szegmentumok) ajánlott háti gerinc röntgen is.

Pneumothorax (ptx), haemothorax (htx), szívtamponád

Nemcsak nyílt, áthatoló sérülések, hanem tompa erőbehatások esetén is gondolni kell rájuk. Pneumothorax általában a tüdőszövet sérülésétől jön létre, főleg bordatörésekhez társul, de azok hiányában is kialakulhat, főleg emphysemás tűdő esetén. Haemothorax általában az intercostális erek sérüléséből eredhet, ritkán azonban nagyérsérülés jele is lehet.

Kisebb kiterjedésű ptx, vagy htx esetében beavatkozás nem feltétlenül szükséges. Szoros observatio, fájdalomcsillapítás, légzőtorna mellett spontán felszívódás jöhet létre. Nagyobb kóros mellüregi levegő vagy folyadékgyülem esetén sebészi mellkasi drainage szükséges, melyet 4-5. napi fenntartás után, a tüdő kitapadását követően lehet megszűntetni.

A ptx legveszélyesebb ventil formája beavatkozás nélkül akár percek alatt fatális lehet. Ezért fokozódó légyszomj, féloldali légzési hang gyengülése, a nyaki erek fokozódó telődése és fenyegető keringés összeomlás klinikai jelei esetén életmentő beavatkozásként mellűri detensionálást kell végezni. (Legegyszerűbb injectiós tű beszúrása a II. bordaközben a medioclavicularis vonalban.) Akut szívtamponád ehhez nagyon hasonló klinikai jelekkel jár (nyaki értágulat, fenyegető keringés összeomlás), itt azonban hiányzik a féloldali légzési hang kiesés, helyette a szívhangok gyengülése és a szívtompulat kiterjedése észlelhető. Végső esetben pericardiális punctió kísérelendő meg (bal IV-es bordaközben vagy a szegycsont csúcsa alól a bal váll irányába célozva).

Végleges megoldás ezen esetekben is sebészi, mellkasi drainage, illetve a szívsérülés ellátása.

Izomsérülések

A mellkasfal izmainak legenyhébb sérülése az úgynevezett húzódás. Ilyenkor a túlterhelt izomban mikroszakadások jönnek létre, ami még képalkotó diagnosztikával nem kimutathatók.  Leggyakrabban a serratus és a rhomboideus területén jelentkeznek.

A nagyobb mellkasi izomcsoportok közül a latissimus dorsi és a pectoralis maior sérülése a leggyakoribb. Ezek főleg nehézatlétáknál, súlyemelőknél, küzdősportolóknál szoktak előfordulni. Húzódás mellett viszonylag gyakori a részleges vagy teljes szakadás előfordulása. Típusos hely az ízomhas-ín átmenet.

Tünetek: hirtelen fájdalom az érintett izom területén, az ellenállással szembeni adductio fájdalmassá válik, lokálisan bevérzés, esetleg hiatus tapintható. UH vizsgálat a sérülés helyét és kiterjedését pontosítja.

Ellátás: Húzódásnál és részleges szakadásnál konzervatív (kímélet, hűtés, NSAID, néhány napig rögzítőkötés a mellkasfalhoz) A panaszok csökkenése után fokozatos terhelés. Teljes szakadásnál a jelentős funkciókiesés miatt sportolóknál mindenképpen műtét javasolt.