koherencia: összefüggőség. Olyan pragmatikai természetű tulajdonság, amelynek egy verbális objektumhoz (jelkomplexus, szöveg) való hozzárendelése során az interpretátornak a szóban forgó verbális objektumra, ennek használatara és általában a világra vonatkozó ismeretei egyaránt szerepet játszanak. Ennek megfelelően a ~ a sensus referens (kontextuális sensus) és a relatum/relatum-imago relációjának a minősítésére szolgál.
A ~ nem tekinthető a szöveg inherens tulajdonságának (inherens
organizáció), s nem azonos sem a konnexitással,
sem pedig a kohézióval. (Vö. koherens,
szövegkoherencia,
inkoherens,
pragmatika.)