10. fejezet: BIOCENTRIKUS ÉS HOLISZTIKUS KÖRNYEZETI ETIKA

Az élet tiszteletének az elvét Albert Schweitzer (1875 – 1965) fogalmazta meg s így ő a biocentrikus etika első képviselője, Schweitzer szerint az emberi tudat legalapvetőbb felismerése az, hogy minden élő élni akar s ebben a törekvésében támogatni kell. „Az ember, mely gondolkodó lénnyé vált, kötelességének érzi, hogy minden »élni vágyó létnek« megadja azt a tiszteletet, amit saját magának is megad. Azt a másik létet megtapasztalja a sajátjában. Jónak fogadja el: az élet védelmét, az élet elősegítését, és azt az álláspontot, amely a fejlődőképes életet a legmagasabb értéknek tekinti. Rossznak fogadja el: az élet elpusztítását, megsértését, és a fejlődőképes élet elnyomását. Ez a morál legalapvetőbb elve.” (Schweitzer, 1974)

10.1. Kép - Albert Schweitzer.
Forrás: http://s06.static.libri.hu/cover/0a/b/2231070_3.jpg

Tehát az élet nem egy értéksemleges jelenség az univerzumban, hanem önmagában jó és tiszteletet érdemel. Schweitzer megpróbált az élet tiszteletének az elve szerint élni: például a szúnyogot inkább kivitte a szobából, ahelyett, hogy megölte/elpusztította volna. Schweitzer elutasította, hogy szabályt dolgozzon ki az ebből fakadó konfliktushelyzetek feloldására. „Az igazán erkölcsös ember szemében minden élet szent, még az is, amely emberi szempontból alacsonyabb rendűnek tűnik. Csak kényszerű­ségből tesz megkülönböztetéseket, mégpedig olyankor, amikor két élet között kell választania, melyiket védje meg, és melyiket áldozza fel.” Schweitzer (1974) az élet tiszteletekor egy radikálisan egalitáriánus álláspontot foglalt el, amely szerint minden élet egyenrangú.

A biocentrikus másik korai képviselője Hans Jonas, aki nagy fontosságot tulajdonít az élőlények célirányultságának. Mint írja bármely tényleges cél beteljesedése jó, míg meghiúsulása rossz. Minden élő igenli önmaga létét a nemléttel szemben. Ez a primer „igen”, vagyis az élet és a halál szembeállítása az érték legalapvetőbb forrása. A célokkal rendelkező organizmus belső értékkel is rendelkezik, azaz eleve magasabbrendű a létezés bármely cél nélküli formájával szemben. Ezért minden élő egyed eleve magasabb rendű a dolgokkal szemben. (Jonas 1966 xiii.)

10.2. Kép - Biocentrizmus.
Forrás: https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSviyvh3Bt3OcAaReBI8yCtEv-Xq-UiHymiMiDu3huMl1lQw0p5

Biológiai szempontból a fájdalom és az érzőképesség nem cél, hanem csak eszköz. Ezért az a helyesebb, ha nem a fájdalom és az érzőképesség, hanem maga az egyedi élet (organizmus) válik erkölcsi figyelembevétel kritériuma. Ezzel kapcsolatban Kenneth Goodpaster (1978) „élet-princípiumról” (life-principle), míg Paul Taylor (1981 és 1986) „az élet teleologikus középpontjairól” („teleological centers of life”) beszél. Minden egyed egy teleologikus élet-központ, s mint ilyen egyforma belső értékkel rendelkezik, így jogosult az erkölcsi tiszteletre. Ezt a deontológikus álláspontot biocentrizmusnak nevezzük. Ezek a szerzők és kezdetben a mélyökológus Arne Næss is egalitáriánus nézetet képviselt. Az egalitáriánus biocentrizmus szerint minden élő egyed erkölcsi értéke azonos.

