MEGJEGYZÉSEK A VERBÁLIS SZÖVEGEKRE VONATKOZÓ SZÖVEGTANI KUTATÁS
JELENLEGI ÁLLÁSÁHOZ

PETŐFI S. JÁNOS



0. Bevezetés

A szövegtani kutatás aspektusait mind e periodika köteteiben (lásd az utóbbi öt kötetet), mind másutt (lásd Petőfi: 1997. és Petőfi – Benkes: 1998.) sajátos diszciplínakörnyezetbe helyezve vizsgáljuk. E diszciplínakörnyezet sajátossága egyrészt abban rejlik, hogy a diszciplína keretéül szolgál mind a verbális, mind a multimediális szövegek szövegtana kutatásának, másrészt abban, hogy nemcsak a (szűkebb értelemben vett) szövegtani tudományokat veszi figyelembe, hanem a makroszövegtudományokat, és az (interdiszciplináris) alapozó tudományokat és módszertanokat is.

A verbális szövegekre vonatkozó (elsősorban magyar nyelvű) szövegtani kutatás jelenlegi állásával kapcsolatos megjegyzéseim keretéül itt e diszciplínakörnyezet szövegtani tudományok szektorát választom, e szektor felépítését - mint a korábbi esetekben is - az újabb megfontolásokat figyelembe véve és az éppen tárgyalt tematikához igazítva.

Bár megjegyzéseimet a magyar nyelvi kontextusban folyó szövegtani kutatásra vonatkozóan fogalmazom meg, tematikailag azok jelentős része a szövegtani kutatásra általában is vonatkozik. A magyar nyelvű „szövegtan” terminusnak nincs pontos megfelelője más nyelveken, az idegen nyelvű szakirodalom többnyire a „szövegnyelvészet” és „diszkurzuselemzés” terminusok adott nyelvi megfelelőit használja. A magyar nyelvi kontextusban folyó kutatással kapcsolatban azonban én megkülönböztetem a szövegtani tudományok 1. táblázatban jelzett három összetevőjét.

1. Szövegtani koncepciók

Ami a nemzetközi és a magyar kontextusban folyó szövegtani kutatást illeti, az azok közötti kapcsolat nem mondható kielégítőnek: (a) bár az elmúlt három évtizedben külföldön számos szövegnyelvészeti monográfia és bevezetés látott napvilágot (főleg német nyelven), s ezek száma az utóbbi tíz évben különösen megszaporodott, ezek közül csupán egy jelent meg magyar fordításban (de Beaugrande – Dressler: 2000.), az is 20 év késéssel; (b) a szövegtan magyar kutatói igyekeznek ugyan figyelembe venni a más országokban folyó szövegtani / szövegnyelvészeti kutatások eredményeit, s azokat felhasználják munkáikban, részvételük a kölcsönös nemzetközi véleménycserében azonban alig számot tevő; (c) a magyar nyelvű szövegek szerkezetéről tudomásom szerint nem jelent meg átfogó jellegű idegen nyelvű publikáció. Nyilvánvaló, hogy ezen a helyzeten célszerű lenne változtatni.

  

Szövegtani tudományok 

Szövegtani
társtudományok

A.

A magyar nyelvű
szövegek tipológiai
szövegtani
társtudománya,
amely a szövegtípusok és
szövegfajták
meghatározásával

foglalkozik

B.

A magyar nyelvű
szövegek típusainak
szövegtani
társtudományai,
például a szónoki beszédeké
(retorika), az elbeszélő
szövegeké (narrativika) stb.

C.

A magyar nyelvű
szövegek stilisztikai
szövegtani
társtudománya

====================

Általános
szövegtipológia

A szövegtípusok
általános szövegtani
társtudományai

Általános stilisztika

Szövegtanok 


 

A magyar nyelvű szövegek szövegtana


 
 




















=====================

Általános szövegtan

Nyelvészeti
tudományágak

1.

A magyar nyelv
nyelvészete

A magyar nyelv
rendszerének nyelvészete

A magyar nyelv rendszere
elemei használatának
nyelvészete

A magyar nyelv szövegeinek
nyelvészete

2.

