A maximális teljesítőképesség egyik alapvető feltétele, hogy a szervezet víz- és elektrolittartalma viszonylag állandó legyen a terhelés időtartama alatt. Egy óra intenzív sporttevékenység egy 7o kg-os sportoló esetében akár 1,5 l vízveszteséggel is járhat. A verejtékezés mennyisége függ a külső környezeti körülményektől, a testméretektől és az anyagcsere sebességétől. Magas intenzitású fizikai aktivitás párás, nagy melegben akár 2-3 l vízveszteséggel járhat óránként, mely mennyiség a verejtékezésből és a kilélegzett levegő páratartalmából adódik össze. Amennyiben a vízveszteség eléri a testsúly 2%-át, a teljesítmény rohamosan gyengülni kezd, az ennél nagyobb fokú dehidráció pedig a keringés és hőháztartás egyre nagyobb fokú zavarához vezethet, amely végső esetben (a vízveszteség eléri a testsúly 8-10%-át) a sportoló halálát is okozhatja (Kreider és munkatársai, 2010; Maughan és Noakes, 1991).

Ennek megelőzése érdekében elengedhetetlenül fontos a sportolás alatti folyadék- és elektrolitpótlás, hisz a vízveszteséggel együtt jelentős elektrolitvesztés is bekövetkezik. 30 percet meghaladó erőkifejtés esetén javasolt 5-15 percenként ásványvizet vagy sportitalt fogyasztani a víz- és elektrolitvesztés ellensúlyozása végett. Fontos felhívni a sportolók figyelmét, hogy ne hagyatkozzanak a szomjúságérzetükre, tudatosan törekedjenek az optimális víz és elektrolitbevitelre.

Az elfogyasztott folyadék összetevőinek hasznosulása függ a gyomor ürülésének és vékonybélből történő felszívódásuknak a sebességétől. Az italok szénhidráttartalma, típustól és koncentrációtól függően különböző fokban lassítja a gyomorürülést. Növekvő glükóz koncentráció bár csökkenti a gyomorürülés sebességét, növeli a vékonybélbe átjutó glükóz mennyiségét, viszont csökkenti az átjutó vízét. A víz passzív transzporttal szívódik fel a vékonybélből, melyet a glükóz és nátrium aktív transzportja facilitál (Maughan, 1998). Amennyiben a folyadékfogyasztás fő célja a dehidráció elkerülése illetve a fokának a csökkentése, abban az esetben a glükóz tartalom legyen alacsony, 2-3 g / 100 ml, és a nátrium tartalom viszonylag magas, 0,3 -0,7 g / l (Miller, 2009; Rehrer, 2001).

Órákon át vagy egész napon, napokon keresztül tartó versenyeknél, főleg ha párás, nagy meleg van, külön gondot kell fordítani a nátriumbevitelre. A versenyt megelőzően javasolt ízlés szerint sózni az ételeket és az erőkifejtés alatt nátriumtartalmú sportitalt fogyasztania sportolónak. Az Amerikai Sportorvosi Szakmai Kollégium (ACSM) ilyen esetekben 0,3 - 0,6 g / óra vagy 1.7 - 2.9 g / elhúzódó sportesemény alatti sópótlást javasol (akár 1.7-2.9 g NaCl/l koncentrációban)(Kreider és munkatársai, 2010; Rehrer, 2001).