A rendszeres fizikai aktivitás hatása a mentális egészségre

A rendszeres fizikai aktivitás egy vitalitásban, egészségben gazdagabb életet, ezáltal jobb közérzetet is biztosít, ami maga után vonja saját egészségi állapotunkról kialakult véleményünk javulását. Számos, főleg külföldi tanulmány számol be a rendszeres sporttevékenységek egészségmegőrző, illetve egészség-helyreállító hatásáról mint a gyógyszeres kezelést támogató módszerről.

(Due, Hickman, Komkov, 2001.)

A lelki egészségre is jótékonyan hat a mozgás. Alacsony társas támogatottságban részesülő személyek utánkövetése során azt tapasztalták, hogy a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti a depresszió kialakulásának kockázatát.

(Wyshak, 2001.)

Seligman és Csíkszentmihályi (2009) dolgozta ki azt a módszert, amely a pszichológiát használja az emberek erősítésére és a tehetséggondozásra.

A Mentális Egészség Nemzeti Intézet (The National Institute of Mental Health) kimutatásai szerint a fizikai gyakorlás csökkenti a rendszeres aggódást, elősegíti a depresszió kezelését, segíti a személyiségjegyek, valamint a pszichológiai stresszre való reagálás javítását.

(Kaplan és Mammel, 1993.)

Antonovsky (1979) kutatása során azt a kérdést tette fel, hogyan tudnak az emberek számos problémáik ellenére is egészségesek maradni? Megalkotta a koherencia elméletet, ami szerint a koherencia-érzék összerendezettséget és harmóniát jelent. Alapvető szemléleti pozíció, ami arról szól, hogy miképpen szemléli az egyén önmagát és az őt körülvevő világot és azt, hogy az egyén milyen mértékben fogja mozgósíthatónak észlelni a rendelkezésére álló erőforrásokat (Antonovsky, 1979)

Így kialakul:

A világ megérthetőségének élménye (az az elvárás, illetve élmény, hogy mind a régi, mind az új információt értelmezhetőnek látja).

1. A kezelhetőség élménye (a nehézségek kezelhetők, megoldhatók, akár ő, akár mások segítenek). Kognitív-emocionális feldolgozási mintázat.

2. Az értelemteliség élménye (a világ eseményei értelemteltek, érdemes energiát, elköteleződést fektetni bizonyos problémák megértésébe, az élet velük szemben állított követelései inkább üdvözlendő kihívások, mintsem olyan nehézségek, amelyek nélkül jobban élhetnénk. Az egyénnek hatása van az őt körülvevő környezetre.)

Antonovszky véleménye szerint a koherenciaérzés gyermek- és ifjúkori hatások nyomán épül ki. Jelentős a serdülőkor.

(Konkoly, 2008.)