A magyar nyelv verstana


 
 






=====================

Általános nyelvészet

Általános verstan

1. táblázat

A magyar szövegtani kutatás ugyanakkor az utóbbi három évben számos új művel gazdagodott: lásd Fehér Erzsébet: 2000., Petőfi – Benkes: 1998.Szikszainé Nagy Irma: 1999. és 2001., valamint Tolcsvai Nagy Gábor: 2001., s reméljük, hamarosan megjelenik Kocsány Piroska  jelenleg csupán kéziratban hozzáférhető műve is. A magyar szövegtani kutatás jelen fázisában kívánatos lenne, ha az említett szerzők között megélénkülne az eszmecsere, s az valamiféle publikációfórumot is találna.

2. A nyelvészeti tudományágak helyzete szövegtani szempontból

A verstani kutatás problematikáját egyelőre figyelmen kívül hagyva - és nem érintve a rendszernyelvészeti (mondattani) kutatás autonómiáját -, szövegtani szempontból célszerűnek látszik, hogy a nyelvészeti kutatásban a nyelvészet 1. táblázatban felsorolt három ága egymástól elkülönülve, de egymással összefüggésben kerüljön elemzésre és alkalmazásra.

Mindehhez a kiindulópont a „mondat”, „rendszermondat” és „szövegmondat” fogalmak adekvát értelmezésének tisztázása.

A rendszernyelvészet, a rendszer elemei használatának nyelvészete és a szövegnyelvészet tárgytartományának meghatározásával, valamint e tárgytartományok keretében végezhető / végzendő szövegmondat-elemzés módszertanával kapcsolatban Dobi Edit kutatásai ígéretesek (lásd például Dobi: 1998., 2000., 2001.). Más szempontból ugyan, de ebbe a tematikába sorolhatók Békési Imre munkái is, aki - képletesen szólva - a nyelvi rendszer tárgytartományának felső határait kutatja (lásd legutóbbBékési: 2001).

A szövegnyelvészet központi témái a konnexitás, kohézió, korreferencialitás és a tematikus progresszió. Ezek vizsgálatának előmozdítására jött létre a Debreceni Egyetemen a tematikus füzetekkel jelentkező Officina Textologica című periodika, míg a szegedi Szemiotikai szövegtan című periodika eredeti profilját megtartva, változatlanul a szövegtani kutatás legtágabban értelmezett tematikájával foglalkozik. Ami az Officina Textologica eddigi füzeteit illeti, a Petőfi: 1997. a sorozat programját vázolja, a Petőfi (szerk.): 1998. és a Dobi – Petőfi (szerk.): 2000. a magyar nyelvű szövegek korreferenciális szerkezetének aspektusaival foglalkozik, ennek kapcsán érintve természetesen a konnexitás és kohézió kérdéseit is, a Szikszainé Nagy Irma (szerk.): 1999. és 2001. magyar nyelvű szövegek szövegmondatai belső lineáris elrendezési lehetőségeinek aspektusait elemzi, úgy is, mint első lépést a tematikus progresszió vizsgálata felé. A Petőfi – Szikszainé (szerk.): 2001 az első úgynevezett poliglott füzet, amely különböző természetes nyelvekből választott szövegek szövegnyelvészeti vizsgálatának lett szentelve.

A szövegnyelvészeti kérdések tematikus kutatása szempontjából az alábbi feladatok tekinthetők soron következőknek, ha ezek a feladatok bizonyos vonatkozásokban esetleg túl is lépik a szövegnyelvészeti kompetencia lehetőségeinek a határait.

(1) A tudáskeretek és forgatókönyvek optimális szerkezetének és a szövegmegformáltság elemzésében való alkalmazásának vizsgálata. Nyílvánvaló ugyanis, hogy egyrészt a korreferencialitásnak van tudáskeret-specifikus aspektusa (a „menyasszony”, „vőlegény” és a „tanú” szavak például korreferenciálisnak tekinthetők abban az értelemben, hogy együtt utalnak a házasságkötés világfragmentumára, illetőleg az azt egy adott szociokulturális kontextusban leképező tudáskeretre), másrészt az eseményeket leíró szövegek egy része lineáris szerkezetének van forgatókönyv-specifikus aspektusa (egy adott szociokulturális kontextusban a házasságkötés folyamata egy abban a kontextusban érvényes forgatókönyvet követ).

