9. fejezet: VEGETARIANIZMUS

Egy mindenevő állat (pl. medve) szempontjából a húsevés természetes viselkedés. Nyilvánvaló, hogy minden lénynek természeti joga van a saját természetének megfelelő táplálkozáshoz. A dolog lényegéből fakad, hogy a húsevés sokkal nagyobb fájdalommal jár a préda állat számára, mint amennyi örömet és hasznosságot okoz a húsevőnek. Ezért egy alapvető ökológiai relációt, a táplálkozást nem szabad pusztán hasznossági alapon megítélni.

Az ember azonban egy morális lény is, s mint ilyennek erkölcsi kötelessége a táplálkozását úgy megoldani, hogy azzal a lehető legkevesebb ökológiai illetve állatjóléti problémát okozzon. A vadonélő állatok esetében ez az ökológiai szempont különösen releváns, hiszen a vadászás és halászás könnyen vezet a különböző állatfajok, így tengeri és édesvízi állatfajok kihalásához. Ez nyilvánvalóan súlyos ökológiai probléma és így környezetetikai szempontból sem fogadható el. Ezért a veszélyeztetett fajokhoz (cápa, bálna, orrszarvú stb.) kapcsolódó élelmiszerek illetve készítmények fogyasztása környezetetikai szempontból elfogadhatatlan és morálisan megvetendő viselkedést jelent.

A haszonállatok esetében pedig az embernek az állatjóléti és az ökológiai szempontokat egyaránt kell mérlegelnie. A haszonállatok megevésének a gyakorlata általánosságban elfogadható, hiszen ezek az állatok csak azért léteznek, hogy megegyük őket. Azaz még szigorúan utilitarista szempontból sem a haszonállatok levágása és megevése jelenti a problémát, hanem azok túlzott szenvedése. Természetesen az állat számára lehetnek olyan borzasztó létfeltételek, amelynél számára a nem-lét is jobb. Az eseteket ebből a szempontból egyedileg kell vizsgálni és tiltani vagy szabályozni.

Egy vegetáriánus ember ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint egy hasonló, de nem-vegetáriánus ember ökológiai lábnyoma, vagy környezetterhelése. „Tegyük fel, hogy 1 kg fehérjét szeretnénk előállítani. Ha mindezt szarvasmarhából szeretnénk kinyerni, úgy 190 négyzetméter termőföldre, és 105.000 liter édesvízre van szükségünk. Szójabab esetén ezek a számok töredékükre csökkennek: 16 négyzetméter föld, és 9000 liter víz szükséges. … ha tengeri algák termesztéséből állítjuk elő az 1 kiló fehérjénket, akkor 0,6 négyzetméter földet (nem kell, hogy termő legyen!), és 2100 liter vizet (tengervíz is lehet!) kell csak kölcsönöznünk az anyatermészettől.” (Tarján) Ezért a környezetetika helyesli a vegetáriánus életmódot és mindenkit arra biztat, hogy húsmentes táplálkozást folytasson.

9.2. Kép - A különböző táplálkozási lábnyomok széndioxid terhelése.
Forrás: http://shrinkthatfootprint.com/wp-content/uploads/2013/01/foodprint5.gif

Ökológiai törvényszerűség, hogy egy meghatározott területen sokkal több növényi eredetű táplálék állítható elő, mint állati eredetű táplálék. Tehát sokkal több embert lehet élelmezni növényi, mint állati eredetű táplálékkal. Az egy másik kérdés, hogy mi az oka az emberi éhezésnek: az élelmiszer hiánya vagy a szegénység. Az előbbi problémán tud segíteni a vegetarianizmus, az utóbbin nem.

Az egészségügyi motivációnak sokkal kisebb az etikai vonzata, hiszen itt az alany a saját érdekében tartózkodik húsevéstől. Legjobb tudomásom szerint az egyoldalúan vegetáriánus táplálkozás egészségügyi előnye az ember számára természetes vegyes táplálkozással szemben egyáltalán nem bizonyított. Ebben a kérdésben is hasznos az elővigyázatosság elvét követni.

