IX.7.1.1.1. Vápatörések

Szerkezetileg az acetabulumot elülső és hátsó pillérekre, peremre és vápafenékre szokás osztani. Tekintettel a masszív struktúrára törések általában csak relatíve nagyobb energiájú behatásra jönnek létre. Sportolás közben ezért elsősorban technikai sportok, ejtőernyőzés, esetleg síelés kapcsán fordulnak elő. Gyakran társulnak csípőficamhoz.

Tünetek: Általában erős csípőízületi fájdalom, mozgáskorlátozottság, terhelési képtelenség jellemző. Ficammal szövődött esetekben jelentős rövidülés, kényszertartás észlelhető. Az anatómiai közelség miatt érintett lehet a nervus ischiadikus, ritkábban az arteria femorális, ezért a végtag beidegzésének és keringésének ellenőrzése mindig fontos! Ilyen sérülés gyanúja esetén preventív rögzítés után mielőbb sürgősségi, illetve traumatológiai osztályra való szállítás szükséges. A biztos diagnózist rtg vizsgálat igazolja. Komplikáltabb törések esetében CT vizsgálat is szóba jön az ízfelszín sérülésének pontosabb felderítésére, illetve műtéti terv készítésére.

Ellátás: Elmozdulás nélküli vápatörés esetén konzervatív. Az ízület tehermentesítése szükséges az érintett felszín nagyságától és elhelyezkedésétől függően akár 8-10 hétig is.

Az ízületi felszín kongruenciáját érintő elmozdulás esetén annak helyreállítása a későbbi posttraumás coxarthrosis megelőzésére általában csak műtéti úton lehetséges. Ezek a műtétek nagy gyakorlatot igényelnek, ezért elvégzésükre többnyire ortopéd-trauma centrumokban kerül sor.

Ficammal szövődött vápatörések esetében nagyon fontos a mielőbbi repozíció. Luxálódott helyzetben ugyanis a combfej vérellátása a kompresszió és vongálódás miatt óhatatlanul károsodik, ezért a probléma felismerése után haladéktalanul meg kell próbálni a helyretételt. A nagy tömegű csípőizmok és a jelentős fájdalom miatt ehhez általános anaeszthezia szükséges.