Csigolyatörések

A csigolyák töréseinél meg lehet különböztetni a test, az ívek, kisizületi vagy egyéb nyúlványok töréseit. A speciális szerkezetű első és második nyakcsigolyáknál a fognyúlvány és felfüggesztése kiemelt szerepet játszik. Önmagában egy ilyen anatómiai alapú beosztás azonban nem sokat mond a lényegről, a gerincoszlop stabilitásáról illetve a gerinccsatorna és a benne foglalt idegi elemek veszélyeztetettségéről. Ezért a gyakorlatban olyan törésbeosztásokat használnak, melyek a gerincoszlopot strukturális egységként kezelik.

Legelterjedtebb az úgynevezett három oszlop elmélet. Ennek megfelelően az egymás felett elhelyezkedő csigolyatestek elülső kétharmada a ventralis szalagrendszerrel és a discusok elülső harmadával képezik az elülső, ugyanezek hátsó egyharmada a középső oszlopot. Minden, ami tőlük dorsalisan van, a csigolyaívek, nyúlványok a hozzájuk tartozó szalagrendszerrel a harmadik oszlopot alkotják. Míg az elülső oszlop közvetlenül nem határolja a gerinccsatornát, addig a középső és a hátsó tulajdonképpen a falait alkotja. Így izolált elülső oszlop sérüléskor az idegi elemek sérülése nem valószínű, ellenben a középső vagy a harmadik oszlopra eső elemek károsodása veszélyezteti a gerincvelőt és a gyökkilépéseket.

Ilyen formán elkülöníthetőek a stabil, kompressziós törések (csak elülső oszlop sérül), az úgynevezett burst törések (szintén kompressziós behatás, de a középső és harmadik oszlop is érintett), a kombinált mechanizmusú flexiós-extensiós sérülések (seat-belt törés), valamint az általában rotációs erőt is elszenvedő, a gerinccsatornát leginkább károsító translációs törések.

Tünetek: Spontán fájdalom a sérült szegmentum területén, mely mozgási kísérletre, illetve az adott processus spinosus megnyomására fokozódik. Gyöki vagy gerincvelői érintettség esetén a sérült segmentum magasságának illetve a sérülés kiterjedésének függvényében részleges vagy komplett spinális lézió neurológiai tüneteit észlelhetjük. A diagnózist rtg vizsgálat valószínűsítheti, komplex megítélésre azonban CT és MR is szükséges lehet.

Ellátás: Csigolyasérülés gyanúja esetén az érintett gerincszakasz rögzítése szükséges neutrális helyzetben, majd mielőbbi szakintézetbe való szállítás. Neurológiai tünetek észlelésekor a gyorsaság igen fontos, mert korai definitív ellátás sokszor jelentős javulást hozhat még kezdetben komplett spinális léziót mutató sérülteknél is. A kiesési tünetek hátterében ugyanis ritkán áll tényleges kiterjedt primer gerincvelői roncsolódás. Általában az elmozdult csigolyaelemek okozta lokális nyomás és keringészavar miatt olyan területek funkcionális működési zavarát is látjuk, melyek nem szenvedtek visszafordíthatatlan károsodást. 6 órán belüli dekompresszió és stabilizáció ilyenkor lehetőséget teremt részlegesen érintett szakaszok regenerációjára. Ha a lokális nyomás és keringészavar sokáig fennáll, a folyamat visszafordíthatatlanná válik és ezek a részek is véglegesen károsodnak.

Ezért az ilyen sérültek nem a legközelebbi kórházba, hanem a leghamarabb elérhető trauma központba szállítandók, ahol adottak a személyi és tárgyi feltételei a mielőbbi definitív ellátásnak.

Az ellátás elsősorban a törés típusától és az esetleges neurológiai tünetektől függ. Stabil, kis elmozdulással járó csigolyatest töréseknél általában funkcionális kezelést (Magnus torna) alkalmazunk. A klasszikus konzervatív kezelés (corsette) ma már ritkán használt módszer, nagyobb mechanikai instabilitás esetén azonban, (amennyiben nem történik műtéti kezelés) szóba jön. Kifejezett mechanikai instabilitás illetve neurológiai tünetek észlelésekor általában műtéti ellátás szükséges, melynek lényege az érintett szakaszon a nyomás alá került gerincvelő dekompressziója és a gerincoszlop stabilizálása különböző implantátumokkal.