Robin Attfield (1987) hierarchikus biocentrista nézetet képvisel, mely szerint minden egyed rendelkezik belső értékkel, de bizonyos lényeknek (például az állatoknak) magasabb a belső értékük. Az ember morális kitüntetettségét bizonyítja, hogy csak ő képes morálisan figyelembe venni belső értékkel rendelkező organikus entitásokat.

Már Arisztotelész is hierarchikus különbséget tett a különböző természeti entitások között: ásványi anyagok, növények (vegetatív lélek) állatok (érző lélek) és ember (eszes lélek). Ez alapozta meg a középkorban oly népszerű „Létezők Nagy Láncának” tanát, amely az ember felett álló szellemi létezőkkel is számol, úgy mint Szeráfok, Kerubok , Trónusok és a piramis csúcsán Isten. Tehát ez a tan is egy hierarchiát ír le a tisztán anyagi dolgoktól a tisztán szellemi entitásig, az istenig.

10.3. Kép - A létezők Nagy Lánca.
Forrás: http://gabrielegan.com/publications/Egan2011a_files/fig-1.gif

Holisztikus környezetetika centrumában a különböző szupraindividuális egységek állnak, úgy mint faj, ökoszisztéma, biorégió, illetve bioszféra. Ez a nézet belső értéket, erkölcsi státuszt sohasem az egyedeknek, hanem mindig csak ezeknek a holisztikus egységeknek tulajdonít. Ezt a megközelítést erősíti, hogy az egyed halandó, míg a szupraindividuális hierarchiában egyre magasabb szinten álló kollektív struktúrák az időben egyre stabilabbak. A fosszilis fajok (eltűnt emlősök és tengeri gerinctelenek) közepes élettartama 1 és 10 millió év között mozog (fajöltő). Azonban néhány faj, az úgynevezett élő kövületek, gyakorlatilag változatlanul átvészelnek több százmillió évet is. A legalább 3 milliárd éves bioszférát pedig túlzás nélkül tekinthetjük egy potenciálisan halhatatlan struktúrának.

Az embernek nyilvánvalóan korlátozott erőforrásai vannak a természet és a környezetvédelmére. Célszerű ezeket a szűkös erőforrásokat a lehető leghatékonyabban elkölteni. Az egyedeket nincs értelme nagy erőkkel védeni, mert azok így is úgy is biztos elpusztulnak. Ezzel szemben a természeténél fogva stabil, de az emberi zavarás és túlhasznosítás által instabillá vált szupraindividuális struktúrák sorsát döntően befolyásolja a környezetvédelmi, pontosabban a környezetpusztító gyakorlatunk önkorlátozására irányuló erőfeszítések. Ebből következik, hogy a környezetvédelmi  erőfeszítéseket a lehető legmagasabb rendű holisztikus struktúra védelmére kell koncentrálni, tehát bioszférára, biomra, és a fajra.

10.4. Kép - Védjük meg a Földet.
Forrás: http://usp.nus.edu.sg/curriculum/modules/arts/uar2201/projectwebsites/sem2ay0809/saving_the_earth/Images/earth%20copy.gif

10.2.1. Földetika

Aldo Leopold (1887–1948): amerikai erdész, vadász, természetíró, az első környezetetikus és természetvédő. Nagy hatást gyakorolt rá a farkasok kiirtásának a terve, amit később praktikus és etikai okok miatt is ellenzett. Főműve: A Sand County Almanac (1949), Kulcsfogalmai:

(Élet piramisa) Elsőként beszélt az ökológiai piramisról, amelyek a maguk természete szerint egyre bonyolultabbá és egyre komplexebbé váltak. Az ember, s különösen a modern ember hatására azonban az élet piramisai és táplálkozási láncai egyszerűsödnek és rövidülnek. Ez a fordulat jól mutatja az modern ember természet pusztító tevékenységét. Leopold rámutatott arra, hogy az életpiramisában az ökológiai folyamatokat az őshonos növények és állatok biztosítják, ezért nem szabad őket kiirtani! Egyre több tanulmány jelent meg arról, hogy a Föld történelmének hatodik tömeges kihalásának küszöbén áll.

