2.1.1 Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezménye
Az Egyezmény (továbbiakban: ENSZ-konvenció) célja „… valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása.” (Jelentés a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Európai Közösség által történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról) Az ENSZ-konvenció – melyet Magyarország 2007. július 20-án ratifikált – átfogóan tárgyalja a Földön élő mintegy 650 millió fogyatékos ember alapvető jogait.
A koragyermekkori intervenciós tevékenységre, mely a 0-5 (6) éves korú, eltérő fejlődésű gyermekek szűrését, komplex diagnózisát, gyógypedagógiai fejlesztését és az állapotuk által szükségesnek tartott terápiás szolgáltatásokat is magában foglaló program, kiemelten vonatkozik az ENSZ-konvenció 23. 25. és 26. cikke.
A 23. cikk az otthon és a család tiszteletben tartásának fontosságát hangsúlyozza. A részes államok számára az ENSZ-konvenció feladatként határozza meg annak biztosítását, hogy a fogyatékkal élő gyermeket tipikusan fejlődő társaival egyenlő jogok illessék meg a családi élet terén is. A kirekesztés, elhanyagolás, elrejtés megelőzéséhez a család és a gyermek minél korábbi bevonását látja szükségesnek a korai szolgáltatások, a tanácsadás rendszerébe.
A fogyatékos gyermek nem választható el szüleitől az ő akaratuk ellenére, kizárólag abban az esetben, ha a gyermek érdeke ezt diktálja. A szülők fogyatékosságának ténye sem jelenthet jogalapot gyermekük családból való kiemeléséhez, intézményes keretek között való neveléséhez.
Amennyiben a fogyatékossággal élő gyermek gondozását elkerülhetetlenül a saját családján kívül kell biztosítani, úgy elsődleges alternatívát jelenthet a gyermeknek a tágabb család keretein belül való megtartása, illetve közvetlen környezetében, családi környezetben történő elhelyezése.
A 25. cikk témája az egészségügy. A cikkely „b” és „c” pontja megállapítja, hogy az állami szereplők feladata, hogy gondoskodjanak a fogyatékkal élő emberek speciális ellátásáról: a korai felismeréstől a további akadályozottságokat okozó állapotok megelőzésére irányuló gyermek-, felnőtt- és időskori szolgáltatásokig. E szolgáltatásokat és egészségügyi ellátásokat a fogyatékkal élő személy lakóhelyéhez legközelebb kell megszervezni.
A 26. cikk a habilitáció és rehabilitáció kérdéseit taglalja. Az ENSZ-konvenció olyan átfogó rehabilitációs programok létrehozását tartja kívánatosnak, amelyek horizontális együttműködés keretében, az oktatás, az egészségügy, a szociális szolgáltatások és a foglalkoztatás terén valósulhatnak meg. E programok a lehető legkorábbi időpontban kezdődnek, az egész életívet átfogó kísérést jelentenek a fogyatékossággal élő egyén igényeinek és szükségleteinek megfelelően, családjának, környezetének bevonásával. Ehhez a multidiszciplináris tevékenységhez az állam támogatja a résztvevő szakértők és személyzet képzésének és továbbképzésének fejlesztését.