Eckhardt Sára – Geretovszky Anna – Hajdu Virág: Batman – Különkiadás (Őrült gyerekeknek)

AZ ÉN MESEKÖNYVEM PROJEKT

Bácsi János: „Az én mesekönyvem” projekt bemutatása

 

 

 

 

Batman Before

Név: BatmanÉletkor:34

Személyiség: Mindig a jóra törekszik, bátor szuperhős.

Titka: Imádja a szivárványpónikat.

Batman After

Név: Batman Életkor: 39

Személyiség: Mindig a jóra törekszik, bátor szuperhős

Titka: Imádja a szivárványpónikat

 

Név: Leonardo Da VinciÉletkor: 75

Személyiség: Festő, tudós

Titka: Festett egy képet, a Mona Batet.

 

Név: LilaszemÉletkor: 71 év

Személyiség: Egy tűzesetben megvakult és azóta látja a jövőt.

Titka: Egyszer látta a jövőt, amiben Batman egy harc során meghal.

 

Név: Gangnam Style Életkor: 42

Személyiség: Híres divattervező 

Titka: Az, hogy nincsen titka

 

Név: Bazsika Életkor: 4/120

Személyiség: Ő valójában egy gonosz gyerek, aki folyton hadsereget  készít. 

Titka: Ő egy 120 éves zseni, aki egy négy éves gyerek testében ragadt.

 

Név: CsubakkafejÉletkor: 18

Személyiség: Nem tud beszélni csak hablatyolni. Batman segítője. 

Titka: Nem tudjuk, mert nem értjük.

 

Név: Spiderman Életkor: 35

Személyiség: Spiderman egy pókimádó zseni. Batman barátja. 

Titka: Ő is a szivárvány pónik Fun Clubjába tartozik

 

Név: Ladybirdwoman Életkor: 30

Személyiség:Imádja a katicákat Batman barátnője. 

Titka: Szerelmes kalandregények a gyengéi.

 

Név: PVZB-k Póni Vágó Zokni Bábok Rengeteg van belőlük.

Bazsika készítí őket.

 

 1. fejezet – a kezdet

A világnak vannak hibái. Túl sok a rossz ember, és túl kevés a jóság. De mégis a legtöbb bajt az okozta, hogy megszülettem. Minden egyes mentőakciómnak borzalmas vége lett.  Többen azt mondják: Batman, reumás vagy, hogy még egy átkozott békát sem tudsz megmenteni? Nem tagadom, kijöttem a gyakorlatból, egyre kevesebben szeretnek és kérnek tőlem segítséget, mióta Macskanő dobott egy számítástechnika tanárért, de én ettől nem érzem magam rosszul, sőt! Felszabadultabb vagyok, mint valaha. ; – )

Azonban találkoztam Ladybirdwomennel, és ő levett a lábamról. Valójában Spiderman mutatott be minket egymásnak. Azóta mintha a fellegekben járnék. Vannak, akik furcsán néznek rám, amikor éppen egy bárányfelhőn sétálok, de ha látnák a mindennapjaimat, tudnák, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Na, most Patience – vagyis Macskanő – vergődhet a féltékenységtől! Már alig várom, hogy lássam az arcát, és … és…Nem! Én nem vagyok ilyen … kárörvendő (ahogy a semmire kellő halandók mondják). Jaj, már megint kezdem!

 

2. fejezet – Bazsika már megint kezdi!

 Egy ködös keddi napon kezdődött minden. Éppen Birdyvel randiztam a legelegánsabb étteremben, ami New Yorkban van, amikor …

– Batman, hívnak! Batman, hívnak! – szólalt meg a telefonom én annyira megijedtem, hogy felsikoltottam. Birdy meg csak fojtott hangon ezt mormolta:

– Bat! Ez csak a telefonod volt!

– Oké! Tudtam én! Csak azt hittem, te is felsikoltasz és nem akartam, hogy cikin érzed magad e miatt – azzal felvettem a telefont.

– Halló, ki az?

– Szia! Itt Spy! Baj van! A PVZB-k (Póni Vágó Zokni Bábok) párosodnak. Már csak 1001 szivárvány póni maradt, várj most már csak 1000!

– Most mi csináljunk? – kérdeztem

– El kellene mennünk Bazsalikom földére.

– Van már terved? – érdeklődtem, bár már előre sejtettem a választ, hiszen Spiderman, aki mindig a békítő szerepét tölti be, folyamatosan össze akarja hozni a régi, most már felbomlott csapatot.

– Hozzuk össze a régi csapatot – ajánlotta fel Spiderman.

– Nahát, de jó ötlet, én erre nem is gondoltam. A részleteket majd viberen megbeszéljük  –azzal leraktam a telefont. Birdy már láthatóan izgatott volt, hogy megtudja a részleteket (ki volt, miről beszéltünk, ugye nincs nő a dologban stb.), amit én a hangulatomhoz képest egészen nyugodtan felvázoltam, vagyis jó formán majdnem összetörtem az asztalt, hiszen a csapat újbóli összehívása fájdalmas emlékeket idéz fel bennem. Nehezemre esett visszaemlékeznem azokra a szörnyű, de egyben boldog napokra, amikor még együtt volt a csapat.

Még ott él a fejembe az a nap, amikor kiskorunkban elárasztottuk a hangyákat vízzel, hogy utána megmenthessük őket, de aztán felnőttünk. Az idő múlásával egyre jobban eltávolodtunk egymástól, de az igazi lökést az adta, hogy Macskanő elköltözött Indiába a számítástechnikatanárral. Most komolyan ő mennyivel jobb nálam? Habár ez még csak 3 éve történt, nekem évszázadoknak tűnt.