 (Földetika) Leopold a „land ethic” kifejezést használja, amit magyarul földetikának fordítottak. Itt nem a Föld bolygóról, hanem a lokális földterületről (talaj, táj, vidék) van szó. A „land ethic” alapelve elve egy általános kötelességet ír elő az ember számára az életközösség (ökoszisztéma) egészével kapcsolatban: „Valami akkor jó, helyes, ha segít megőrizni az élő közösségek egységét, stabilitását és szépségét. Rossz ha nem így cselekszünk” A föld etikát követő ember az életközösségek leigázójából azok tagjává válik. A földetika alapja a természet szeretete és a szakmai tudás egysége. A természetvédelem mit sem ér, ha hiányzik belőle a földhasználat elmélyült ismerete. Nem mondhatunk le az ekéről, vagyis a technológiáról de sikeres használatához a célok pontosabb és óvatosabb kijelölésére van szükség.

 

10.5. Kép - Aldo Leopold.
Forrás: http://izquotes.com/quotes-pictures/quote-a-thing-is-right-when-it-tends-to-preserve-the-integrity-stability-and-beauty-of-the-biotic-aldo-leopold-110847.jpg

(Tulajdon) A tulajdon intézménye a tulajdon tárgyát csak más személyektől, a nem-tulajdonosoktól védi meg, miközben teljesen kiszolgáltatja a tulajdonosnak. A tulajdonos a földet és a hozzátartozó természeti entitásokat belső értékkel nem rendelkező dolgoknak tekinti, amelyekkel bármit megtehet. Leopold élesen bírálja ezt a felfogást. A földetika előírásából az következik, hogy a tulajdonosnak törődnie kell a tulajdonában levő ökoszisztéma jólétével és felelősséggel tartozik irántuk.

10.2.2. Legyenek-e a fáknak jogai

A Dél-kaliforniai Egyetem jogászprofesszora, Christopher Stone (1972) javaslata szerint a fáknak és egyéb természeti létezőknek ugyanolyan státussal kellene rendelkezniük, mint a vállalatoknak. „adjuk meg a törvényes jogokat az erdőknek, az óceánoknak, a folyóknak és minden környezetünkben lévő természeti tárgynak”. Ahhoz, hogy a természet jogalanyisága megvalósuljon, három feltételnek kell teljesülne: (i) képesnek kell lennie arra, hogy jogi cselekményeket kezdeményezzen saját érdekében (képviselő útján ez megvalósítható); (ii) a bíróságnak figyelembe kell vennie a vele (tehát nem tulajdonosával!) szemben elkövetett jogsérelmet; (iii) a jogorvoslat kedvezményezettje is közvetlenül ő kell legyen (tehát nem a tulajdonosa!).

Stone szerint ha a fák, az erdők és a hegyek jogi státust kapnának, akkor saját jogon képviselhetnék őket a természetvédő egyesületek, sőt, jogi személyként ezek a természeti létezők kártérítést is követelhetnének, ha bebizonyosodik, hogy emberi tevékenység okozta károsodást szenvedtek. Ekkor kritikus helyzetekben nem automatikusan a rövid távú gazdasági érdekek érvényesülnének, hanem egy bíróság döntene a környezeti vagy a gazdaság érdek konfliktusában.

10.6. Kép - Legyenek-e a fáknak jogaik.
Forrás: http://www.rightsofmotherearth.com/wp-content/uploads/2011/01/Should-Trees-Have-Standing.jpg

10.2.3. Mélyökológia

A mélyökológia filozófiai elveinek első megfogalmazója Arne Næss, akire nagy hatást gyakorolt a Bécsi Kör, Freud, Spinoza és Gandhi gondolatai. Næss (1983) kidolgozott egy négyszintes rendszert, melyet egy kötény (apron) diagrammal ábrázolt. A II. szint tartalmazza a mélyökológia platformját (deep ecology platform).

