A csuklóízület speciális kéttengelyű tojásízület, melyet egyfelől a radius distális vége biztosít az ulna felől hozzá csatlakozó discus triangularissal. Maga az ulnavég közvetlenül nem vesz részt az ízfelszín alkotásában, de a róla eredő szalagok révén mégis érintett. A másik oldalon a proximális kéztőcsontsor alkot (a pisiformét kivéve) egységes íves ízfelszínt. Kéttengelyű ízületként dorsál és volarflexió, valamint radiál és ulnarductió irányú mozgásokat egyaránt végez, így összességében a csuklóízületben jelentős köríves mozgás jöhet létre, ami a kéz manipulatív tevékenységét fokozza. Eközben azonban az intercarpalis, sőt a carpometacarpalis ízületekben is észlelhető összességében jelentős elmozdulás, ami azt bizonyítja, hogy a teljes csuklófunkcióhoz ezen ízületek intakt volta is szükséges. A kéztőcsontok által képzett palmaris alagútban futnak a hajlítóinak nagy része valamint a nervus medianus és egy külön kis csatornában (Guyon csatorna) a nervus ulnaris. Ez viszonylagos védettséget biztosít, azonban a merev alap és oldalfalak miatt minden térszűkítő folyamat ezen képletek funkciózavarát okozhatja. Dorsálisan az extensor csoportot csak egy többszörösen szeptált, erős ínhüvelyrendszer határolja csuklótájon, ami kevésbé merev, így nagyobb mozgásszabadságot biztosít.

A csuklóízület vizsgálata:

Megtekintéssel jellegzetes deformitásokat-duzzanatokat észlelhetünk (bajonett, vagy franciavilla állás). Tapintással lokalizálhatjuk a fájdalmas pontokat (sajkacsont, radiusvég, radioulnaris junkció stb.). Aktív mozgásterjedelem vizsgálatakor funkció elmaradást tapasztalhatunk, passzív mozgatáskor rugalmas vagy merev akadályt, kattanást észlelhetünk. A csontos sérülések kimutatására kéztőcsont érintettség gyanúja esetén 4 irányú rtg, esetleges CT vizsgálat lehet szükséges.