A könyökízület fontos összekötőkapocs a kezet funkcionálisan a törzshöz kapcsoló csukló- könyök-váll ízületi láncolatban. Speciális felépítése egyszerre tesz lehetővé nagyfokú mozgékonyságot és megfelelő stabilitást, ami finomabb manipulatív mozdulatokra és nagy erőkifejtésre egyaránt alkalmas.

Az ízület alkotásában részt vevő csontok, proximálisan a humerus distális vége, distál felül a radius és az ulna, viszonylag gyenge szalag és tokrendszerrel kapcsolódnak egymáshoz. A stabilitáshoz éppen ezért elengedhetetlen két faktor: az ízfelszínek szoros kongruenciája és az ízületet áthidaló izomtömeg aktív stabilizáló hatása. Bármelyik faktor sérülése esetén mind a stabilitás, mind az ízületi mozgásterjedelem károsodik.

Az alapvető könyökízületi mozgások során a flexió-extensió kapcsán a humero-ulnáris és humero radialis ízületi részek egységes felszínként viselkednek. Ez a csúszó- gördülő mozgáspálya azonban nem egyenletes, a trochlea felszínének aszimmetrikus volta miatt. Míg teljes extensióban az alkar fiziológiásan 10 fok körüli valgus helyzetben van, ez a szög flexió során fokozatosan csökken, és végflexióban néhány fokos varusba csap át. Ez az eltérés elsősorban a másik mozgáspálya, a pronáció-supináció megkönnyítésére szolgál, melynek során a rotatiós főtengely a proximális radio-ulnáris ízületen fut keresztül. Ezen mozgások kapcsán a radius fejecse elsősorban rotálódik, de egyben valamelyest antero-posterior és mediolaterális síkban is elmozog, míg az ulna a trochlea dorsolaterális tengelye mentén mozdul kicsit elő-hátra. A teljes mozgásterjedelemhez szükséges az alkarcsontok és a distális radio-ulnáris ízület integritása. Ha ezen képletek deformálódnak, az a könyökízületi mozgásokra is kihat.

Az aktív stabilizátorok közül a laterális oldalon elhelyezkedő anconeus izom szerepe kiemelendő, mivel a radiusfejecs mozgásszabadsága miatt a külső szalagrendszer jóval gyengébb stabilitást biztosít a mediálisnál. Az ízületet áthidaló alkari extensor és flexor csoport izmai, valamint a felkari flexorok és extensorok az aktív mozgások kivitelezése mellett főleg szinergikus funkcióban komoly stabilitást biztosítanak.

A könyök vizsgálata

Anamnézis: kiderítendő a sérülés mechanizmusa, (direkt-indirekt, nyújtott vagy hajított könyöktartás közben) ideje, a jelenlegi panaszok.

Megtekintés: A könyök alakja, helyzete, esetleges látható kényszertartás vagy deformitás kórjelző lehet

Fizikális vizsgálat: itt is tanácsos először a beteg aktív mozgásait megtekinteni. Ha a fájdalom miatt ez nem kivihető, óvatos passzív mozgatással igyekszünk felmérni a mozgásterjedelmet, az esetleges kemény vagy rugalmas akadályokat. A jól tapintható képletek (olecranon, epicondylusok) palpatiójával kóros duzzanatot, nyomásérzékenységet keresünk. Stabilitás vizsgálatnál elsősorban varus és valgus stressz alkalmazásával keressük a kóros lazaságot.

Az alkari flexor és extensor csoport aktív, ellenállással szembeni működtetésével és passzív túlnyújtásával vizsgálhatjuk az eredés környékén fellépő esetleges panaszokat (epicondylitis provokációs tesztek)