Lábszártörések

Valódi (komplett) lábszártörésről akkor beszélünk, ha mind a tibia, mind a fibula diaphysis sérül. Magassági szempontból proximális, középső harmadi, és distális (supramalleoláris) töréseket különböztetünk meg. A mechanizmus lehet direkt, mikor a törés a beható erő támadáspontja körül jön létre (pl. ütés sporteszközzel vagy letalpalás), vagy indirekt, mikor nem az erőbehatás pontjánál történik a csontsérülés, hanem az energia továbbvezetődik a csontos-szalagos struktúrákon és távolabbi helyen törik a csont (pl. letapadó lábnál kialakuló spirális lábszártörés)

Tünetek: Az anamnézisben az erőbehatás után szinte mindig reccsenő érzés, fájdalom, terhelési probléma jelentkezik. A ritka elmozdulás nélküli esetektől eltekintve duzzanat, deformitás, valamint kóros mozgathatóság észlelhető. Így a diagnózis sokszor már a fizikális jelek alapján is felállítható. Egyértelmű kórismét az rtg vizsgálat szolgáltat. Ez nem csak bizonyító ereje miatt fontos, hanem a törés típusának meghatározásához is szükséges. A választandó kezelés ugyanis elsősorban ettől függ.

Kezelés: Elmozdulás nélküli, vagy fedetten könnyen reponálható, mechanikailag stabil töréseknél (haránt, vagy rövid ferde, csipkés) szóba jöhet a konzervatív kezelés. Ilyenkor külső rögzítést (gipsz, műanyag brace) alkalmazunk. Az instabil, fedetten nem reponálható, nyílt, ér vagy idegsérüléssel járó töréseknél műtéti eljárás a választandó. Középső harmadi töréseknél egyértelműen intramedulláris szegezés a leggyakoribb technika. Ízület közeli töréseknél a stabilan reteszelhető szegtípusok mellett speciális, szögstabil lemezek alkalmazása jön még szóba. Mivel a konzervatív kezelésnél még az arra egyébként alkalmas töréstípusoknál is hosszadalmas funkcionális gyógyulással kell számolni, aktív sportolók esetén ilyenkor is gyakran döntünk műtét mellett.

Tibia törés

Izolált tibia diaphysis törésnél a fibula sínező hatása miatt kevésbé látványos a kóros mozgathatóság, a terhelési funkció azonban ilyenkor is súlyosan károsodik. Ugyanakkor éppen a fibula kitámasztó hatása miatt a spontán gyógyulás még mechanikailag egyébként stabil típusú töréseknél is elhúzódó, gyakori az álízület képződés Ezért a kezelés elsősorban műtéti.

Fibulatörés

A fibula direkt mechanizmusú diaphysis törései esetén a stabilitás lényegesen nem sérül ezért a kezelés alapvetően konzervatív. Fontos azonban tudni, hogy a syndesmosis sérülésével járó indirekt mechanizmusú fibulatörések (lásd bokatörések) a bokavilla instabilitásával járnak, így kezelésük alapvetően műtéti (Maisoneuve sérülés)