– Hahó Bat elbambultál! – mondta Birdy miközben pöttyei feketéből vörösre váltottak.

– Van kedved velünk jönni Bazsalikom földére? Csúszott ki a számon, mielőtt még rendesen átgondolhattam volna.

– Igen, igen, de az hol van?

– Az Óperenciás Tengeren a Szivárvány Póni Sziget mellett. Ezután újra megcsörrent a telefonom.

– Batman hívnak! Batman hívnak! – most ellenben nem sikoltottam fel, csak felvettem a telefont.

– Halló! Itt újra Spy!

–  Mi van már megint?  – kérdeztem unottan.

– Kiderült, hogy Bazsika is benne van a dologban, mert ő fogadta be a PVZB-ket!

– Na, akkor azonnal induljunk! És mivel utálom Bazsikát (mert ő egy 4 éves testben ragadt 120 éves zseni és egy éves koromban elvette a cumimat, azóta háborúban állunk) rácsaptam az asztalra, ennek következtében minden, ami az asztalon volt a földön landolt. Kézen fogtam Birdyt és elhagytuk az éttermet.

Felszálltunk, és egy jó 15 perces repülés után oda értünk a főhadiszállásra (haza). Alig, hogy beléptünk az ajtón máris felhangzott egy boldog kiáltás.

– Hamimmio! – Csubakkafej köszöntött minket.

Csubakkafej mögül Spiderman lépett elő, kezében egy pezsgősüveggel és három pohárral, mert Csubakkafej még nem ihat.

– Éljen a csapat! – Kiáltotta el magát Spiderman.

– Ő, hogy kerül ide?– Mutattam Csubakkára.

– A kuzinom szomszédjának az unokaöcsének van egy kutyája és annak a barátnőjének, a gazdájának, az anyukájának, a szomszédjának a fiának van egy hörcsöge, (és ugye a hörcsögök beszélik a vuki nyelvet,) Csubakkafej tőle szokta megrendelni a kézzel készített csizmát és így leltem rá – válaszolta Spiderman felélénkülten.

– Én már a kutyás résznél elvesztettem a fonalat – mondtam kicsit szégyenkezve.

– Akkor elmondjam még egyszer? – Jaj ne, mondtam mielőtt újra bele fogott volna.

– Szerintem inkább pakoljunk be az útra – mondta Birdy.

– Egyébként, mivel megyünk?

– A hajómmal – mondtam. Azzal Csubakkafej rémült kiáltásait követve elindultunk a kikötőhöz.

 

3. fejezet – vukifordító

Két nappal az indulásunk után a globális tengeri vészjelző beindult. Éppen készültem megkeresni a telefonom, hogy megnézzem mi ilyenkor a teendő, amikor elém ugrott Csubakkafej kezében a tabletemmel.

– Mit akarsz?

– Vukiaaat letüüülee! –hablatyolta Csubi.

– Miiii? –kérdeztem.

– Vukiaaat letüüülee!

– Tudod mit, keresek a playáruházban egy….egy…egy…

– Vuki fordítót – fejezte be Csubakka. (picit meglepődtem, hogy ezt ki tudta ejteni)

Letöltöttem és oda ültettem elém a szőrös lényt.

– Na, most mondd!

– Vukiaaat letüüülee!!!! – ordította bele a hangszóróba. A tablet 3-at pityegett, majd egy hang lefordította a mi nyelvünkre.

– Fordítsuk le a vukifordítót!!! – mondta egy mély férfihang.

– Jajj, gondolhattam volna… mindegy. Azt mondd, amit egész úton mondogattál.

– Tatomi kuznolzsi!!!  – 3 pityegés, aztán megint a fordító megnyugtató basszushangja következett:

– Mindenképpen le kell szállni a hajóról!

– Hogy mi? Miért? – kérdeztem aggódva.

– Hampició dumm-dumm Csu! Hampició dumm-dumm Csu! – kiabálta ingerülten Csubakka.

– Kifogyott a benzin, mert Csubi dumm-dummozott a hajóval indulás előtt. Kifogyott a benzin, mert Csubi dumm-dummozott a hajóval indulás előtt.

– Ez igaz?????? – néztem rá a lényre, aki a megbánás legapróbb jelét sem mutatta.

– Da…da…hapitoma, hu tatomi kuznolzsi! –magyarázta.

– Igen, igen… de siessünk, mert mindenképpen le kell szállni a hajóról! – fordította a gép.

–  Jól van Csubakka. Gyere velem!

El sem hiszem, hogy ezt csinálta… És még csak nem is szólt! Ráadásul egyetlenegy mentőcsónak sincsen! Kár, mert pár óra múlva elsüllyedünk. Repülve kéne segítséget hívnunk. Á, nem.  Inkább megkérdezem Spidermant, hogy van-e sziget a közelben, ahol esetleg kiköthetünk. Végül is, Ő a földrajzzseni. Várjunk csak! Ha én itt vagyok, akkor ki vezeti most a hajót?

Elkezdtem rohanni (Csubakkával a nyomomban) a hajóskapitány kabin felé, amikor hirtelen nekiütköztem Birdynek.

– Hova mész? Bocsánat, hova mentek? – kérdezte gyanakvóan, mivel még nem tudott az üres benzintartályügyről, mert egész végig a szobájában kuksolt.

– Ne haragudj, most sietek. Majd később elmagyarázom – mondtam.

– Van valami baj? – aggodalmaskodott.

– Igen – feleltem tömören. Azzal válaszra sem várva folytattam utamat a kabin felé.

Ahogy közeledtünk a hajófülkéhez, egyre hangosabban hallottam a vészjelző dobhártyaszaggató sípolását. A vezetőkormány mellett ott találtam Spidermant, aki látszólag borzasztóan ideges volt.

