2.3.1 Előzmények

Hazánkban a korai fejlesztés, gondozás térhódítása a 80-as években kezdődött. Előzményként indult meg 1977-ben a Perinatális Intenzív Centrumok (PIC) kiépítése kormányprogram keretében, majd a rákövetkező években koraszülött, veszélyeztetett újszülött gondozók létrehozása. Ezen egészségügyi intézményekben indult el a csecsemők neurohabilitációja, a Dr. Katona Ferenc professzor által kidolgozott idegrendszeri mozgásfejlesztő tréning.

Az egészségügyi szakellátás bővülésével párhuzamosan egyre nagyobb igény mutatkozott a kisgyermekek gyógypedagógiai megsegítésére is. Ezt az igényt felismerve, észlelve jöttek létre egyéni kezdeményezések, alapítványi és önkormányzati fenntartású korai fejlesztő központok. Az elsők: Budapesten, Zalaegerszegen, Pécsett. Ebben az időben a bölcsődék is nyitottak a sérült kisgyermekek befogadása irányában, különösen ahol ezt a férőhelyek kihasználatlansága lehetővé tette. Szintén az 1993. évi LXXIX Közoktatási Törvény (KT) szabályozását megelőzően kezdték a sérült gyermekek nevelését-oktatását végző speciális gyógypedagógiai, szegregált intézmények (a mai EGYMI-k) is több helyen az országban megszervezni az intézményes elhelyezést megelőző korai fejlesztést ambuláns vagy utazó szakember ellátással.

Az 1993. évi Közoktatási Törvény, az akkor már országosan kiépült hálózattal rendelkező Szakértői és Rehabilitációs Bizottságokhoz megyei szintre rendelte a feladat ellátási kötelezettséget. A bizottságoknál azonban nagyon változó volt a szakemberek szakos ellátottsága, így sok helyen nem tudták maradéktalanul megoldani a rászorulók komplex korai ellátását.

Az előzményekből látszik, hogy milyen változatos kép alakult ki a sérült kisgyermekek korai ellátása területén.

A koragyermekkori intervenció aktuális állapotáról a 2008 júniusától decemberéig terjedő időszakban a Tárki-Tudok Zrt. végzett kutatást, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány megbízásából. A kutatási eredményeit „A korai intervenciós intézményrendszer működéséről” című záró tanulmányban tették közzé a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány honlapján. (A korai intervenciós intézményrendszer működéséről)

A kvantitatív vizsgálat adatait a következő válaszadók szolgáltatták:

– korai ellátórendszer intézményvezetői (100 válaszadó)

– védőnők (600 értékelhető válasz)

– szülők (800 kérdőív és 150 on-line válasz)

Kvalitatív vizsgálat történt dokumentumelemzéssel; szülőkkel, védőnőkkel, szakemberekkel készített interjú formájában, ill. fókuszcsoporttal.