A csípőízület alkotásában a másik oldalról részt vevő femur ízületi végének sérüléseit három fő csoportba szokás osztani: femurfej, nyak, és a trochanter régió töréseire.

Femurfej törések

Csaknem mindig traumás csípőficamhoz, vagy vápatöréshez társulnak. Ilyenkor a törés nyírásos jellegű, a fejkalotta kisebb-nagyobb darabja válik le. A letört darab szerencsés esetben a helyén maradhat (vagy repozíciókor a helyére kerülhet), többnyire azonban elmozdulva mozgási akadályt képez.

Tünetek: Csípőízületi fájdalom, mozgáskorlátozottság, esetleg kényszertartás. A diagnózist rtg (ala és obturátor felvételek is!), illetve CT bizonyíthatja.

Ellátás: Ha az ízület stabil, a letört darab kicsiny, nem érinti a terhelő felszínt és nem okoz mozgásakadály, konzervatív vagy aktív funkcionális kezelés szóba jöhet. Egyebekben az ízületi kongruencia helyreállítása és a posttraumás arthrosis megelőzése céljából műtét szükséges.

Combnyaktörések

Fiatal sportolóknál általában nagy energiájú sérülések kapcsán jöhet létre. Tipizálásra a gyakorlatban a Garden klasszifikáció használatos. Tekintettel a törések intracapsuláris jellegére és arra, hogy a fejet ellátó artériás rendszer gyakran sérül, még korrekt ellátás esetén is nagy a veszélye a combfej aszeptikus necrosisának.

Tünetek: Típusos, varus irányú dislocatió esetén (Garden III, IV)

 

 

a végtag megrövidült, kirotált, a csípő aktív-passzív mozgatási kísérletre fájdalmas. Beékelt, vagy elmozdulás nélküli eseteknél (Garden I.II) a típusos cadaver állás hiányzik, az aktív lábemelés azonban vagy nem kivihető, vagy igen fájdalmas. A diagnózist rtg vizsgálat igazolja.

Ellátás: A másodlagos elmozdulás veszélye miatt mindenképen műtét javasolt (csavaros OS). Nagy elmozdulás esetén sajnos még sürgős ellátásnál is nagy az esély a fejelhalásra.

Trochantertáji törések

A mechanizmus és a klinikai kép hasonló a combnyaktöréseknél leírtakhoz. A fej vérellátása azonban ilyenkor nem kerül veszélybe így a gyógyhajlam sokkal jobb. Ellátása általában műtéti (gammaszegezés).