Tanszékünk oktatója, dr. Sulyok Hedvig egyetemi docens 2019. május 5–10. között a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelvi és Általános Nyelvészeti Tanszékén Erasmus+ oktatói-kutatói tevékenységet folytatott a MA-képzésű hallgatók körében.
A 2019. május 6-án elhangzott előadás összefoglalója
- A lexikológiai témájú óráknak négy nagy fókusza volt, az egyik a Név és szókészlet, amelyben – több neves magyar nyelvész tudományos polemizálása nyomán – arra kerestük a választ, hogy:
– mekkora lehet a magyar szókészlet,
– mit tekintünk szókészlettani egységnek (azaz: mi számít külön szónak, mi nem),
– beleszámíthatjuk-e szókészletünkbe a tulajdonneveket,
– csak a magyar tulajdonnevek számíthatók-e bele? (Mit tartunk magyar tulajdonnévnek?)
– s végül: a magyar szókészlethez sorolhatók-e a nómenklatúrák és szaknyelvek terminusai?
- A másik fókusz – Név és jelentés – köré csoportosítva, azt vizsgáltuk meg, hogy az idők folyamán milyen fejlődési szakaszokon ment keresztül a kérdés: van-e a tulajdonnévnek konnotációja – vagy csak denotációt tartalmaz? Hogy fogalmazhatjuk meg: mi a tulajdonnév és mi a funkciója? Főnévként tekintünk-e rá, avagy független a többi szófajtól?
Mivel a név elsősorban nem nyelvi kritériumok, hanem lelki és szociokulturális körülmények révén lesz név, a tulajdonnévi kategória nem tekinthető külön szófaji csoportnak – véli a nyelvészek egy része.
- A harmadik fókusz történeti-nyelvtörténeti indíttatású kitekintés: a patika, patikárius és gyógyszertár szavak keletkezéstörténetéről, első magyarországi, illetve erdélyi (írásbeli) előfordulásukról, továbbá a cégérszerű nevet viselő patikák létrejöttének okairól és körülményeiről beszéltünk. Időrendben haladva megemlékeztünk a korban ezek után születő patikanevek típusairól is.
- A negyedik (hosszabb) témakör a Gyógyszertárnevek állatszimbolikája címet viselte. Ebben – egy adatbázisból kigyűjtött, abból kiemelt – mitikus, illetve valós állatnevek jelképhordozó szerepét, szimbolikus jelentéstartalmát vizsgálva tettük fel a kérdést: rendelkeznek-e még szimbolikus értékkel, óvó-védő, bajelhárító tartalommal az Unikornis, Kígyó, Főnix, Pelikán, Sas, Oroszlán stb. elnevezések – vagy már csak identifikálnak?
A korrekt és pontos válasz ma már nehezen adható meg, de – Mircea Eliade szavaival élve – a szimbólumok ereje abban áll, hogy akkor is hatnak, amikor a szemlélő igazi jelentésüket már nem is tudja dekódolni. A jelképek általában többértékűek, vagyis egy időben számos jelentést képesek hordozni, így az ember nem érzi elszigeteltnek magát, egybeolvad az őt körülvevő világgal, eggyé válik a kozmosszal.
Végül (a helyszín inspirációja alapján) szót ejtettünk a név és identitás problematikájáról is.