A humerus diaphysis törései létrejöhetnek direkt behatásra és indirekt mechanizmussal egyaránt. Előbbi esetben főleg haránt illetve darabos törés (nagyobb energiájú ütés vagy ütközés technikai sportokban) utóbbinál hajlításos vagy spiráltörések fordulnak főleg elő (jellegzetes a szkanderezők hosszú spirális törése).

Tünetek: A sérülés kapcsán érzett reccsenés, fájdalom, az észlelhető duzzanat, kóros mozgathatóság általában megalapozza a diagnózist. A törés pontos tipizálására azonban mindenképpen rtg vizsgálat szükséges. A n.radialis anatómiai lefutása miatt gyakran sérül, ezért a beidegzés és keringés vizsgálata mindig fontos!

Kezelés: Stabil, vagy fedetten jó reponálható és stabillá tehető töréseknél szóba jön a konzervatív kezelés.(Külső rögzítő, főleg brace) 

 

 

Instabil, elmozdulásra hajlamos törések esetén inkább műtéti a megoldás.  A ferde vagy spirál lefutásnál műtét esetén intramedulláris szegezés javasolt, főleg nagyobb energiájú haránttöréseknél azonban a felső végtag biomechanikai sajátosságai és az alkalmazható intramedulláris rögzítők relatíve kis rotatiós stabilitása miatt a lemezes szintézis kevesebb másodlagos lazulással és álízület képződéssel jár, ezért ilyen esetekben ez a módszer preferált.  Minden műtéti technika esetében nagy gondot kell fordítani a nervus radiális védelmére, mert egyik leggyakoribb műtéti szövődményt ezen ideg léziója.