– Kifogyott a benzin – mondta.

– Na, nem mondod! Most mit csináljunk?

– Halvány lila gőzöm sincs. Hacsak…….

– Ha csak?

– Hacsak nem akarunk kikötni Sikoly-szigeten.

– Sikoly-sziget? Még sosem hallottam róla – feleltem kicsit szégyenkezve.

– Persze, hogy nem hallottál róla! Akik ott jártak soha többé nem tértek vissza. Vagy ha mégis hazaértek már nem tudták elmesélni, amit láttak, mert a legtöbbjük a félelemtől megnémult.

– Akkor te honnan tudsz róla?

– Hát, tudod a kuzinom úszásoktatójának az anyja egy eladó, és a boltjába szokott járni egy bolond nő, aki folyton 9 Bulldoggal sétál, és neki az apja börtönben volt 4 évig, amiért azt mondta, hogy ő egy király, és le fogja fejezni Barack Obamát. Na, szóval a férfi cellatársa egy majom volt, akit egy állatkertből hoztak, és neki a gondozója az egyetlen ember, aki valaha volt azon a szigeten, visszatért és el is mondta azt, ami történ. Sajnos én csak a létezéséről tudok.

– Ez az egyetlen lehetőség? Repülni nem tudunk? –kérdeztem.

– Nem. A másik legközelebbi, a Szivárvány Póni sziget is 40 km-re van innen.

–  Jól van. Kikötünk!

– Jolbztukije! Bokijűl! – kiabált Csubakkafej.

– Nem mehetünk! Ez őrültség! – mondta egy mély férfihang.

Annyira megijedtem, hogy elejtettem a tabletet, ami mindeddig a kezemben volt. Teljesen kiment a fejemből a vukifordító, de legalább már tudom mit mondott Csubi.

–  Spy, te addig vigyázz rá – mondtam a szőrös lényre mutatva. – Én addig szólok Birdynek, hogy ne lepődjön meg.

– Igenis kapitány! – csapta össze a bokáját a barátom.

Gyorsan visszarohantam a lány kabinjához. Még be sem kopogtam, már is kinyílt az ajtó.

– Tudok mindent. Már össze is pakoltam. Spiderman mesélte –t ette hozzá látva, hogy értetlen arcot vágok.

– Mikor találkoztatok? –kérdeztem.

– Épp most, amikor ide jöttél. Ők is mentek összecsomagolni – magyarázkodott.

Kézen fogtam Birdyt, aki a csomagjaival küszködött, hogy egyet se ejtsen el. Odavonszoltam a hajó előterébe, ahol látni lehetett a szabad eget. Bevittük a ládáinkat egy napernyő alá, hogy nehogy túlmelegedjenek, azonban a következő pillanatban hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Nagy szerencsénkre, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Amire megérkezett Spiderman és Csubakkafej, már újra 7 ágra sütött a nap.

– Még mennyi idő, amíg odaérünk? – kérdeztem.

– Kb. 1-2 perc – felelt Spy, azzal elindult az ajtó felé, ami levezet a hajóról.

– Akkor hát indulás!

Birdy elindult, őt követte Csubi és végül én zártam a sort.

 

4. fejezet – Sikoly-sziget

Nagyjából 1 óra telt el a leszállásunk óta. Eddig itt hűsöltünk a parton, mert borzasztóan meleg az idő. Legalább 40 C° van. Aztán hirtelen megszólalt Ladybirdwoman:

– Szerintem kunyhót kéne építenünk. Vagy mit is mondtál, lakatlan ez a sziget? – nézett rá Spidermanra.

– Nem mondtam semmit – mondta mentegetőzve.

– Hagyjuk ezt. Inkább azon gondolkodjunk, hogy hogyan megyünk el Bazsalikom földére – mondtam kicsit idegesen.

– Cso, cso, cso, cso! Inob menérj bélé eredzs! – mondta Csubakka. Elővettem a tabletet és Csubakka újra belemondta.

– Nem, nem, nem, nem! Inkább menjünk az erdőbe – mondta a hang.

– De Csubakka! Nem mehetünk az erdőbe… – kezdtem el nyugodtan.

– …MERT MEGHALUNK! – fejeztem be ordibálva. Csubakka szemei kitágultak és… (Mivel Csubi nem értette a homokba rajzoltam neki egy diagrammot):

– Jaj, ne. Csak ezt ne. És akkor…

– Cüpícüpícüpícüpí! – zokogott Csubi. Hát igen. Ilyen egy vukilény sírása. Borzasztóan idegesítő. Vártunk 1 órát. Meguntuk.

– Na, jó. Csubakka hagyd abba a sírást és induljunk el az erdő felé.

– Csi, csi, csi, csi! – kiabálta lelkesen Csubakka. (Szerintem ez azt jelentette, hogy: igen, igen, igen, igen! mert a cso azt jelenti nem, akkor a csi az meg igen) Már majdnem beértünk az erdőbe amikor…

– Várjatok – szólalt meg Birdy. – Hoztam vattákat a sminkem lemosásához. Ezzel dugjátok be a fületeket. Mindenki benyomkodta a fülébe a vattát és elindultunk. (Jó volt, mert így nem lehetett hallani Csubi hablatyait.) Már vagy 3 órája mentünk amikor a bokorban megmozdult valami. Mindenki megállt. A bokorból valami színes furcsaság lógott ki. Mindenki elkezdett hátrálni. És aztán elénk ugrott egy… LILARUHÁS ÖREG NŐ! Megfordultunk, és úgy futottunk, ahogy csak a lábunk bírta. Folytattuk is volna az utunkat, ha nem ugrik le közvetlen az előttünk lévő fáról egy meglehetősen alacsony és tömzsi (férfi) idegen. Na, ebből most már elég!

