2. A koragyermekkori beavatkozások tartalma a rehabilitációs modellek alakulásának tükrében. Nemzetközi és hazai folyamatok.

A korai fejlesztés meghatározását, módszereit elemző tanulmányok az elmúlt húsz évben új paradigmát alkottak a fogyatékos gyermekek legkorábbi ellátására. Az új felfogásnak megfelelően a koragyermekkori intervenció ökológiai-rendszerszerű modellje az elsősorban a gyermekre fókuszáló fejlesztő beavatkozást komplex, a gyermek szűkebb és tágabb környezetét is bevonó folyamattá bővítette.

A rehabilitációs szemlélet társadalmi trendje az orvosi modelltől a napjaink Európáját jellemző társadalmi-állampolgári, szociális modellig terjed. A korai fejlesztés, mint a fogyatékos gyermekek első segítő beavatkozása, kilépést jelent az orvosi modell beteg-központú, fiziológiás segítséget nyújtó, „gyógyító” szemléletéből, és a pedagógiai eszközökkel ható fejlesztő terápiás szolgáltatásokat hangsúlyozza az első hónapoktól kezdve. A gyermekre fókuszáló, csak vele foglalkozó, az ő funkcióit fejlesztő eljárások azonban még távol állnak attól a hatékony, komplex szolgáltatás-csomagtól, ami tekintetbe veszi és bevonja a fogyatékos gyermek szűkebb (családi) és tágabb (társadalmi, kulturális) környezetét.

Az ökológiai rendszerszerű gondolkodás lehetőséget ad mindannak a megértésére, ami a családdal élő gyermekkel és tágabb környezetével történik.

Az Európai Ügynökség 2010-ben megfogalmazott új definíciója szerint, a korai gyermekkori intervenció a nagyon fiatal életkorú gyermekeknek és családjaiknak nyújtott olyan szolgáltatás/ellátás csomag, melyet a család kérésére, gyermekük életének egy adott időszakában szükséges biztosítani. Magában foglal minden olyan tevékenységet, mely a gyermek sajátos szükségleteinek megtámogatását szolgálja:     biztosítja és elősegíti személyes fejlődését ,   erősíti a család kompetenciáit, támogatja a család és a gyermek társadalmi inklúzióját.

• A kora gyermekkori intervenció olyan szolgáltatáscsomag, melynek tevékenységei egyaránt érintik az egészségügyi (szűrés, komplex vizsgálat, gyógytorna, zeneterápia), az oktatási (komplex vizsgálat, gyógypedagógiai fejlesztés, inklúziós tanácsadás, esetleg konduktív pedagógia) illetve a szociális (szociális munka, pszichológiai tanácsadás, érdekvédelmi tanácsadás) szektorokat.
  • A tevékenység megvalósításához olyan interdiszciplináris szakember-team együttműködő munkájára van szükség, akik az ellátást meghatározó tudományterületeket transz-diszciplináris szemlélettel építik be saját tudástartalmaikba.
  • A korai fejlesztést végző szakemberek tevékenysége ma a terápiás ellátásra fókuszál. A multidiszciplináris team-ben dolgozó terapeuták érzik az igényt a család felől arra, hogy közösen gondolkodjanak a gyermek állapotáról, hogy segítséget kapjanak az elfogadás folyamatában, de erre a szakemberek – akik a klasszikus szolgáltatás, a fejlesztő terápia keretein belül a családdal közvetlen kapcsolatban állnak – nem képzettek, munkájuk nem tartalmaz olyan tudáselemeket, és nem rendelkeznek időkerettel ahhoz, hogy rendszeresen, kompetensen végezzenek családkísérést.
  • Ezért olyan képzésre, továbbképzésre van szükségük, amelyben a diagnosztikai és terápiás ismeretek mellett megjelenik a saját mentálhigiéné, önismeret, a szülőkkel való kommunikáció, a családkísérés, tanácsadás és konzultáció módszertana is.