A kérdés apropóját a Négy Mancs Alapítvány (Vier Pfoten) 2008-ban megkezdett magyarországi kampánya adja. Az Alapítvány szerint általában a kényszertömés és a tolltépés elviselhetetlen fájdalmat okoz a libáknak és kacsáknak ezért Magyarországon is, hasonlóan 14 másik európai országhoz, be kellene tiltani ezt a tevékenységet. A Négy Mancs tehát nem azt állítja, hogy a kényszertömést és a tolltépést lehet jó (állatbarát) és rossz (kegyetlen módon) gyakorolni és az utóbbi gyakorlatot meg kell szüntetni, hanem azt állítja, hogy ez a gyakorlat eleve rossz.

9.3. Kép - Négy Mancs logója.
Forrás: http://www.vier-pfoten.eu/themes/pre2014/images/logo_vierpfoten_en.png

Kétségtelen tény, hogy az antropomorf analógiák első látásra azt sugallják, hogy a libáknak borzalmas szenvedést okoz a kényszertömés és a tolltépéses. Ugyanakkor helytelen lenne, ha az antropomorf analógiák alapján azonnal levonnák a következtetést. Ugyanis a libák őse egy olyan vándoréletmódot folytatott, amelynek része volt a halak egészben való lenyelése, illetve a túlevés. Ez már természetes körülmények között is a máj megnagyobbodásához vezetet, amely energiaraktárként szolgált az állat számára a vándorlás során. A tolltépéssel kapcsolatban szintén félrevezető az antropomorf gondolkodás. A libák ugyanis 7-8 hetente vedlenek. Ezért az állatok nem sérülnek, ha a tolltépést a vedlési időszakban végzik.

Mindezek alapján tehát egyáltalán nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a libák számára a kényszeretetés és tolltépés nem jelent olyan mértékű szenvedést, mint amit ezek a fogalmak az antropológiai analógiák alapján sugallnak. Ezért szükséges, hogy ezt a kérdést a tudomány (élettan) empirikusan is megvizsgálja. Az alcímben feltett kérdésre tehát az empirikus vizsgálatok függvényében a következő két válasz egyike adható:

(a) Általában a kényszeretetés és/vagy a tolltépés nagy szenvedéssel jár az állatok számára, amit olyan objektív adatok is bizonyítanak mint a magas elhullási arány, a sérülések és egészségkárosodások. Ezért ez a tevékenység elutasítandó, és ebben az esetben az embernek nincs joga libamája enni

(b) A kényszeretetés és/vagy a tolltépés általában nem jelent nagy szenvedést a libák számára, ezért ez a tevékenység általában folytatható, azaz az embernek joga van libamájat enni és libatollat használni. Az egy másik kérdés, hogy esetenként egyes telephelyeken ezeket a tevékenységet rosszul végzik.

Számos kutatás ( pl. a Szent István Egyetem Állatorvos Tudományi Kara, másrészt a Magyar Állatorvosi Kamara, harmadrészt pedig a francia INRA, Európa legnagyobb agrárkutató intézete) azt a megállapítást tette, hogy „A libatömés általánosságban nem állatkínzás”. (Fodor & Tóth, 2013) Ez alapján azt kell mondani, hogy nem erkölcsi kötelességünk a kényszertömés és a tolltépés ellenezése, s ezzel párhuzamosan jogunk van ezeket a termékeket használni. Az egy másik kérdés, hogy mindig lehetnek olyan üzemek, amelyek aktuális gyakorlata nem elfogadható.

9.4. Kép - Élelmiszer háború.
Forrás: http://ethicalfoods.com/wp-content/uploads/2012/08/foiegras.jpg

1. Mutassa be milyen motivációi lehetnek a vegetarianizmusnak ? (Válasz 9.0)
2. Értelmezze a különböző vegetáriánus motivációkat! (Válasz 9.1-9.4)
3. Mitől függ az, hogy erkölcsi kötelességünk-e a kényszertömés és a tolltépés ellenzése? (Válasz 9.5)

Fodor R. – Tóth I. J.: Jogunk van-e libamájat enni? Valóság. 2013.08 1-9.o.
http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/3311/1/Jogunk%20van-e%20libamájat%20enni.pdf