– Várjatok! Ne menjetek! – kiáltott utánunk a lilaruhás asszony.

Ezt nem gondolhatja komolyan! Ezer okunk van, hogy itt hagyjuk ezt az átkozott szigetet:

1. Soha senki nem tért vissza innen. SENKI.
2. Egy bokor mögül kiugrott egy bolond nő, aki azt kéri, hogy maradjunk.
3. Aztán egy fáról leugrott egy köpcös idegen, aki elállta az utunkat.
4. A fent említett alakok valami furcsa okból igen elegánsak. Ez borzasztó gyanús.

Azonban mivel bekerítettek minket, nem tehetünk mást, várunk. A lilaruhás nő mögöttünk, az alacsony pasi előttünk, fák pedig körülöttünk. Különben is, a hajónkban nincsen benzin. Vagyis ITT RAGADTUNK KÉT BUGGYANTTAL!

– Mit akartok tőlünk? – kérdezte Spiderman.

– Oh… Oh… Látom, hogy közöttünk van egy meglehetősen tudatlan lény, aki nemsokára neki megy egy fának – mondta a nő.

És tényleg. Ahogy kimondta, Csubakkafej megpróbált megszökni, de mivel mindenhol fa van, nekiment az egyiknek és eszméletét vesztette. Legalábbis úgy tűnt.

– Nyugodjatok meg. A barátotoknak nincsen semmi baja. Hamarosan felkel, és akkor majd nekünk kell neki elmondani azt, amit most elmondunk nektek. Én egy jósnő vagyok – folytatta.

– Ha meghallgatjuk magukat, ígérik, hogy nem bántanak? – kérdezte remegő hangon Birdy.

– Persze. Mi a légynek sem tudnánk ártani –felelte a férfi halál nyugodtan.

– Akkor hát mondom én – kezdte a lilaruhás. – Nagyon, nagyon régen egy kirándulóhajó elsüllyedt nem messze innen, és én kiúsztam ide. A nevem Lilaszem – említette meg csak úgy mellékesen. – Aztán pár hónappal a ,,földre úszásom” után lezuhant a sziget közepére Gangnam Style helikoptere –mutatott az alacsony férfira. – Mivel mindketten itt ragadtunk, elkezdtünk építeni egy hajót. Csak van egy kis probléma. Egy fafajta állítólag szerencsét hoz. Mi abból a fából szeretnénk építeni a hajó motorját, mert különben nem lesz olyan tartós.

– És ebben mi a baj? – kérdezte Birdy.

– Az, hogy a legenda szerint csak az találhatja meg Monyóka fát – merthogy így hívják –, aki a Kiválasztott. Ő segíthet visszaállítani a Föld békéjét. Én, két hónapja álmomban láttam, hogy hamarosan eljön négy vándor, akik megváltják a világot.

A magát Lilaszemnek nevező hölgy, akin mellesleg olyan sok volt a gyűrű és a karkötő, hogy ki sem látszott a keze, odalépett Csubakkához és ezt mormolta:

– Trjibut molbdez! Trjibut molbdez ju!

A lény erre felébredt. Gangnam Style odalépett hozzánk.

– Szóval ti nem is vagytok banditák? – kérdezte Birdy félszegen.

– Nem hallottad mit mondtak az előbb? – vonta kérdőre őt Spy. –Vagy talán vatta van a füledben? Ha-ha-ha!

–  Jaj, de vicces! Remélem, jól szórakozol!

–  Figyelj Gangi Stel, vagy hogy hívnak. Ti most egy kunyhóban laktok? – kérdeztem.

– Aha. De nincs sok időnk még ma meg kell keresni a Monyóka fát. Indulhatunk? – mutatott egy vékonyka ösvény felé.

Mikor megfordultam már ott volt Csubakkafej és Lilaszem is. És akkor hirtelen eszembe jutott valami… Miután Csubakka elájult a jósnő megmondta, hogy majd neki kell mindent elmagyaráznia. Igaza volt.

 

5. fejezet – Monyóka fa

Kb. 2 órája bolyongunk az erdőben céltalanul. Aztán egyszer csak…

– Arra kell menni – jelentette ki Spiderman.

– Honnan tudod? – kérdezte kórusban Ladybirdwoman és Lilaszem.

– Csak tudom – felelte.

Ezért arra folytattuk utunkat. Egy jó 15 perces gyaloglás után hirtelen, mintha egy határt léptünk volna át, minden szivárványszínű lett. Nemsokára kiértünk egy tisztásra, ahol volt egy szivárványszínű tó.

– Ott van! Arra felé lesz! Biztos.

Ezután már Spy navigált minket. Újra beértünk az erdőbe, ami most már lila volt. Pár perces gyaloglás után egy jó nagy ezüst kapuhoz értünk. Gangi Stel (nem tudom megjegyezni a nevét) kinyitotta. Odabent fantasztikus látvány tárult a szemünk elé. Mintha egy botanikus kertben léptünk volna. Pálmafák, Dinnyefák, Kenyérfák, Enciánfák, Kakaófák, Mimózák, Paliszanderfák, sárga, piros, lila, fehér, duplarózsaszín és ciklámen Murvafürt, meg még sok más ismeretlen növény.

– Vajon melyik az? – kérdezte Lilaszem.

– Szerintem az. De csak tipp –azzal rámutatott a legnagyobb fára az összes közül. Az, ellenben a többivel, el volt kerítve és egy hatalmas tábla hirdette: Monyóka fa.

– Megvan – mondtam.

Gangi Stel, akinek nem tudom megjegyezni a nevét, elindul, hogy levágjon egy motorra elegendő darab fát. Bevallom, kicsit sértve éreztem magam. Azt hittem én leszek az, aki megtalálja. Tehát Spy majd megmentheti a világot, de én nem. Ez nem fair. Én nagyobb hős vagyok, mint Ő. Vagy mégsem?

– Még nem is mondtátok, hogy miért vagytok ilyen elegánsak – hallottam távolról Birdy hangját.

– Én régen Stylist voltam – felelte az, akinek nem tudom megjegyezni a nevét. – Brad Pittnek dolgoztam úgy … 7 évig.

– Mi majd összeszereljük. Addig ti pihenjetek, biztosan elfáradtatok –mondta Lilaszem.

Visszakísértek minket a tengerpartra, és elkezdtek építkezni. 4 óra elteltével megéheztünk, és fogtunk pár lazacot. Vacsora után felpakoltunk a hajóra, és elindultunk.

6. fejezet – a fogoly

Két borzasztó unalmas hetet töltöttünk el eddig a hajón. Minden nap ugyanúgy telt el:

Reggel felkeltem, a folyosón összetalálkoztam Lilaszemmel, aki mindig jósolt valami furcsát, pl. holnap délután, miután felkel a nap (ezen sokat röhögtem) pukirohamot fogsz kapni. Ebédnél valakinek mindig le kellet ejtenie a tányérját, hogy Lilaszem ne sírja el magát, amiért ő a legborzasztóbb jósnő, mert azt jósolta, hogy csörömpölni fog valami ebédnél. Szóval ezzel teltek a napjaim.

Most éppen kint ültem a hajó erkélyén, amikor megláttam egy csónakot. Gyorsan berohantam Gangnam Style-hoz (2 nap alatt sikerült megjegyeznem), aki éppen borotválkozott.

– Figyelj, Bat! Van egy irtó klassz ötletem! Lehetek a Stylistod? – kérdezte, ahogy beléptem.

– Aha persze… – mondtam szórakozottan – csak azért jöttem, hogy szóljak, kint van egy csónak a nyílt vízen. Benne ül egy szakállas pali. Megnézhetnéd.

– Rohanok! –azzal, borotvahabos állal kirontott az erkélyre.

20    perc múlva vissza is tért, kezében divatos kötelet szorongatott, ami rá volt kötve egy öregemberre.

– Ő itt Leonardo Da Vinci. –mondta fáradtan. –Bazsikának dolgozik. Ott repült a feje fölött egy PVZB. (egy meglehetősen dagadt példány). Folyton azt mondja, hogy őt kényszerítették. Szóval Ő a foglyunk.

Addigra odaértek a többiek is.

– Ki lehet valahogyan deríteni, ha hazudik? –kérdeztem.

– Hát, tulajdon képen igen… – kezdte. –Van egy sárga folyadék, amit meg kell innia.

Lilaszem elkezdett kotorásznia rózsaszín kistáskájában.

– Itt is van! – mondta, azzal előhúzott egy fekete üveget. Odalépett DaVincihez és beadta neki.

– Mondd csak, Bazsika szolgája vagy? – kérdeztem tőle.

–  Igen.

– Kényszerítettek?

–  Igen.

– Végeztünk. Igazat mondott. Itt marad a hajón – jelentettem ki.

Hát ez gyors volt. Vajon miért szökött meg? És meddig fog igazat mondani? Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok többet az öreggel vacsoráig. Gyorsan beiszkoltam a szobámba, magamra zártam az ajtót, és elkezdtem anyukámmal viberezni: Nagyjából ennyiből állt a levelezés.

Aztán egyszer csak…

Kopp, kopp – valaki kopogott.

– Ki az?

– Da Vinci vagyok. Tudja a bolond öregember, aki megszökött Bazsikától.

– Bejöhet – mondtam, mire nyílt is az ajtó. – Miért szökött meg?

– Tudja uram, én egyszer lefestettem Önt. Bazsika erre féltékeny lett, és Bla-Bla-Bla. Ezért elrabolt engem. Na, hát most, hogy én betöltöttem a 101-et, már nem tarthat vissza. Szóval magamhoz vettem a Mona Batet – mert, hogy ez a kép neve – és elindultam.

– És most mit fogsz csinálni? Itt maradsz nálunk? – kérdeztem.

– Szívesen maradnék, de előbb mindenképpen elintézem Bazsikát!

– Képzeld mi is oda megyünk! Ez most épp olyan, mint a mesékben. Mindannyian meg akarunk bosszulni valamit.

Abban a pillanatban kicsapódott az ajtó, aminek következtében hangos robajjal leesett a csillár. Birdy és Lilaszem volt az.

– Megérkeztünk Bazsalikom földére!

7. fejezet –Bazsalikom földe

Szóval itt vagyunk. Eddig a pillanatig folyton arra vártam, hogy megérkezzünk és elszámoljak Bazsikával, de most valahogy mégis úgy érzem, berezeltem.  Gyorsan leszállás előtt még megreggelizünk, mert ha harcolni akarunk, kell az erő. Mivel szerda van, csak tojás ehetek.

– Nem is tudtam, hogy szerdánként csak tojást eszel – mondta csodálkozva Birdy.

– Hidd el, én sem – feleltem szárazon.

Olyan 11 óra tájban leszálltunk a hajóról, és útnak indultunk. Ahogy egyre beljebb, és beljebb sétáltunk az erdőben annál sötétebb lett. Aztán hirtelen Lilaszem megtorpant, így Csubakkafej egyenesen nekiment.