(2) A szövegek relációs és lineáris szerkezetének egymásra vonatkoztatott vizsgálata. A relációs szövegszerkezet elemzése a közvetlen összetevős mondatelemzés analogonjának, a lineáris szövegszerkezet elemzése pedig a mondatok felszíni struktúra elemzése analogonjának tekinthető.

(3) E kutatási témák kiterjesztése nem magyar nyelvű szövegek vizsgálatára, hiszen a magyar nyelvű szövegek szerkezete is akkor válik igazán világossá és tudatossá, ha azt más nyelvek szövegeinek szemüvegén át nézzük.

3. A szövegtani társtudományok helyzete szövegtani szempontból

Itt elsősorban a szövegtipológia tematikájához kívánok néhány megjegyzést fűzni. A szövegtipológia kontextusában egyrészt szövegtípusokról és szövegfajtákról, másrészt műfajokról szokás beszélni. Ezeknek a fogalmaknak azonban mind ez ideig nincs egyértelmű és mindenki által elfogadott meghatározása, szigorúan analitikus beállítottságú szerzők műveiben is találkozhatunk e fogalmak kvázi rokon értelmű használatával.

Annyi többé-kevésbé világosnak látszik, hogy a „műfaj” terminus a poétikából került át az általánosabb értelmű szövegtipológia területére, de nem tisztázott, hogy a „szövegtípus” terminus helyettesítőjeként, a szövegtípusok egy alosztályát megjelölő terminusként, vagy egy, a (nem irodalmi) szövegtípusok osztályozásával párhuzamba állítható (irodalmi) szövegosztályozás terminusaként.

Úgy tűnik továbbá, hogy a „szövegfajta” terminus használata elsősorban az inherensnek tekinthető szövegmegformáltsággal kapcsolatos, a „szövegtípus” terminus használata pedig azokkal a kommunikációs helyzetekkel, amelyekben (adott megformáltságú) szövegek létrehozása, befogadása végbemegy.

A kutatás égetően sürgős feladata - s nem csak a magyar nyelvű kontextusban - e terminusok adekvát alkalmazásának tisztázása, ami egyrészt a különféle szöveg-megformáltságfajták jellemző jegyeinek megállapítását, másrészt a különféle kommunikációs helyzetek és a bennük létrehozott / befogadott szövegek kapcsolatának az eddigieknél elmélyültebb vizsgálatát kívánja meg. A megformáltságfajták jellemző jegyeinek megállapításához hozzájárulhatnak az előző pontban említett szövegszerkezet-vizsgálatok, a különféle kommunikációs helyzetek és a bennük létrehozott / befogadott szövegek kapcsolatának a vizsgálatához pedig különféle egyedi esetek elemzése. Mind a szövegtipológia egészének tematikáját, mind ez utóbbi feladatot illetően modell értékűnek tekinthető KocsányPiroska említett műve.

Csak miután a szövegtipológia alapkérdései tisztázódnak, vizsgálható az a kérdés, hogy milyen szövegtípus-specifikus szövegtani társtudományokat célszerű önálló társtudományoknak tekinteni, és hogy milyen módon. Csupán ebben a keretben határozható meg a szónoki beszédekkel, az elbeszélő szövegekkel, az utasítást tartalmazó szövegekkel stb. foglalkozó diszciplínák szövegtani társtudományi státusa.

Végül a szövegek stílusával foglalkozó szövegtani társtudomány feladata is csupán ebben a kontextusban fogalmazható meg végérvényesen, amit a magyar nyelvű szövegek stilisztikáját illetően minden bizonnyal megkönnyít majd az, hogy az utóbbi években egyre növekvő számban jelennek meg stilisztikai monográfiák és tematikus stilisztikai füzetek.

4.A nyelvészeti tudományágak, a szövegtan(ok) és a szövegtani társtudományok kapcsolata

Nyilvánvaló, hogy a nyelvészeti tudományágak nemcsak a szövegtannal / szövegtanokkal, hanem a szövegtani társtudományokkal is kapcsolatban állnak. (Ennek reprezentálása szándékával szoktuk az olvasókat arra kérni, hogy az itt is alkalmazott 1. táblázatból, annak függőleges tengelye körül hozzanak létre egy hengerpalástot.)

A mindhárom szektort átfogó, páronkénti kölcsönös kapcsolatok rendszeréből vezethető le az az igény (hogy ne mondjam: követelmény), hogy mindhárom szektor felépítése olyan legyen, hogy megkönnyítse az egymással való együttműködést. A fentiekben tárgyalt aspektusok elemzésénél és feladatok végrehajtásánál erre is ügyelni kellene. Ez azonban - mind ami a megfelelő tájékozódást, mind ami e globális célkitűzés megvalósítását (megvalósításának megkísérlését) illeti - annyi szempont figyelembevételét kívánja meg, ami meghaladja a kutatók egyszemélyi lehetőségeit. Itt szeretnék, befejezésül, arra utalni, hogy megfelelően széles körű tájékozottság eléréséhez nagymértékben hozzájárul egy, a W. de Gruyter Verlag kézikönyvsorozatában most megjelent kézikönyv (lásd Brinker et alii: 2000.).

Irodalomjegyzék

de Beaugrande, Robert – Wolfgang Dressler:

2000.Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Fordította Siptár Péter. Az utószót írta Tolcsvai Nagy Gábor. [A könyv eredeti címe: Einführung in die Textlinguistik. Max Niemeyer Verlag, Tübingen 1972, 1981. Introduction to Text Linguistics. Longman, London and New York, 1981.]

BékésiImre:

2001.Osztatlan filológia. Nyelvészeti-irodalmi tanulmányok. Tiszatáj Könyvek, Szeged.

Dobi Edit:

1998.Megjegyzések egy szövegnyelvészeti indíttatású mondattani keret elméleti megalapozásához. In: Petőfi S. János – BékésiImre – Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 11. A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez. JGYF Kiadó, Szeged, 161-194.

2000.A koreferenciaelemzés kérdésének nyelvészeti megközelítése szemiotikai textológiai keretben. In: Dobi Edit – Petőfi S. János (szerk.): 81-123.
2001.Egy kétlépcsős modell szövegmondatok szemiotikai textológiai reprezentációjához. In: Petőfi S. János – Szikszainé Nagy Irma (szerk.): 98-111.

Dobi Edit – Petőfi S. János (szerk.):

2000.Koreferáló elemek - koreferenciarelációk. Magyar nyelvű szövegek elemzése. Diszkusszió [= Officina Textologica 4.], Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Fehér Erzsébet:

2000.A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Tudománytörténeti vázlat. [=Nyelvtudományi Értekezések 147.] Akadémiai Kiadó, Budapest.

KocsányPiroska:

Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. (Kézirat.)

Petőfi S. János:

1997.Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. [= Officina Textologica 1.] Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Petőfi S. János (szerk.):

1998.Koreferáló elemek - koreferenciarelációk. Magyar nyelvű szövegek elemzése [= Officina Textologica 2.] Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa:

1998.A szöveg megközelítései. Kérdések- Válaszok. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. Iskolakultúra, Budapest.

Petőfi S. János – Szikszainé Nagy Irma (szerk.):

2001.Grammatika - szövegnyelvészet - szövegtan [= Officina Textologica 5.] Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Szikszainé Nagy Irma:

1999.Leíró magyar szövegtan. Osiris Kiadó, Budapest.

2001.Szövegértés - szövegelemzés - szövegalkotás. Szövegtani gyakorlatok. Osiris Kiadó, Budapest.

Szikszainé Nagy Irma (szerk.):

1998.Szövegmondat-összetevők lehetséges lineáris elrendezéseinek elemzéséhez. Magyar nyelvű szövegek elemzése [= Officina Textologica 3.], Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.

2001.Szövegmondat-összetevők lehetséges lineáris elrendezéseinek elemzéséhez. Magyar nyelvű szövegek elemzése. Diszkusszió [= Officina Textologica 6.] Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Tolcsvai Nagy Gábor:

2001.A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Nyitólap

 

Szemiotikai szövegtan 14