Kálmány János: Magyar hitvilág

 A határokon átnyúló együttműködésnek több színvonalas terméke van. (A csíkszeredai Magiszter folyóiratban, a Partiumi Egyetemi szemlében, a szegedi Convietuirea – Együttélés folyóiratban többen publikáltunk hazánkból is, színvonalas a szlovákiai Katedra folyóirat is. Még több tényt is lehetne felsorolni. Erre sajnos nincs lehetőség a terjedelem miatt is.) Most egy újabb szép példáról tudunk beszámolni. 2009-ben jelent meg Kálmány Lajos: Magyar hitvilág c. szép kiállítású kötet, melynek utószavát dr. Péter László ny. szegedi professzor írta, s egyben szerkesztette. A szerkesztésben közreműködött Nagy István a pécskai (Pecica, Románia) Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke is.
Kálmány Lajost (1852–1919) Móra Ferenc a legnagyobb magyar folkloristának nevezte. Munkásságát Péter László dolgozta fel. Kálmány Felsővárosban született Szegeden. A piarista középiskola tanulója volt, ahol Dugonics András, Révai Miklós, Csaplár Benedek szellemében megtanulta értékelni a néphagyományt. Édesanyja kívánságára ment papnevelőbe Temesvárra („Kis-Bécsbe”, mely ezt a nevet akkor még németes jellege mellett közvilágítása, villamosai, gyönyörű terei, botanikus kertje stb. miatt is kiérdemelte.) 1875-ben szentelték pappá. Első segédlelkészi állomáshelyén, az Arad melletti Pécskán rögtön nekilátott a helyi szájhagyomány gyűjtésének. Pap létére lakodalmakba, kukoricafosztókba járt, és daloltatta az embereket. Plébánosai haszontalanul dorgálták szobájának rendetlensége miatt. Számos néprajzi munkája jelent meg az Etnographia és más folyóiratban. Tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián is. Ezt a Franklin Társulat nyomdája jelentette meg. Szeged vidéke népköltése c. munkáját 1891-ben Bába Sándor adta ki (a szegedieknek különösen sokat mond ez a név, a Bába Könyvkiadó ma is színvonalas munkákat nyomtat ki). 1893-ban Szegeden szerette volna elnyerni a rókusi plébániát, (melynek XX. sz.-i történetét Kritovics László pápai prelátus plébános az ismertetés szerzőjével együtt dolgozott fel. A könyv a nagy szegedi könyvtárakban érhető el.) Pályázása nem sikerült, csupán 1898-ban lehetett plébános Csanádpalotán, ahol gazdálkodásba is fogott: tanyát épített, állatokat tartott, zsákokat hordott, trágyát hányt – utóbbi nyilván nem tetszett egyházi elöljáróinak sem. 1906-ban mint Péter László írja: a bővérű, jó borivó és pipázó Kálmányt agyvérzés érte, a püspök (Csemoch János, a későbbi hercegprímás) várt gyógyulására, de 1910-ben nyugdíjba küldte. Ekkor tért vissza Anna húgának, Gácsér Antal pékmester feleségének alsóvárosi házába. Szegeden betegségei ellenére a munkába vetette magát. Emberkerülő lett, nem érintkezett rokonaival sem, így elhagyatottan halt meg. Több nap után találtak rá. A temetőbe Móra Ferenc, Szalay József, Cs. Sebestyén Károly kísérte ki.
Tudománytörténeti jelentőségére Péter László mutatott rá.
Kálmány munkássága számos ponton hozott újat a hazai népköltészeti kutatásba. Mindenekelőtt gyűjtésének mennyiségével. Előtte senki sem gyűjtött ennyit. Munkássága bizonyította, hogy a ballada nem csupán székely műfaj, hiszen legszebb változatait a török dúlta Alföld is megőrizte. Kálmány gyűjtésének minősége is átlagon fölüli – Péter professzor szerint ő volt az első magyar „falukutató”. Úttörő volt szövegeinek hű lejegyzésével. Abban is első volt, hogy fölismerte a népdal, ballada szövegének és dallamának elválaszthatatlanságát, sajnos a XX. és XXI. sz. technikája nem állt rendelkezésére. Péter László szerint további érdemei: ősvallási tanulmányai úttörő jelentőségűek, elsőként ismerte fel a kisebb prózai emlékek (adomák, rigmusok, találós kérdések, stb.) jelentőségét, a népi egyéniségkutatás úttörőjének is lehet tekinteni.
Várjuk Péter László szerkesztésében Kálmány Lajos népmeséit, népballadáit, hogy a szegedi és környékbeli általános iskolai tanulók tudják szavalni (s az ország és a környező országok diákjai is).
Az ismertetett kötetben Péter László és Nagy István, pécskai pedagógus Kálmány János nehezen hozzáférhető szakfolyóiratokban megjelent elméleti tanulmányait, gyűjtéseit tették közzé. A könyv a Szegedi tudósok címmel tervezett sorozat első kötete, melyet a szándékok szerint Löw Immanuel folklorisztikai, majd Tömörkény István és Móra Ferenc régészeti tanulmányait tartalmazó kötetek követnék; kívánjuk, hogy e munkák minél hamarabb megjelenjenek. Az ismertetett kötetnek pedig szerintem minden szegedi iskola tanári könyvtárában helye lenne, de nemcsak ott.
Figyelemre méltó (a könyv kapcsán jutott eszembe), hogy az orosz neveléstörténészek mennyire fontosnak tartják a népi hagyományok nevelő erejét, melyek spontán formálták a falusi gyermekeket. (D. I. Latüsina: Isztorija pedagogiki X- nacsalo XX. veka Moszkva, Izdatyelszkij Dom, 1998 – Az orosz könyv elemzi pl.: a népi játékok, népdalok, egyházi énekek, stb. nevelő jellegét. A könyvet az odesszai egyetemen kaptam.)
Az ismertetést fejezzük be Péter Lászlóék mottójával: Klebelsberg Kunó: „Eszmények nélkül nem lehet élni; illúziókban nem szabad élni!”

IRODALOM

Kálmány Lajos 2009: Magyar hitvilág. Válogatott tanulmányok. Szeged: Alma Mater Alapítvány.

Megjelent a Módszertani Közlemények 2012. 52. évfolyam 1. számában.

Oláh János
SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar