Testünk egyik legnagyobb ízülete. A törzs rajta keresztül kapcsolódik az alsó végtaghoz, így a testsúly terhelés átvitelében, illetve a térben való dinamikus mozgások kivitelezésében fontos szerepe van. Bár felépítését tekintve tiszta gömbízület, a mozgástartománya azonban bizonyos irányokban elhatárolt. Ennek elsősorban a stabilitás miatt van jelentősége.

Az ízületet a femur feje, valamint a medencecsont vápája alkotja. A medence dőlésszöge, a vápa síkja, az erős tokszalagok, valamint a rostos porcos labrum megakadályozzák az ízület hyperextensióját. A combfej nem közvetlenül kapcsolódik a femur diafíziséhez, hanem egy viszonylag hosszú, ferde lefutású nyakon keresztül. A nyak basisánál található masszív csontos kiemelkedések (trochanter maior és minor) adják a csípőízület mozgásaiban elsősorban fontos izomköpeny tapadási pontjait.

A normál collodiafizeális szög (130 fok körül) jelentősége elsősorban a teherkar és erőkar megosztásában van, mely normálisan 3:1 arányú. Ettől eltérő konfiguráció (valgus vagy varus csípő) vagy a nyakra ható nyírőerőket, vagy a fejre ható nyomóerőket fokozza.

A combfej vérellátásáért elsősorban felelős arteria circumflexa femoris az ízületi tok tapadási vonalában, a femurnyak basisának megfelelően, körkörösen fut. Az innen leágazó egyenes erek, melyek a nyakon végighaladva az intracapsuláris térben magát a fejet táplálják, már végartériáknak tekintendők. Ezért minden olyan behatás, ami az ízületi nyomást fokozza (folyadékgyülem sérülés vagy gyulladás miatt) komoly keringészavarhoz vezethet, és a femurfej necrosist okozhat. Az ereket keresztező törésvonal (mediális combnyaktörés) hasonlóképpen károsíthatja a vérellátást.

A csípő vizsgálata:

Anamnézis: A sérülés mechanizmusa, ideje (csípőtáji sérülések esetén különösen fontos az időfaktor), a jellemző panaszok felderítése.

Megtekintés: Az alsó végtag hossza, rotatiós állása, esetleges csípőtáji duzzanat, deformitás megléte vizsgálandó.

Fizikális vizsgálat: Nyomásérzékenység, esetleg tapintható crepitatió észlelése. A csípő ízület funkcionális vizsgálatánál először az aktív, fájdalomhatárig való mozgásterjedelmet nézzük. A passzív mozgatáskor óvatosan járunk el, fájdalom esetén nem erőltetve a mozgatást. A sérült végtag keringésének és beidegzésének ellenőrzése mindig fontos!

Képalkotó vizsgálatok: 2 irányú rtg az esetek túlnyomó részében a csontos sérüléseket viszonylag jól mutatja. Kétség esetén CT vizsgálat adhat végső választ. Lágyrészsérülések esetén UH vizsgálat végzése jön szóba. A combfej porcborításának károsodását és esetlegeses intraosseális keringészavar meglétét MR vizsgálattal lehet detektálni.