Skip navigation

8. fejezet: ÁLLATVÉDELEM

A nyugati gondolkodás egyik legvitathatóbb állítása, hogy az állatok pusztán dolgok (instrumentumok). Így nem véletlen, hogy az antropocentrizmus kritikája is itt a legerősebb. A következő áttekintés az állatvédelem irányzatait az állatok erkölcsi státusza alapján osztályozza. A nyugati felfogással együtt az állatok erkölcsi státuszát illetően 3 alapvető értelmezés létezik.

8.1. Az állat dolog

Aquinói Szent Tamás (3. könyv 112 fej.) szerint, mivel az állatok az ember hasznára rendeltettek, az ember bármikor megölheti, vagy felhasználhatja őket, anélkül, hogy jogtalanságot követne el. Ezt a nézőpontot legtisztábban Descartes dualista filozófiája fejti ki, ahol az állat csak a kiterjedés szubsztanciájával rendelkező dolog, mechanikus szerkezet, amelynek ugyanúgy nincs belső értéke mint egy órának. Az állatoknak nincs értelmük, sőt még érzéseik sincsenek és így például az élveboncolás során sem éreznek fájdalmat stb.

8.1. Kép - Az állat, mint automata
Forrás: http://likethedew.com/wp-content/uploads/2013/03/Ducks.jpg

8.2. Az állat erkölcsi értelemben ember

Ezzel szemben a radikális állatvédők egyenlőségjelet tesznek a magasabb rendű állat (emberszabású majom, delfin, kutya) és az ember erkölcsi értéke közé. E nézet mellett többféleképp lehet érvelni.

Régi kérdés, hogy „van-e valaki a prémek és a tollak mögött?” Sokan igennel válaszolnak erre a kérdésre, mert úgy gondolják, hogy az állatok is szubjektumok. Ez a megközelítés tehát a szubjektivitást és nem az érzőképességet hangsúlyozza.

Peter Singer (1975) Állatfelszabadítás (Animal Liberation) című nagy hatású műve az elsők között fogalmazza meg azt a tézist, hogy „minden állat egyenlő” (az emberrel). Singer (2005) paradox módon úgy haladja meg a nyugati antropocentrikus gondolkodást, hogy semmilyen új elvet nem vezet be, hanem csak következetesen alkalmazza a klasszikus utilitarizmus értékelméletét, ahol az öröm a jó, míg a fájdalom a rossz. Jóllehet már Bentham (Ch.XVII. Sec.1, footnote to paragraph 4.) is arról ír, hogy nem az a kérdés, hogy „(…) az állatok képesek-e gondolkodni, vagy tudnak-e beszélni? A kérdés ez: képesek-e szenvedni?” Mégis ez az irányzat (Henry Salt kivételével) az utilitarista kalkulációt önkényesen csak az emberi lények örömeire és fájdalmaira korlátozta. Távolítsuk el ezt az önkényes korlátot és megkapjuk az állat-felszabadítást.

8.2. Kép - Állatfelszabadítás
Forrás: http://earthfirstjournal.org/newswire/wp-content/uploads/sites/3/2013/12/HL-AL-Sticker.jpg

Az embernek nincs erkölcsi alapja arra, hogy az érző állatok fájdalmát kevésbé fontosnak tekintse, mint az emberét. Singer (1975) a rasszizmus és szexizmus mintájára specizmusnak (fajizmusnak) nevezi azt az antropocentrikus gondolkodást, amely egy élőlénynek pusztán azért ad előjogokat és kiváltságokat, mert történetesen embernek született. Singer szerint ha nincs értelmi különbség egy állat és egy szellemi fogyatékos ember között, akkor pusztán faji alapon ne tegyünk közöttük különbséget, hanem mindkettőt részesítsük erkölcsi elismerésben és jogi védelemben.

Az állatfelszabadítás, az emberek és az állatok együttes boldogságát (ezt kiszélesített közjót) akarja maximalizálni. Az utilitarista állatfelszabadítás végső kritériuma továbbra is az érző lények összesített boldogsága. Ebben a gondolkodásban az egyedeknek a jóléte legyen az ember vagy állat mindig csak relatív védelmet kaphat.

