Nemzetiségi mesehét helyett. Egy tanév a nemzetiségi sokszínűség jegyében

NYÍRŐ GIZELLA

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

Visszatekintés
A fenti idézetet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából vettem kölcsön, mert amikor először olvastam, tudtam, hogy fontos kapcsolódni a felhíváshoz, évről évre kiemelt feladatként megemlékezni a Népmese Napjáról, melyet szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepelünk. Úgy szervezni a kicsikkel való találkozásokat az iskolai könyvtárban, hogy a mese világa, csodája napról napra megérintse őket. A nap célja, hogy a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel és figyelemmel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

Az első évben (2005) mesedélutánt szerveztem. A legkisebbeknek gimnazista diákjaink olvasták fel kedvenc meséiket Benedek Elek köteteiből, a kicsik meseillusztrációkat készítettek, melyeket a folyósón található faliújságon ki is állítottunk. A nagyobbak magyar mesefilmet néztek, a filmek szereplőit lerajzolták és könyvjelzőt készítettek belőle. A még nagyobbaknak mesetotót állítottam össze, melynek megoldását a könyvtárban kellett leadni. A jutalom egy szép könyvjelző volt, rajta mesék jellegzetes szófordulatai voltak.

Második évben (2006) folytattuk a kicsiknek a mesefelolvasást, de nagymamákat hívtam meg, akik gyerekkoruk kedvenc magyar népmeséit mesélték el nagy sikerrel. A nagyobbaknak kazettákon meglévő mesék részleteiből készítettünk montázst. Ezeket kellett felismerni, megnevezni. Egyikből egy részletet előadni, eljátszani, vagyis dramatizálni. A legnagyobbaknak ismét mesetotót állítottunk össze, de most a hangmontázst is felhasználtuk hozzá.

Harmadik évben (2007) harmadéves informatikus könyvtáros hallgatóim olvastak a kicsiknek, akik gyönyörű rajzokat készítettek. A nagyobbak mesefilmek összevágott részleteit nézhették meg és azonosították be, melyik mesét látták. Utána a felismert meserészlet felhasználásával egy új mesét írtak. A meséket osztálytársaiknak előadták. Egy gimnáziumi osztályunk is csatlakozott a naphoz, méghozzá saját programmal. Osztályfőnökük, aki német szakos tanár, német mesék átiratait dolgoztatta fel a diákjaival, majd ezeket magyarul elő is adták az alsósoknak. Igen nagy sikerük volt vele.

2008-ban a napközis kollégák is csatlakoztak a programhoz, és délután minden alsós osztály mesét hallgatott, nézett, bábozott, dramatizált, rajzolt. Előzőleg kiírtunk egy meseíró pályázatot, melynek legjobbjait az íróik felolvasták. A nagyoknak pedig „Műveltségi vetélkedőt” rendeztünk Benedek Elek életéről, munkásságáról és a mesék világáról.

2009-ben Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmából nagy könyvtári kutatómunka indult. Egész szeptember az életének, munkásságának tanulmányozásával telt. Anekdoták, történetek kortársak elbeszéléséből, régi mesekönyvek felkutatása a családi könyvtárból tartozott még a feladatok közé. Nagy plakátok, tablók, powerpointos vetítések készültek a fellelt anyagok felhasználásával. Volt, aki a nagyapja régi diavetítőjét hozta el, és Benedek Elek meséket vetített és olvasott róla a még olvasni nem tudó elsősöknek. A bemutató nagyon jól sikerült, a jutalom sem maradt el, külön erre az alkalomra tervezett oklevél formájában.

