A gyermekkorban a megfelelő mozgásnak, fizikai aktivitásnak köszönhetően fejlődik az idegrendszer, a kardiorespiratorikus rendszer (a szív, a vérkeringési, a légzési rendszer), az izomrendszer, az ízületi és csontrendszer.

A természetes gyakorlatok alkalmazása egyre magasabb szintű mozgás kivitelezésre teszi képessé az egyéneket. Ilyenek például a kúszás, mászás, futás, ugrás, dobás, hajítás, labdás játékok, stb. Továbbá az épített játszóterek, játszóházak szerepe is számottevő a mozgáskészség fejlesztésében, mint például a térdízület, csípőízület, váll ízület erősítésében.

Iskolai keretek között a torna sportág alapelemeinek, gyakorlatainak az elsajátítása elősegíti az ízületi mozgékonyság fejlesztését. Az előkészítő gyakorlatok, gimnasztika alkalmazásának hatására az ízületi mozgáshatárok kiterjesztése, növelése elérhető akár passzív vagy aktív módszerrel is (Farmosi, 2011).

A fejlődés lefutása a lányoknál kétfázisú, a fiúknál háromfázisú fejlődésre enged következtetni. A lányok valamennyi életkorban jobb teljesítményt érnek el a fiúknál, 8-14 éves kor között a változás náluk intenzív, a második periódusban pedig gyakorlatilag állandó.

A fiúknál viszont azt lehet megfigyelni, hogy 7-12 éves kor között a változás mérsékelt, majd 11-17 éves kor között intenzív javulás következik be. Később stagnálás tapasztalható, valószínűleg enyhe romló tendenciával. A kifejezett fejlődési csúcsok a serdülőkor végére esnek.

Az életkor előrehalad tával, legnagyobb mértékben a nagy ízületek mozgékonysága csökken.

A mozgékonyság a férfiaknál 20 éves kortól, a nőknél a 25 éves kortól kezdődően csökken.

A képesség hanyatlásának okai:

Az iskolai testnevelésben nem szükséges külön hangsúlyt fektetni a lazaság fejlesztésére, mivel gyermekkorában a leglazábbak az ízületek. Ugyanakkor gondolni kell fejlesztésükre, ha olyan sportági képzésben részesülnek a tanulók, amely igényli a nagyfokú ízületi mozgékonyságot. 16-17 éves korig lehet hatékonyan fejleszteni a hajlékonyságot, később már korlátozottabbá válik növelésének lehetősége.

Erőgyakorlatokkal ugyan növelhető később is az aktív hajlékonyság, de a legkedvezőbb fejlesztési időszak elhanyagolása- a többi motoros képességhez hasonlóan- szintén pótolhatatlan veszteséget okoz az egyén számára.

A képesség alakítása során figyelmet kell fordítani az izmok elernyesztésére is, amely egyenrangú szerepet tölt be a mozgásokban, mégis az összehúzódások kerülnek előtérbe. Az ellazulás megtanulásával számottevő energia takarítható meg azáltal, hogy megfelelő szintre szállítja le az izomtónust, csökkenti az antagonisták ellenható szerepét.

Az izomérzékelésben is jelentős szerepe van az elernyesztésnek, információt közvetít a végrehajtásról, segíti a kinesztézia képességét. Az izomtónus csökkentése érdekében képezni kell a tanulókat az akaratlagos ellazulásra, lazító, nyújtó gyakorlatok elsajátítására.