Tom Regan Állati Jogok (Animal Rights) című munkája abszolút értelemben kezeli az állatok szempontjait. Tom Regan (1980) felhasználva az utilitarizmus szokásos bírálatát amellett érvelt, hogy az utilitarista állat-felszabadítás nem alkalmas arra, hogy kategorikus védelmet adjunk az állatoknak. Majd azt javasolja, hogy az emberi jogok (kantiánus) elméletét alkalmazzuk az állatokra. Az amerikai etikus szerint az emberi jogok alapja az embernek a jó életre való képessége. Tekintve, hogy ezzel a képességgel a magasabb rendű állatok is rendelkeznek, ezért ezeket az állatokat is megilletik az alapvető („emberi” vagy állati) jogok.

Az állatokra vonatkozó abolicionista felfogás szerint minden érző lényt megillet a jog, hogy ne tulajdonként bánjanak vele. „A veganizmus egy erkölcsi alapelv: Annak felismerése, hogy más állatok nem a mi céljainkért vannak itt; nem »dolgok«, amelyeket használhatunk. Akár jól bánunk velük, akár nem, semmi jogunk nincs világra hozni és a saját céljainkra használni őket.” ( Gary L. Francione)

8.3. Kép - Rabszolgaárverés.
Forrás: https://peaceiscomingforyou.files.wordpress.com/2010/01/slave-auction.jpg

8.2.1. Radikális állatvédelem kritikája

(i) Nincs egyértelmű választóvonal az erkölcsileg figyelembe veendő magasabb rendű érző állat és az erkölcsileg figyelmen kívül hagyható többi nem-érző állat között. „A gerinctelenek, bár az életformák hatalmas változatosságát mutatják, nem érző élőlények…habár teljes meggyőződéssel nem tudnánk megmondani, hol húzzuk meg a választóvonalat az érző és nem érző állatok között.„ (DeGrazia 2004 48)

(ii) Egy radikális állatvédő erkölcsileg figyelembe vehet egy magasabb rendű állatot, miközben ez az állat sohasem fogja erkölcsileg figyelembe venni őt. Tehát még ezen felfogás szerint is az erkölcsileg figyelembe veendő lények osztálya két nagy alosztályra tagolható: az erkölcsi alanyokra (moral agents) és nem-erkölcsi alanyokra (moral patients), akiket joggal nevezhetünk az erkölcs tárgyainak. Azért sem adhatunk az állatoknak az emberével megegyező erkölcsi státuszt, mert az ember mint értelmes lény képes erkölcsi döntéseket hozni, míg az állatok nem képes erre.

8.4. Kép - Az állat és az ember eltérő erkölcsi státusza.
Forrás: http://api.ning.com/files/ToGhWan8nzud6A0w-L2g2NQWhOnY548JtCQJQed62iwRjs-zTvB6yWzTH7nXqye5MYLb9-lPTaGvDYZzHFneAWFr6nhV645V/AgentPatientfiguresmall.jpg

(iii) Természetvédelmi szempontból az állatvédelemnek lehetnek negatív következménye is. Az állatvédők az ökoszisztémán belül éles különbséget tesznek a magasabb rendű állatok és a többi egyed között. Az előbbit védik, míg az utóbbit nem. Ennek pedig szükségszerű következménye a vadon illetve a természetvédelmi területek radikális átalakítása („humanizálása”), ami viszont alapvetően ütközik a természetvédelem és általában a holisztikus környezeti etika alapelveivel.

8.3. Az állat köztes lény

A fentebb említett két radikális álláspont mellett létezik egy mérsékelt állatvédelmi álláspont is. A mérsékelt álláspont szerint az állatoknak van belső értékük és erkölcsi státuszuk. Ennek pontos értéke fajonként és egyedenként változhat, de az ember erkölcsi státuszánál mindig lényegesen alacsonyabb. Ez az erkölcsi státusz mozgó skálájának (sliding-scale model of moral status) a nézete. Ez a felfogás az állatok erkölcsi értékének a meghatározásakor elsősorban az értelmi képességeit veszi figyelembe, amely durván párhuzamosan halad az állatok rendszertani helyével. Az emberszabású majmok magasabb értelmi képességgel rendelkeznek, mint általában az emlősök és azok pedig, mint a madarak és így tovább. Ez egy relatív antropocentrikus álláspont.

Az állatok köztes státuszát hangsúlyozó elméletet a gyakorlatban leginkább az ún. állati jólét vagy állatjólét (animal welfare) irányzata képviseli. Az állatjóléti mozgalom szintén támaszkodik Peter Singer utilitarista művére, ugyanakkor az állatok érzőképességének az elismeréséből nem von le olyan radikális következtetéseket, mint Singer. Az állatjólét fogalma nem egy egzakt szaktudományos fogalom, hanem a különböző álláspontok társadalmi vitáiban formálódik.

