IX.6.1.4. A vállöv sportártalmai

Vállízületi instabilitás

Többféle típusa különíthető el. Az úgynevezett tüneti instabilitás esetén az ismétlődő mikrotraumák, túlterhelődések miatt a tok megnyúlik, a labrum szél felrostozódhat, néha a csontos perem is kissé lecsiszolódik. Ilyenkor valódi ficam nem jön létre, de bizonyos mozdulatoknál fájdalmas roppanás, kattanás, subluxációs élmény következhet be. A korábbi ficam kapcsán létrejött labrum, tok vagy fejsérülés perzisztáló alapként már banális mozdulatra is subluxációs érzéssel, sőt gyakran recidív ficamokkal is járhat (postluxatiós, vagy valódi instabilitás). Ezekre jellemző, hogy az instabilitás iránya jól meghatározott, (98 %-ban elülső-alsó), ellentétben a multidirekcionális instabilitással, ami lényegében alkati adottság, laza vállízület illetve izomzat következménye.

Tünetek: A jellegzetes, anamnézisben szereplő bizonyos mozdulatokra jelentkező subluxatiós érzés, apprehension teszt pozitivitás (abducált, kirotált helyzetű kar direkt előrenyomásakor fellépő vállízületi fájdalom, bizonytalanság érzés) felvetik a gyanút. MR vizsgálat, bizonytalan esetben vállízületi arthroscopia szolgáltathat bizonyítékot.

Kezelés: Enyhébb esetben funkcionális, konzervatív (célzott izomerősítés) Recidiv ficam talaján kialakult, vagy konzervatív kezelésre nem javuló tüneti instabilitás estén műtéti. Nagyon fontos tudni, hogy multidirekcionális, alkati instabilitásnál mindenképpen a funkcionális kezelés a járható út! Műtét azért nem jó megoldás, mert ha csak az általában domináns egyik irányt zárja le, a későbbiekben az instabilitás átvált másik irányba, körkörös „megerősítés" pedig bár a stabilitási problémát ugyan megoldhatja, de szinte biztosan jelentős funkció beszűküléssel jár.

Impingement szindróma.

A vállízületi mozgások első fázisában a rotator mandzsetta összehúzódása centralizálja a fejet, így a delta emelő hatása közvetlenül forgatónyomatékká válik, és a humerusfej gördülni kezd. Ha ez valamilyen okból nem következik be (pl. rotator sérülés, gyulladás vagy innervatiós zavar) vagy a rendelkezésre álló subacromialis terület beszűkült (acromion alaki rendellenessége, meszes felrakódások, subacromialis bursitis), a gördülő mozgás zavart szenved, a humerusfej a fölötte levő csontos-szalagos vállboltozatnak ütődik. Eközben a rotator mandzsetta egy része (főleg a supraspinatus ínszakasz), valamint a subacromialis bursa összepréselődik, és az ismétlődő mechanikai irritáció miatt előbb-utóbb súlyosan károsodik. Ez mintegy circulus vitiosusként fenntartja és súlyosbítja a helyzetet. Míg az anatómiai variáció (horgas alakú acromion) fiatal sportolóknál, a többi ok (rotatorín gyulladás-sérülés, subacromialis bursitis, meszesedés stb.) inkább a senior sportolóknál fordul elő.

Tünetek: a klasszikus Neer féle impingement teszt mellett (a kar passzív abdukciója és előre emelésekor jelentkező fájdalom) lényegében mindenben megfelel a részleges rotator sérülés tüneteinek. (painfull arc jel). 
 

A diagnózis röntgennel (subacromialis rés beszűkültsége, esetleges acromialis alaki variáció vagy subacromialis mészfelrakódás) UH-val, (rotator mandzsetta állományának állapota, oedema vagy microszakadások), valamint MR vizsgálattal (ez adja a legteljesebb képet az inas- csontos- szalagos-porcos struktúrákról) igazolható.

Kezelés: Enyhe, főleg tüneti esetben konzervatív. Kimutatható anatómiai ok (acromialis alaki variáció, definitív rotator szakadás) esetén a progresszió megakadályozására definitív műtét (acromion plasztika, rotator rekonstrukció). Előrehaladottabb elváltozások esetén (krónikus rotator elégtelenség, masszív bursitis, meszesedés) mintegy palliációként a subacromialis tér kitágítása (arthroscopos subacromialis dekompresszió) a panaszokat jó időre jelentősen csökkentheti.

Subscapuláris tendinits

A rotator mandzsetta elülső részét alkotó inas rész izolált bántalma főleg fej fölötti, erőltetett vállízületi mozgások alkalmával jöhet létre (kézi és röplabda, tenisz, dobóatlétika). A subscapularis a felkar legfontosabb berotátora, így klasszikusan végigvitt dobómozdulat közben nagy terhelésnek van kitéve. Ilyenkor a túlfeszülés hatására mikro szakadások jöhetnek létre, melyek az ismétlődés miatt steril gyulladásos tüneteket produkálva panaszt okoznak.

Tünetek: fájdalom a kar horizontális emelése és berotatiója kapcsán, erővesztés, nyomásérzékenység az int tapadási vonalában. UH vizsgálat oedemát, folyadékgyülemet igazolhat.

Kezelés: Konzervatív. Fontos a megfelelő idejű regenerációs idő (minimum 3-4 hét) különben recidiva jöhet létre.