– Várjatok gyermekeim. Tegnap álmot láttam! Tudom hova kell menni! Mindjárt itt vagyunk –z engte sejtelmesen. – Ha majd láttok egy hatalmas kősziklát, akkor szóljatok.

Még jó pár percig gyalogoltunk. Nekem már teljesen kiszáradt a torkom. Víz, víz, víz kell!

– Kell víz! Kell víz! – hörögtem.

– Víz nincs! Víz nincs! – kiabálta a fülembe Gangnam Style.

– Kell víz! Meg fogok fulladni!

– Bár úgy lenne – suttogta Spiderman.

– Tee… – kezdtem, de a torkomra forrt a szó. Ott állt előttünk egy hatalmas kőszikla.

– Itt vagyunk – jelentette ki játszi nyugalommal Lilaszem. Gyorsan körülnéztem és megbizonyosodtam róla, hogy se közel, se távol nincs egy árva lélek sem. Ettől egy kicsit felbátorodtam. Azt hittem Bazsika itt fog várni ránk a biztos győzelem tudatában. Vagy ha nem is, akkor valami lenyűgöző belépővel állít be. Én csak vártam, és vártam. Legalább a jelenlétével megtisztelhetett volna. De nem! Ő méltóságának alulinak tartja ezt az ,,összejövetelt”. Jól van, majd meg keresem én!

– Szerintem váljunk szét – mondta Birdy.

– Ne. Mi lesz, ha mondjuk téged talál meg? – aggodalmaskodott Lilaszem.

– Ez csak egy ötlet volt.

– Maradjunk együtt – mondtam. Körülnéztem, és láttam, hogy mindenki bólogat, kivéve Lilaszemet. Ő meglehetősen szomorú arcot vágott. – Ezt akkor megbeszéltük.

– Bat! Valamit el kell mondanom! – kezdte halkan a jósnő. – Egyszer álmodtam egy szörnyűséget! Egy csata során meg fogsz halni! – a következő pillanatban elsírta magát. – Persze én is tévedhetek, de… oh, istenem!

Ez a hír letaglózott. Most már nem is olyan biztos, hogy meg akarom keresni Bazsikát. Valahonnan távolról hallottam Ladybirdwoman jajveszékelését. Aztán éreztem, hogy valami tompán megüt; Spiderman volt az. Adott egy baráti hátütögetést. Szóval nekem most, vagy valamikor, meg kell halnom. Fájdalmas lesz? Fogok egyáltalán érezni valamit?

Aztán hirtelen egy Póni Vágó Zokni Báb raj feltűnt az égen, és abban a pillanatban elsötétült a világ. Mire kitisztult a látásom – vagy csak világos lett, nem tudom eldönteni –, már ott állt mellettem az ősellenségem: Bazsika.

8. fejezet – Bazsika elleni hadművelet

Néhány pillanatig csak bambán pislogtam, de mire észbe kaptam, már se Bazsika, se a többiek nem voltak ott.  Gyorsan körbenéztem hátha csak káprázik a szemem, de nem. Ehelyett a földön találtam egy cetlit, amire ez volt írva:

Adok még egy kis időt!! Nyugodtan keresd meg a barátaidat. Én úgy is jobb vagyok…

– Minél? – kérdeztem magamban.

…mindennél. Találkozunk a Monyóka fa erdőnél éjfélkor. Már alig várom!

Gyorsan eldobtam a levelet, és ráültem a legközelebbi kőtömbre. Ahogy felnéztem az égre, mintha megint Bazsika arcát láttam volna.

– Szórakozol?! – kiáltottam el magam.

Lehetetlen egy ilyen nagy szigeten megtalálni 4 embert és 1 vukit. Abban a pillanatban megreccsent egy ág valahol mögöttem. Óvatosan hátrafordultam, de nem láttam semmit, csak egy fát. Hangtalanul felálltam és odalopakodtam. Épp készültem volna benézni mögé, amikor kilépett mögüle Gangnam Style és Spiderman.

– Nem látod a fától a társaidat? – kuncogott Lilaszem, aki az előbb lépett elő.

– Mi lenne, ha mondjuk… – kezdtem óvatosan, mikor már mindenki velem szemben állt – …ha mondjuk, készítenénk egy tervet – böktem ki.

– Szerintem nem is olyan rossz ötlet – mondta Birdy. – Hívjuk Bazsika elleni hadműveletnek.

– Gyertek, keressünk egy biztonságos helyet – indítványozta Spiderman.

Gyorsan elindultunk, s én közben beszámoltam nekik a történtekről. Mire találtunk egy barlangot már besötétedett. Egyre feszültebb voltam, mert egyre közelebb kerültünk az éjfélhez. Fél tizenegyre már készen is volt a terv. Valami ilyesmi:

Legalább is ilyesmi lenne, ha Csubakkafej nem tüsszentette volna el magát a földre rajzolt terv mellett.

– Indulhatunk? – kérdeztem kicsit lámpalázasan.

– Aha – nyöszörögte Ladybirdwoman. Ahogy kimondta egy mennydörgésszerű robaj rázta meg a földet. Aztán, mintha ezer hangszóró lenne körülöttünk, megszólalt egy hang, ami meglepően hasonlított Bazsikáéra.

– LEJÁRT AZ IDŐD! HA NEM INDULSZ EL MOST AZONNAL, ÉN KERESLEK MEG TÉGED! – zengte.

–  Jobb lesz, ha megyünk – jelentette ki Gangnam.