10.7. Kép - Mélyökológiai platform lénye.
Forrás: https://revolutionaryecology.files.wordpress.com/2014/02/131118-deep-ecology-animal-rights.jpg?w=700&h=500

A mélyökológia többek között elmélyülten elemzi az én és a természet viszonyát. Az én viszonyaiban valósítja meg magát: azzá lesz, amivel azonosul. A norvég filozófus különbséget tesz saját énünk (self-ünk) és a természet Én-je (Self-je) között. Így hangsúlyozza, hogy olyan individuumok vagyunk, akiknek részei testének határain kívül vannak. Az önmegvalósítás során a természet nagy Én-jét próbáljuk elérni, anélkül, hogy elveszítenénk a saját énünk határait. Az önmegvalósítás (self-realization) ilyen értelemben nem más, mint az összezsugorodott individuum és a szélesebb természeti környezet összekapcsolódása. Az ember minél inkább képes azonosulni a természet egyetemességével, annál gazdagabb és teljesebb lesz az élete, s annál kevésbé képes azt bántani és károsítani.

10.2.4. Spinoza és a mélyökológia

Spinoza Etikája két vonatkozásban is összhangban van a mélyökológiai gondolkodással. Egyrészt Spinoza összekapcsolja az állandó és elpusztíthatatlan természetet mint egészet (szubsztanciát), a folyamatosan keletkező, létező és pusztuló természeti egységekkel (moduszokkal). „(…)az egész természet egyetlen individuum, amelynek részei változnak, azaz valamennyi test végtelen sok módon változik anélkül, hogy az egész individuum bármiképp megváltoznék.” (Spinoza 1997 112) Másrészt Spinoza világában az ember nincs kitüntetett helyzetben, az ember nemhogy ura és parancsolója lenne a természetnek, hanem jelentéktelenül parányi részecskéje (modusza) csupán.

Önmagában az észhasználat sem emeli ki az embert a természet világából. „Mert a természetben nemcsak az emberi ész törvényei hatnak, amelyek csupán az emberek igaz hasznát és fenntartását célozzák meg, hanem végtelenül sok más törvény is, (…)” (Spinoza 1978 230) Mindamellett az ember a megismerés harmadik neméhez kapcsolódóan képes Isten (avagy a természet) értelmi szeretetére (Amor Dei intellectualis), amely révén a bölcs azonosulni tud a természet egészével. A természettel való azonosulás pedig lehetőséget ad a modus-természetű embernek, hogy (legalábbis lelkileg) meghaladja saját parcialitását és a természetnek mint szubsztanciának a részévé, s így az örökkévalóság részévé váljon. Isten (avagy a természet) értelmi szeretete és a természettel való azonosulás gondolata közvetlenül hatott Arne Næss nézeteire.

10.8. Kép - Panteizmus.
Forrás: http://img11.deviantart.net/e757/i/2012/020/3/7/nature_is_god_by_naturepunk-d4n1rhs.jpg

10.2.5. Biocentrizmus és az ökocentrizmus szintézise

Első látásra az individualista jellegű biocentrikus és a holisztikus jellegű ökocentrikus etika alapvetően különbözik egymástól. Hiszen az előbbi esetében csak az egyedek, míg az utóbbi esetében csak a kollektív természeti létezők (faj ökoszisztéma, táj) rendelkeznek belső értékkel.

Holmes Rolston (1993) biocentrikus alapon egyesíteni ezt a két megközelítést. Érvelése szerint az egyedek belső értékét a fajok koncentrált formában hordozzák. Ugyanannyira ésszerű azt mondani, hogy az egyed a fajban létezik, mint azt, hogy a faj az egyedekben. A lényeg a dinamikus formában van. Hasonló módon érvel a faj és az ökoszisztéma viszonyával kapcsolatban is. Rolston az ökoszisztémák, legalábbis a virágzó és evolúciós szempontból is termékeny ökoszisztémák jellemzése érdekében egy új értéket az ún. rendszerérték (systematic value) fogalmát vezeti be.

