2.3.2 A 2008-as, magyarországi vizsgálat eredményei:
A Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok adatközlése szerint kb. 9-10 ezer hat év alatti korai fejlesztést igénylő gyermeket találtak.
A fejlesztett gyermekeknek több mint felét Budapesten látták el, miközben ők az országosan ellátásra jogosultak 14%-át képezték. Megerősítést nyert a szülők korábbi tapasztalata, hogy egy-egy speciális szolgáltatásért sokat kell utazniuk az ország egy-egy régiójából. Mindemellett jól láthatóvá vált a magyarországi koragyermekkori intervenció Budapest-centrikus szerkezete. A legjelentősebb ellátási gondokkal Észak-Magyarország küzdött.
Az alábbi ábra a 0-4 éves korú lakosság (sötétszürke), a fejlesztésre szoruló hat éven aluli gyermekek (szürke) és az intézményes korai fejlesztésben részesültek (fekete) százalékos arányát mutatja megyénkénti eloszlásban.
A korai fejlesztést végző intézmények adatai alapján 2005 és 2007 között az ellátott gyermekek száma 20 százalékponttal nőtt. Általában jellemző, hogy az iskolázottabb szülők gyermeke kerül korábban ellátásra, de a Perinatális Intenzív Centrumok/Neonatális Intenzív Centrumok elterjedése és a korai diagnosztika fejlődése ezen az egyenlőtlenségen korrigálni tud.
A korai ellátást nyújtó intézmények vezetői szerint a gyermekorvosok nem tájékozódtak arról, hogyan ismerhetnék fel az eltérő fejlődésmenetet, és nem tájékozódtak a fejlesztési lehetőségekről sem.
A 28 megkérdezett Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottság több mint 80-féle diagnosztikus eszközt, skálát használt – valamennyit engedély nélkül (egy jogtiszta eljárást említettek: WISC-4). A korai fejlesztő intézmények 56 általuk használt diagnosztikus eljárást említettek. Nem beszélhettünk egységes vizsgálati protokollról és team-ek számára kidolgozott diagnosztikus eljárásokról sem.
A fejlesztő központok általában 9 különböző módszert, terápiát kínálnak, nagyobb központok 20-25 félét biztosítottak a hozzájuk fordulóknak. Ezeknek a fejlesztő terápiáknak csak egy része képezte az államilag finanszírozott alapellátást, más terápiákat a humán erőforrások függvényében (alternatív terápiák) kínáltak.
A Szakértői Bizottságokban a szakember-létszámra jutó gyermeklétszám igen magas volt, gyakori a 2-3 hónapos várakozás egy vizsgálatra, de 1-1,5 év is előfordult (Pest megye, Veszprém, Csongrád). A fejlesztő központok leterheltsége igen változó: volt, ahol adott időszakban nem volt gyermek (0), máshol a szakember-létszámhoz viszonyítva 28-szor több gyermeket láttak el.