V.1.2 Molekuláris genetika

A HCM genetikai hátterében főként a sarcomer egyes komponenseit kódoló gének mutációi állnak (1. táblázat). HCM-hez vezet többek között a ß myozin nehéz lánc-, troponin T- és I-, a tropomyozin-, myozin-kötő C fehérje-, esszenciális myozin könnyű lánc-, regulatorikus myozin könnyű lánc-, aktin és titin gént érintő mutációk. Közülük a ß myozin nehéz lánc- és myozin kötő C fehérje gén mutációi a leggyakoribbak (kb. 15-20%), a troponin T mutációk (kb. 5%) és a tropomyozin mutációk kevésbé frekvensek. Utóbbi években a sacomer Z-sávját kódoló génekben (alfa aktinin 2-, T-cap, LIM-fehérje gének) ill. a Ca-hemosztázisban szerepet játszó gének (foszfolambán, junctophyllin-2) mutációit is kimutatták HCM-es betegekben (2. és 3. táblázat).

Gén

Szimbólum

Lókusz

Előfordulás (%)

béta myozin nehéz lánc

MYH7

14q12

15-25

myozin kötő C fehérje

MYBPC3

11p11.2

15-25

troponin T

TNNT2

1q32

<5

troponin I

TNNI3

19q13.4

<5

troponin C

TNNC1

3p21-p14

<1

alfa-tropomyozin

TPM1

15q22

<5

aktin

ACTC

15q14

<1

esszenciális myozin könnyű lánc

MYL3

3p21.31

<1

regulatorikus myozin könnyű lánc

MYL2

12q24.21

<2

titin

TTN

2q31

<1

alfa myozin nehéz lánc

MYH6

14q11

<1

1. táblázat. Hypertrophiás cardiomyopathiát okozó sarcomer gének és főbb jellemzőik.

  Gén

  Fehérje

  Locus

  Előfordulás (%)

ACTN2

alfa actinin-2

1q42

<1

MLP/CSRP3

LIM fehérje

11p15.1

<1

ZASP/LBD3

cypher-LIM kötő domain 3

10q22.3

1-5

TCAP

Tcap fehérje (telethonin)

17q12

<1

VCL

vinculin/metavinculin

10q22.1

<1

MYOZ2

myozenin 2

4q26

<1

2. táblázat. Hypertrophiás cardiomyopathiát okozó Z-sáv fehérje gének és főbb jellemzőik.

Gén

Fehérje

Locus

Előfordulás (%)

JPH2

junctophyllin-2

20q12

<1

PLN

foszfolambán

6q22.1

<1

3. táblázat. Hypertrophiás cardiomyopathiát okozó Ca-hemosztázis fehérje gének és főbb jellemzőik.

A HCM géneket érintő mutációk jellegüket tekintve leginkább misszensz pontmutációk, mely a mutáns kodonban kódolt aminosav egy másik aminosavra való cseréjét okozzák. A misszensz mutációk mellett mikrodeléciók és a DNS szálról átíródó mRNS hasítását irányító ‘splice site' mutációk is ismertek, ez utóbbiak szinte kizárólag a myozin kötő C fehérje génben (1, 2, 4).

A HCM molekuláris patomechanizmusa pontosan nem ismert. A leginkább elfogadott elmélet szerint a HCM mutációk ‘poison polypeptide' mechanizmus alapján okoznak HCM-et, amennyiben a mutáns sarcomer fehérjék átíródnak, majd be is épülnek a sarcomer multiplex szerkezetébe, s akadályozzák annak normális működését. Egyes mutációk a kontrakció erejének in vitro kimutatható csökkenésével járnak, míg más mutációk "hyperkontraktilis" sarcomereket eredményeznek. Ez utóbbiak közvetlenül vezetnének a myocyták hypertrophiájához, míg az előbbi esetben a hypertrophia kompenzatorikus lenne.