A bioszférán belül az ökoszisztémák rendszerértékének a meghatározása nagy gyakorlati jelentőséggel bírna a környezetvédelemben. A jelenlegi gyakorlat csak és kizárólag gazdasági szempontból vizsgálja a bioszféra egyes területeit és erőforrásait. Ez a gyakorlat jól láthatóan elpusztítja a bolygót. Az ökoszisztémák ökológiai értékének a feltérképezése és gyakorlatban való alkalmazása egy lehetőséget adna arra, hogy a jelenlegi gazdasági gyakorlat járulékos kárait valahogy ellensúlyozni lehessen.

Egy átfogó felmérés alapján kilehetne jelölni azokat a nagyobb régiókat (trópusok, tengerpartok) és fajokat, ahol magas az ökoszisztémák rendszerértéke. Ezeken a területeken illetve ezen fajok relációjában egyáltalán nem lehetne vagy csak ökologikus gazdálkodást lehetne folytatni. Tehát a gyakorlatban így lehetne korlátozni azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyek a bioszféra szempontjából különösen értékes ökoszisztémákat és fajokat veszélyeztetne. Ezzel párhuzamosan a más területeken élő emberi közösségek kompenzálnák az itt élőket, azért mert a bioszféra illetve az emberiség érdekében ezeken a területeken nem gazdálkodnak.

1. Értelmezze az élet tiszteletének az elvét! (Válasz 10.1)
2. Jonas szerint mi az érték legalapvetőbb forrása? (Válasz 10.1)
3. Mi a lényege a biocentrizmusnak? (Válasz 10.1)
4. Értelmezze a különbséget az egalitáriánus és hierarchikus biocentrizmus között! (Válasz 10.1)
5. Mit jelent a „Létezők Nagy Lánca” tan? (Válasz 10.1)
6. Hogyan határozza meg a holisztikus környezetetikát? (Válasz 10.2)
7. Hogyan szól a földetika alapelve? (Válasz 10.2.1)
8. Mi Leopold álláspontja a tulajdonnal kapcsolatban? (Válasz 10.2.1)
9. Hogyan kell értelmezni a fák és általában a természeti entitások jogait? (Válasz 10.2.2)
10. Mi lenne az előnye annak, ha a természeti entitások jogokat kapnának? (Válasz 10.2.2)
11. Világítsa meg, hogy Spinoza nézetei hogyan kapcsolódik a mélyökológiához. (Válasz 10.2.4)
12. Mutassa be Rolston szintézisét! (Válasz 10.2.4)

Earth ’entering new extinction phase – Us study
http://www.bbc.com/news/science-environment-33209548

Næss, Arne: Önmegvalósítás, avagy a világban-való-lét ökológiai megközelítése. Liget, 1996, 12. szám 76-88.

Schweitzer, Albert: Életem és gondolataim; Budapest, 1981, Gondolat

Spinoza, B.: Teológiai-politikai tanulmány. Akadémiai könyvkiadó Bp. 1978. (ford.: Szemere Samu.)

Spinoza, B: Etika. Osiris, Budapest, 1997.

Stone, Christopher: Legyenek-e a fáknak jogaik. In Lányi András - Jávor Benedek (szerk.): Környezet és etika. Szöveggyűjtemény L’Harmattan Budapest, 2005.

Tarján Gergely Zsolt: Füvészkerti séták: veganizmus 2
http://kapanyel.blog.hu/2013/04/19/fuveszkerti_setak_a_veganizmus_578

Tóth I. János: Fejezetek a környezetfilozófiából. Szerzők és irányzatok. JATEPress, Szeged 2005. (2. és 10. fejezet)