1.8. Személyiségi jogok

A polgári jog a személyek vagyoni és személyi viszonyait egyaránt szabályozza. A személyi viszonyok közé tartoznak a személyiségi jogok is. A Ptk. általánosságban védi a személyiségi jogokat, s egyes tipikus személyiségi jogokat külön, kifejezett védelemben részesít. A személyiségi jogok ún. „anyajoga” az általános személyiségi jogként elismert emberi méltósághoz való jog, melyből az egyes személyiségi jogok erednek.

Ezek az egyes, Ptk-ban szabályozott nevesített személyiségi jogok az alábbiak:

a, az élet, a testi épség, az  egészség

b, a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás

c, a személy hátrányos megkülönböztetésével szembeni védelem

d, a becsület, a jóhírnév

e, a magántitokhoz, a személyes adatok védelméhez való jog

A magántitok körébe tartozik az üzleti titok. Üzleti titoknak minősül a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli. (Ptk. 2:47.§ (1) bek.)

A felek között megkötött egyes szerződéseknek tipikus elemét képezik a titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések, melyek a szerződés létrejöttével, teljesítésével, a szerződés teljesítése során a másik szerződő fél üzletmenetével, szervezetével, tevékenységével kapcsolatosan a szerződő fél tudomására jutott, üzleti titoknak minősülő tények, adatok, információk titoktartási kötelezettségére vonatkozik.

f, a névviseléshez való jog

g, a képmáshoz, a hangfelvételhez való jog

A Ptk. és a jogalkalmazási gyakorlat alapján – fő szabály szerint - az érintett személyről képmás, illetve hangfelvétel készítéséhez és felhasználásához egyaránt az érintett személy hozzájárulása szükséges.

A hozzájárulás lehet mind kifejezett, így írásbeli hozzájárulás, mind pedig ráutaló magatartással megadható. A képmás, felvétel készítéséhez kapcsolódó ráutaló magatartásnak minősül például, ha az érintett személy tudja, hogy abban a helyiségben, ahova belép, felvétel készül, vagy készülhet. (BDT 2011. 2550)

A készítéshez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését.

A fő szabály alóli kivétel körébe tartoznak különösen:

1. a nyilvános közszereplés
   Nem szükséges az érintett személy hozzájárulása, ha nyilvános közszereplésen, közéleti szereplőről készítenek képmást, hangfelvételt. A Ptk. a közszereplő terminus helyett bevezeti a közéleti szereplő terminust, ugyanakkor nem adja meg a közéleti szereplő fogalmi elemeit, annak megragadását továbbra is – elsősorban – a jogalkalmazási gyakorlatra bízza. Egyes jogszabályok bizonyos rendelkezéseik kapcsán megállapítják a közszereplő fogalmi körét, ugyanakkor ezen megállapítások maradéktalanul nem alkalmazhatóak minden egyes jogviszonyban. A jogirodalomban Törő Károly által kimunkált közszereplői fogalom szerint „közszereplésnek tekinthető minden olyan megnyilvánulás, amely befolyásolja a szűkebb vagy tágabb társadalom életét, a helyi vagy országos viszonyok kialakulását.  Ez azért értelmezhető így, mert a társadalom tagjai igénylik, hogy a közéleti szereplők tevékenységét megismerjék, ezért a közszereplés elválaszthatatlan a nyilvánosságtól.” A jogalkalmazási gyakorlat alapján közszereplőnek, közéleti szereplőnek minősülnek – többek között – a politikusok, színészek, művészek, sportolók.
2. tömegfelvétel készítése
   A sport törvény alapján a néző a sportrendezvény helyszínére akkor léptethető be, ha tudomásul veszi, hogy a sportrendezvény ideje alatt róla kép- és hangfelvétel készíthető.

Az egyes személyiségi jogok, így különösen a névviseléshez, a képmás és hangfelvétel védelméhez való jog kapcsán egyre hangsúlyozottabban jelenik meg a jogalkalmazási gyakorlatban ezen személyiségi jogok vagyoni értéke. Különösen a sportolókkal kötött ún. arculat-átviteli szerződésekben.

Arculat-átviteli szerződés alapján a felhasználó marketingtevékenysége keretében ellenérték fejében a sportoló nevét, képmását, továbbá a sportszervezet, sportszövetség vagy sportköztestület nevét, jelvényét, illetve a sporttevékenységgel összefüggő más eszmei javakat használ fel hirdetőtáblákon, dísz- és ajándéktárgyakon, ruházaton, más tárgyakon, valamint elektronikus úton a fogyasztói döntések befolyásolása céljából (2004. évi I. tv. 35.§ (3) bek.)

