koherencia: összefüggőség. Olyan pragmatikai természetű tulajdonság, amelynek egy verbális objektumhoz (jelkomplexus, szöveg) való hozzárendelése során az interpretátornak a szóban forgó verbális objektumra, ennek használatara és általában a világra vonatkozó ismeretei egyaránt szerepet játszanak. Ennek megfelelően a ~ a sensus referens (kontextuális sensus) és a relatum/relatum-imago relációjának a minősítésére szolgál.

A ~ nem tekinthető a szöveg inherens tulajdonságának (inherens organizáció), s nem azonos sem a konnexitással, sem pedig a kohézióval. (Vö. koherens, szövegkoherencia, inkoherens, pragmatika.)