Az Achilles ín szakadása jellemzően pályafutásuk vége felé járó, 30 év feletti sportolóknál szokott előfordulni. Előzményekben gyakran szerepel tendinitises panasz. A mechanizmus típusosan indirekt, bár a sérültek jó része úgy éli meg, mintha valaki odarúgott, vagy ütött volna. Gyakran hallható pattanó hang is.

Tünetek: Terhelési fájdalom, lokálisan tapintható folytonossági hiány. Ép paratenon mellett esetleg a tapintási lelet nem egyértelmű (a hiányt haematoma töltheti ki). Az aktív plantarflexió működő plantaris longus mellett kivihető, de erőtlen, testsúlyterhelést már nem képes ellensúlyozni.

Fontos jel a Thompson tünet. Ha enyhén flectált térd mellett a vádli izomzatot kézzel komprimálva nem észlelhető plantarflexió, az az Achilles ín folytonosság megszakadását igazolja. Bizonytalan esetben UH vizsgálat végezhető, ami pontosabban mutatja a hiány nagyságát, illetve passzív plantarflexió kapcsán az ínvégek esetleges összeérését.

 

 

Kezelés: Ép paratenon és passzív plantarflexióban összeérő ínvégek esetén lehetséges aktív funkcionális kezelés. Ilyenkor három hetes fix lóláb helyzetű rögzítés után 5 cm-es sarokemelőkkel ellátott lábbeliben a sérült mobilizálása megkezdődhet. Hetente 1 cm-es sarok magasság csökkentés mellett további 5 hét alatt érhető el a plantigrad helyzet, illetve a normál járás. A sportképesség 5-6 hónap alatt áll helyre. Mivel a kezelési idő viszonylag hosszú, a legtöbb sportoló esetén még fennálló feltételek mellett is inkább műtéti ellátást végzünk (ínvarrat, lehetőleg minimál invazív technikával). Így a rehabilitációs idő valamivel lerövidül (3-4 hónap).

Össze nem érő végek esetén abszolút a műtéti indikáció.