Személyiségi jogai csak a természetes személynek vannak, a jogi személyeket, jogi személyiség nélküli jogalanyokat, amennyiben az a jellegükkel összeegyeztethető, egyes személyhez fűződő jogok, így például névviseléshez való jog, üzleti titok védelme illeti meg. A személyiségi jog és személyhez fűződő jog kifejezések nem egymás szinonim kifejezései.

A személyiségi jogok megsértése esetén az érintett személy két nagy csoportba sorolhatóan a következő polgári jogi jogkövetkezményeket érvényesítheti:

A. Objektív személyiségvédelmi eszközként, vagyis amikor nem nyer vizsgálatot, hogy a jogsértő személy felróhatóan járt-e el, a jogsértés bekövetkezte, önmagában a jogsértés ténye kiváltja az igényérvényesítés lehetőségét. Objektív jogkövetkezményként a sérelmet szenvedett személy kérheti:

1. a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását
2. a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől
3. azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;
4. a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;
5. azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

A Ptk. alapvetően fenntartotta a régi Ptk-ban szabályozott objektív alapú jogkövetkezményeket azzal, hogy az utóbb említett, jogsértéssel elért vagyoni előny jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti átengedése új jogkövetkezmény a magyar személyiségvédelemben. Ennek a szankciónak a bevezetése az információs társadalom térnyerésével is szoros összefüggésben áll. A külföldi, s sokszor a magyar gyakorlatban is tapasztalhatóak olyan média-megjelenések, ahol az érintett személy nem járult hozzá sem róla fényképfelvétel készítéséhez, sem annak nyilvánosságra hozatalához. Sokszor ilyen megjelentetésekre szenzációhajhász, s példányszámnövelést elérni kívánó módon kerül sor. Egyik oldalról az érintett személy személyiségi jogát megsérti a kiadó, másik oldalról ugyanakkor a példányszám növekedése okán esetlegesen többletbevételre tehet szert. A jogalkotó szerint nem lenne méltányos, ha a személyiségi jogsértésből „származó” bevétel a jogsértőnél maradna, ezért indokolt a gazdagodás érintett, sérelmet szenvedett személy javára való elvonása. Erre a legmegfelelőbb jogi eszköz az ún. jogalap nélküli gazdagodás. Ez az eszköz segíti elő, hogy a jogsértő személy ne gazdagodhasson a jogsértéssel elért vagyoni előny okán.

B. A jogkövetkezmények másik nagy csoportjába azok a szankciók tartoznak, melyek függnek a felróhatóságtól, vagyis akkor nyerhetnek alkalmazást, ha a jogsértő személy nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

E körbe tartoznak:

1. kártérítés
2. sérelemdíj

Kiemelendő a 2013. évi V. törvény által bevezetett sérelemdíj. A személyiségi, személyhez fűződő joga vonatkozásában sérelmet szenvedett személy az őt ért nem vagyoni sérelemért sérelemdíjat követelhet.

A sérelemdíj történetiségét tekintve a nem vagyoni kártérítés 1959. évi IV. törvényen nyugvó intézményét váltja fel számos, a jogkövetkezményt a kártérítési felelősségtől elválasztó szándékkal. A nem vagyoni kártérítés bírósági jogalkalmazási gyakorlatában alapvetően kettős felfogás alakult ki. Az egyik felfogás szerint a nem vagyoni kártérítés iránti igény akkor érvényesíthető, ha a sérelmet szenvedett bizonyította, hogy a jogsértés okán hátrányt szenvedett. Ez a felfogás a nem vagyoni kártérítést ténylegesen kártérítésként fogta fel. A másik felfogás szerint a bíróságok nem követelték meg a hátrány bizonyítását, azt a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége kérdésében való állásfoglalás esetén vették figyelembe. A nem vagyoni kártérítés megítéléséhez elegendő volt a személyiségi jogsértés bizonyítása. Ez a felfogás a „fájdalomdíj”-ként való felfogást jelentette. Mintegy e két felfogás közötti átmeneti megoldásként jelentkezett az a bírósági gyakorlat, mely a polgári perrendtartás. vonatkozó paragrafusa szerinti „köztudomású ténynek” tekintette a személyiségi jogsértésből eredő hátrányt, s mint ilyen köztudomású tényt a sérelmet szenvedettnek nem kellett bizonyítania. A Polgári Törvénykönyv rekodifikációja során a jogkövetkezmény „fájdalomdíj”-ként való felfogása került elfogadásra.

A Ptk. meghatároz néhány, a sérelemdíj összegszerűségének megállapítását támogató szempontot. A sérelemdíj mértékét a Ptk. szerint „a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.”