Gyorsan mentünk, mert nem akartunk megint elkésni, ugyanis a tudomásomra jutott, hogy még háromnegyed tizenkettő sincsen. Biztos rosszul jár az órája, vagy mi. A Monyóka erdőbe érve azonban mindannyiunknak tátva maradt a szája. Ott tényleg-tényleg csak Monyókák vannak. Hát persze! Hiszen Mónyóka erdő, nem Bükk erdő. Gondolhattam volna! Hogy lehettem ilyen hülye?

– Most akkor hogyan kell beállni? – kérdezte aggódva Lilaszem.

– Tudnám, ha Csubi nem tüsszentette volna le a tervet! – feleltem dühösen.

Aztán hirtelen megláttam Bazsikát két fa között. Gyorsan utána rohantam, és elkaptam. Megkötöztem Gangnam kötelével és leültettem egy fa elé. Csodálkoztam is, hogy ilyen könnyen ment minden. Gondolkodni sem maradt időm, mert abban a szent minutumban rám esett egy háló.

– Hahaha! Egyenesen belesétáltál a csapdámba! –hahotázott. – Nem hittem volna, hogy ilyen meggondolatlan vagy!

Széttépte a kötelet és elfordult. Motyogott magában valamit, mire odarepült hozzá két Póni Vágó Zokni Báb. És még, hogy én vagyok meggondolatlan! Kihasználtam az alkalmat, és kimásztam a háló alól. Odaugrottam Bazsika nyakába, és elkezdtem püffölni, mert semmi más nem jutott az eszembe. Lilaszem odarohant szembe velem és hangtalanul ezt tátogta:

– Hol van a helyem?

– Nem tudom! – ordítottam – a tervet széttüsszentették!

Hirtelen ötlettől vezérelve leugrottam Bazsika nyakáról, aki azon nyomban a földre roskadt. Megfogtam a köteleket és jó szorosan megkötöztem. Spiderman elővette a jégfagyasztó fegyvert, és lefagyasztotta.

– Ez mindvégig nálad volt? – kérdeztem a fagyasztóra mutatva. Az a két PVZB, akik eddig ott lebegtek a fejünk fölött, most ernyedten a földre roskadtak. Gondolom a többivel is ez történt.

– Szerintem hagyjuk így, megfagyva, és vigyük el a tengeri börtönbe – mondta Da Vinci.

Csubakka a hátára vette a jégdarabot, Leonardo Da Vinci átkarolta Lilaszemet és Gangnam Style-t, Spiderman odahúzódott mellém és Birdy mellé.

Így sétáltunk egészen a hajóig azt remélve, hogy majd visszahajózhatunk egy Bazsikamentes New Yorkba. De hirtelen eszembe jutott valami; mégsem haltam meg.

 

9. fejezet – esküvő és sok más egyéb

Szép napra ébredtünk. Izgatottan keltem, hiszen holnap lesz az esküvőnk Birdyvel! Azt terveztem, hogy ma minden munkát megcsinálunk és holnap délelőtt már csak pihenünk. Hát, nem így lett! Birdy kijelentette, hogy holnap neki esze ágában sincs pihenni! Csubifej csöngetett és kijelentette, hogy nem tudta feladni a leveleket a postán, mert közbejött egy kis galiba és inkább megette. Gangnam nagyon kiakadt, hogy mit képzel magáról Csubi, hogy csak úgy megette az Ő divatos meghívóit! Fél órán keresztül veszekedtek, Spy alig győzött a vukifordítóval a két félnek fordítani. Az lett a vége, hogy Gangnam megsértődött és elvonult új meghívót tervezni. Csubifej pedig úgy elsírta magát, hogy egész délelőtt Birdynek kellett vigasztalnia. Így ment el a mai délelőtt. Elküldtem Lilaszemet az esküvői ruháért, hogy legalább az legyen meg. Birdy készített Csubinak meleg fürdőt, majd egy bögre kakaót nyugtatóval, aztán odajött hozzám, sóhajtott egy nagyot, majd felhívta a cukrászt, hogy mégis fehér marcipán legyen a tortán, ne sárga. Majd így szólt:

– Hogy mennyi hűhóval jár egy esküvő! – és megint sóhajtott.

– Hát igen –válaszoltam. – Te, mi ez a bűz?

– Azt hiszem Csubi levetkőzött és beült a kádba – felelte, majd adott egy cuppanós puszit. – Elmegyek a ruhákért, jó? Bírsz ezzel a dilihá…

– Nem kell elmenned a ruhákért, már elküldtem Lila…

Drinn, Drinn! Drinn, Drinn! – szólt a csengő.

– Látod, már meg is jött! MEGYEK MÁR! – azzal elindultam ajtót nyitni. Az ajtóban Lilaszem állt, Birdy ruhájának abroncsa alatt roskadozva.

– Megjöttem! – kiáltotta, majd a kezembe adta a ruhákat, amit én rögtön átpasszoltam Birdynek. Gangnam közben megjelent az ajtóban egyetlen egy papírral a kezében.

– Szia! – köszöntem – ez mi? – mutattam a papírra.

– Ez? Kérlek szépen egy meghívó.

– És a többi?

– Feladtam a postán! Ez csak egy, emlékbe. Majd meglátta a ruhákat. – Ezek kölcsönzősök? – kérdezte. – Igen –válaszoltam.

– Hát ennyire becsültök meg engem?! – kiáltott fel Gangnam, majd felháborodva elrohant.

Várj,Gangnam! Félreértés az egész – szaladtam utána.

– Figyelj,Gangnam az utóbbi időben tudod, hogy rengeteg dolgunk volt! És még Csubi keze is! Te is jól tudod, hogyha ezek a dolgok nem így alakulnak, akkor biztosan téged kérünk meg az esküvői ruháink elkészítésére!

– És ezt el is higgyem? – kérdezte.

– Igen – válaszoltam.

