1.2.1. Létesítő okirat

A jogi személy létrehozatalára irányuló szándék írásbeli formában nyer megfelelő megjelenítést. A felek – gyűjtőfogalomként – létesítő okiratban fejezik ki ezirányú szándékukat. A létesítő okirat gyűjtőelnevezése azon okiratoknak, melyek az egyes jogi személyek létesítésére irányulnak. Az egyes jogi személyek vonatkozásában konkretizálódik a létesítő okirat elnevezése.

Így

• egyesületnél alapszabály
• gazdasági társaságnál az egyes gazdasági társaságra vonatkozóan specializáltan nyer megállapítást
• szövetkezetnél alapszabály
• egyesülésnél társasági szerződés
• alapítványnál alapító okirat

A létesítő okiratnak vannak egyes kötelező tartalmi elemei, melyeket valamennyi jogi személyt létesítő okiratnak tartalmaznia kell. Ezek:

• a jogi személy neve
• székhelye
• célja, vagy fő tevékenysége
• a jogi személyt létesítő személy/személyek neve, azok lakóhelye/székhelye
• a jogi személy részére teljesítendő vagyoni hozzájárulás, azok értéke, a vagyon rendelkezésre bocsátásának módja és ideje

Az egyes kötelező tartalmi elemek közül néhány kiemelése szükséges.

1.2.1.a. A jogi személy neve

A jogi személy, így a gazdasági társaság nevének bizonyos elvárásoknak kell megfelelnie. Ezek az elvárások három elvben jelennek meg:

a. a névkizárólagosság,

b. a névvalódiság,

c. valamint a névszabatosság követelménye.

 

a. A névvel, illetve a jogi személy nevével szemben támasztott egyik legfontosabb kritérium, hogy alkalmassá tegye a jogi személyt más jogi személyektől való megkülönböztetésre. A különbözőség „foka” szerint a jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be.

b. A névvalódiság lényegét tekintve azt jelenti, hogy a névnek a valóságot kell tükröznie, így a jogi személy típusára, vagy formájára vonatkozó elnevezést a nevében fel kell tüntetni.

c. A névszabatosság elve alapján a névnek a magyar nyelv, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelőnek kell lennie.

Az ún. e-cégjegyzék térítésmentes információt szolgáltathat számunkra az általunk választani szándékolt cégnév megfelelősége kapcsán. Az e-cégjegyzék tartalmazza a Magyarországon bejegyzett cégek neveit, s egy az általunk választani szándékolt cégnévre való rákereséssel egyértelműsíthető, hogy az kielégíti-e az ún. névkizárólagosság elvét, avagy sem.

1. kép: Az e-cégjegyzék nyitóoldala

forrás: http://www.e-cegjegyzek.hu/index.html

1.2.1.b. A vagyoni hozzájárulás

A létesítő okirat egyik legfontosabb kötelező tartalmi eleme a jogi személy alapítója, vagy tagja által a jogi személy alapításakor, vagy a tagsági jogok keletkezésének más eseteiben a jogok keletkezésekor a jogi személy részére történő vagyoni hozzájárulás teljesítés. A jogi személy részére teljesített vagyoni hozzájárulást nem lehet visszakövetelni, a vagyoni hozzájárulás végleges vagyonátengedés.

Így például, ha valaki alapítványt rendel alapítóként, s a jogi személy alapítvány rendelkezésére bocsát vagyoni hozzájárulásként X összeget, azt később nem követelheti vissza.

A vagyoni hozzájárulás kétféle lehet:

• pénzbeli vagyoni hozzájárulás
• és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás, más néven apport.

A Ptk. rendezi annak a kérdését, hogy mi ruházható át nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként. Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként

• a dolog tulajdonjoga, vagy
• valamely vagyoni értékű jog ruházható át.

Néhány szóban érdemes kitérni a szellemi alkotáshoz/szellemi tulajdonhoz fűződő vagyoni értékű jog apportálhatóságára. Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként, mint vagyoni értékű jog apportálható például a szerzőt megillető, szerzői mű felhasználásához fűződő jog, vagy éppen a know-how is.

Know-how, vagy más néven védett ismeret a Ptk. alapján az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő titkos műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása. A know-how apportálhatóságáról az 52. számú Gazdasági Kollégiumi állásfoglalás kifejezetten rendelkezik, figyelemmel arra, hogy korábban kétséges volt a know-how apport képessége. Azonban azt is látni kell, ahogy a jogalkalmazási gyakorlatban az apportálás, úgy a know-how apportként történő rendelkezésre bocsátása is csökkent. Többek között épp az apportképesség tette szükségessé a Ptk-ban know-how kritériumként a rögzítettség megkövetelését.