Az állatjólét gyakorlatában az első mérföldkövet a Brambell-jelentés szolgáltatta 1965-ben. Rogers Brambell szerint az állatoknak öt szabadságjog jár, amit az Európai Unió Haszonállatokat Védő Bizottsága 1998-ban szintén elfogadott. A szabadságjogok lényegében a különböző jellegű hátrányok elkerülését jelenti: - éhezés, szomjazás; - fájdalom, sérülések, betegségek; - félelem, distressz; - kényelmetlenségek; - abnormális viselkedés. Azaz az állatoknak joguk van tiszta vízhez, egészséges táplálékhoz; egészségügyi ellátáshoz; mentális állapotuk megőrzéséhez; megfelelő környezethez, pihenőterülethez.

Noizick az állatok kezelésével kapcsolatban a következő szlogent fogalmazza meg: „utilitarizmust az állatoknak, kantizmust az embereknek”. Azaz az emberek nem használhatók fel vagy nem áldozhatók fel mások javára; miközben az állatok felhasználhatók az emberek vagy más állatok javára, feltéve, ha az ezzel együtt járó hasznosság meghaladja az okozott károkat.

Az állatvédelem kérdésében magyar jogi szabályozás is egy köztes álláspontot gyakorol. Az állatvédelmi törvény bünteti az állatok kínzását, vagyis az állatokat nem tekinti dolognak, ugyanakkor az állatoknak nem ad az emberhez hasonló védelmet és jogi státuszt. Végül érdekességként megjegyzem, hogy az állatok erkölcsi státuszáról folyó vita fő vonásaiban emlékezett a magzat erkölcsi státuszával kapcsolatos vitára. Ott is szintén három alapvető álláspont ismert: a méhmagzat ember, nem ember illetve egy csak egy bizonyos fejlettségi szint után tekinthető embernek.

8.5. Kép - Állatjólét és az arisztotelészi közép.
Forrás: http://www.naiaonline.org/uploads/Main_Upload_Directory/Animal-Welfare-GoldenMean-Moderation-Philosophy.jpg

Kérdések

  1. Hány alapvető álláspont létezik az állatok erkölcsi státuszát illetően? (Válasz 8.0)
  2. Mi a radikális állatvédők álláspontja az állatok morális státuszával kapcsolatban? (Válasz 8.2)
  3. Mit jelent a fajizmus (spécizmus) fogalma? (Válasz 8.2)
  4. Értelmezze az állati jogok fogalmát! (Válasz 8.2)
  5. Mit jelent az abolicionista felfogás? (Válasz 8.2)
  6. Foglalja össze a radikális állatvédelem kritikáját. (Válasz 8.2.1)
  7. Ismertesse az állat „köztes lény” álláspontot! (Válasz 8.3)
  8. Értelmezze a következő szlogent: „utilitarizmust az állatoknak, kantianizmust az embereknek”. (Válasz 8.3)

Szakirodalom

Aquinói Szent Tamás: Summa contra gentiles.
http://www3.nd.edu/Departments/Maritain/etext/gc.htm

DeGrazia, David (2004): Az állatok jogai. magyar Világ Kiadó
http://www.academia.edu/3045406/Állatfelszabadítás_állati_jogok_és_a_tudomány_Animal_liberation_animal_rights_and_science

Nemes László: Állatfelszabadítás, állati jogok és a tudomány. Debreceni Disputa. 2004/2

Peter Singer: Minden állat egyenlő, In: Lányi András, Jávor Benedek (szerk.): Környezet és etika (L’Harmattan, Budapest, 2005), 39-56. o.

Regan, Tom: Animal Rights, Human Wrongs. Environmental Ethics, Vol.2. No,2 (Summer 1980), pp.99-120 Reprinted: Reprinted Zimmermann (1993) 33-48.o.

Singer, P. (1975): Animal liberation: a new ethics for our treatment of animals. Rev. New York

Tóth I. J.: Fejezetek a környezetfilozófiából. Szerzők és irányzatok. JATEPress, Szeged 2005. (146-160.o.)

Bentham, J: The Principles of Morals and legislation, Ch.XVII. Sec.1,footnote to paragraph 4.