– Akkor oké! – mondta, és elindultunk visszafelé.

– De legközelebb ugye nekem szóltok előbb?

– Hát persze! – mondtam, hogy megnyugodjon. Otthon megvacsoráztunk, és már el is telt a mai nap.

Elérkezett a nagy nap. Egy kis bolt mellet mentünk el és Csubakka fél óráig hisztizett, hogy vegyünk csokit. Végül visszafordultunk, pedig már csak 3 perc kellett, hogy odaérjünk. Birdy bement Csubival a boltba és vettek egy tábla csokit Csubi nagy örömére. Délután 12:30-ra mentünk az Anyakönyvvezető Hivatalba, ezért Csubinak ott kellett hagyni az autóban a csokit. 14:00-kor kezdődött az esküvői szertartás. Megérkeztünk. Kiszálltam a kocsiból és felvonultunk a templomban. Ekkor meghallottam a hátam mögül egy gyerek hangot. – BEKAKILT A BÁCSI! – Jajj,ne a csokiiii! – gondoltam. Ekkor Gangnam előugrott egy nadrággal és kiráncigált az udvarra. Gyorsan átöltöztem és folytathattuk is. Lilaszem igazán szólhatott volna. Újra felvonultunk. Én elöl Birdyvel, mögöttünk a koszorúsok, Da Vinci, Lilaszem és Csubakkafej, aki elég furán nézett ki vasalt nadrágban, öltönyben és nyakkendőben. A menetet pedig a két tanú, Spy (az enyém) és Gangnam (Birdyé) zárta.  A szertartás rendben lezajlott, utána csináltunk egy közös fotót a templom bejárata előtt. Birdy aztán eldobta a csokrot, ami vörös és fehér rózsákból állt. A csokrot Lilaszem kapta el. Megbeszéltük, hogy 17:00-kor találkozunk az étterem bejárata előtt. Mindenki ott volt a megbeszélt helyen időben. Együtt bementünk és vacsora előtt még táncoltunk és koccintottunk. Elkezdtünk vacsorázni, mikor odajott Csubi, és közölte, hogy – Vulalla, hu-ki-mo-mo-mo! – ez azt jelenti, hogy mindjárt jövök. Mondtam neki, hogy jó. Eddig minden rendben ment. Spyjal éppen azon veszekedtünk két fogás között, hogy a sült vagy a főtt gomba illik jobban a csirkéhez, mikor megszólalt Csubifej hangja a hangszórókból legalább 20-szor olyan hangosan:

– Vulala-hulala Bat, triocészi, a bamm-bomm! Bruca elpisi dumm-dumm, trioci lepáda! – ami a következőt jelenti: Gyertek Bat, Birdy és csapat! A személyzeti WC-be, gyorsan! Mindenfelől csörömpölés hallatszott, megijedtek a vendégek. Spyjal összszedtük a többieket és elindultunk. A személyzeti WC-nél Csubi várt ránk.

– Vuvuli, vuvuli! – tessékelt be a mosdóba, majd átnyújtott egy csomagot a következő szavakkal:

– Csubakkafej bumm-bumm a sssssssssssssz a tre Aúúú! Drom ju te! – majd megölelt minket.

Amúgy ez azt jelenti, hogy: Csubakkafej kalapált és varrt, közben sokszor fájt a keze, de elkészítette az ajándékunkat! Legyetek boldogok!

Nagyon meghatódtunk Birdyvel, mert a csomagban egy mindent vágó és -nyitó bicska, meg egy olyan erszény volt, amiben találtunk egy üzenet. A levélben ez állt: Dru-de-dä. Tu-tu-pi uszó! Ez azt jelenti, hogy mindent bele tudunk rakni és bárhova elvihetjük. Két nagyon hasznos ajándékot kaptunk! Tíz percig köszöntük Csubinak, hogy értse, mennyire tetszik az ajándéka. Ezután visszamentünk és befejeztük a vacsit, ami után tortavágás és ajándékozás következett. Az összes ajándék közül Csubié a legjobb és leghasznosabb, ha nem is a legszebb. (Ne mondjátok el senkinek, de szerintem az a toll, amin be lehet állítani a színt és a betűtípust és sohasem fogy ki, az vetélkedik Csubi ajándékaival az első helyért. De Csubié még mindig jobb!) Na, nem akarok nyálas befejezést, de muszáj:

Boldogan élünk, míg meg nem halunk!

Messze, messze innen, messze New Yorktól, túl a Szivárvány Póni szigeten, valahol az Óperenciás-tenger legboldogtalanabb zugában, egy eldugott börtönben egy rab új seregének, a Borzalmas Bőröndcipzárok segítségével szörnyen szorgalmasan dolgozik valamin, valami újon, valamin, amit ember még nem látott. Gyorsan kell dolgoznia, nehogy meglássa valaki. Már nagyon régóta készült erre. Akkor most minden megvan? Igen. Kezdhetjük.

Durrr!  Durrr! A két hatalmas durranás miatt most már egy óriási lyuk díszíti a falat. Egy sötét alak körülnézett, majd kirepült. A hold fénye egy pillanatra megvilágította az arcát. Bazsika megszökött.

Fülszöveg:

Ha azt hiszed, hogy Batman egy ,,átlagos” szuperhős, akkor nagyon tévedsz! Batmanről azt lehet elmondani, hogy kiköpött ellentéte az átlagosnak. Spiderman a barátja, egy 4 éves kisfiú és büdös zoknik az ellenségei. Hát nem érdekes?! Olvasd ezt a könyvet és más érdekességekkel is szemben találhatod magad!

Ajánljuk minden olyan gyereknek, akinek olyan őrült ötletei vannak, mint ez a könyv.