2010 hozta meg az igazi meglepetést és érdeklődést a Népmese Napi programjaink iránt. Úgy gondoltam, hogy eljött az idő, hogy a gazdag és gyönyörű magyar mesekincstől kicsit elszakadjunk, és a nálunk élő nemzetiségek meséivel ismerkedjünk meg. Először magyar nyelven, hogy megértsük a mondanivalóját, majd amíg a gyerekek dolgoznak, az adott nemzetiség nyelvén is felolvasták, vagy elmondták vendégeink a meséket. Alsósoknak terveztem a programot, de a felsős és gimnazista diákok és kollégák érdeklődése miatt őnekik is szerveztem nemzetiségi órákat, de nemcsak a mesék, mondák, hanem a nemzetiségi lét, a nemzetiségi tudat, a nemzetiséghez tartozó vallások megismerése, kisebbségi önkormányzat működése, nemzetiségi oktatás formáinak, valamint az EKF-hez tartozó nemzetiségek által szervezett programoknak, rendezvényeknek a bemutatása is megtörtént.

Nemzetiségek Baranyában és Pécsett
Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség, illetve 1 etnikai kisebbség, a cigányság. Baranyában ezek közül 9 található meg nagyobb létszámmal. Megyénk történelmünk minden korszakában különféle nyelvű, vallású, kultúrájú népek találkozásának színhelye volt. A megye lakossága nemzetiség szerint, nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés, anyanyelve szerint vagy családi, baráti körben használt nyelv szerint vallja magát valamely nemzetiséghez tartozónak.

Pécs, mint megyeszékhely, mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Magyarok, svábok, horvátok, szerbek, görögök, ukránok, ruszinok, bolgárok, lengyelek, és az összes nemzetiségnél nagyobb létszámban itt élő etnikai kisebbség, a cigányság gazdag kulturális polaritásban él együtt, így nem meglepő, hogy a város 2010-ben Európa egyik kulturális fővárosa lett. Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját a kisebbségi kultúrák ápolása, valamint a balkáni háborúk menekültjei iránt tanúsított befogadó, toleráns hozzáállása miatt.

• A németség első nemzedéke a török birodalom bukása, a török kiűzése után telepesként kezdte művelni a lepusztult vidéket, és virágzó termelési kultúrát honosított meg. Utódaikból került ki a városokban kialakuló iparosság bázisa.
• A horvátokkal történelmünk sok közös emléket őriz, hiszen történelmi hazájukat határ köti össze velünk, melynek mindkét oldalán magyarok és horvátok élnek együtt.
• Szerbek (rácok) tömeges betelepítésére már a 14 századtól van adat – a török balkáni hódításával egy időben menekülő szerbek költöztek Magyarországra. A szerb nemesség tagjai közül sokan emelkedtek magyar nemesi rangra is, a magyarországi birtokokra pedig újabb szerb parasztok és katonák érkeztek. A Dél-Dunántúl szerb lakossága az első világháborút követő években drasztikusan megfogyatkozott. Pécset és Baranya megyét a szerb hadsereg 1921-ig tartotta megszállva, és amikor nemzetközi nyomásra kénytelen volt kivonulni, a terület szerb lakossága bizonytalannak érezte a helyzetét Magyarországon, tartott a megtorlástól. A dél-magyarországi területeken csak szórványosan maradtak szerb családok. A szerb hagyományokat azonban máig ápolják a régióban. – A magyarországi görög kisebbség több hullámban érkezett a Kárpát-medencébe. Görögök a Karlócai béke (1699) után nagyobb számban kerültek Magyarországra, majd a II. világháború utáni véres polgárháború és az azt követő terror miatt kényszerültek otthonaikat elhagyni.
•  Az ukránok részben az Ukrajnával határos területek lakói, de nagyobb részük az országban szétszórtan él, főként a fővárosban. Az ukránokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.
• A magyarországi ruszinok vagy magyarországi rutének nemzetiségeink keleti szláv részéhez tartoznak. A ruszinság az asszimiláció ellenére megőrizte az identitását, görög katolikus hitét. A ruszinokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.
• A bolgárok magyarországi jelenléte a magyar honfoglalás előtti időszakra tehető, majd a későbbi betelepedések 1365 és 1688 között. A legnagyobb betelepedési hullám pedig a XIX. század második felétől a II. világháborúig tartott.
• A lengyel-magyar kapcsolatok igen nagy múltra tekintenek vissza, hiszen a magyar Királyság és a Lengyel Királyság évszázadokon át közvetlen szomszédok voltak. Nagy Lajos király mindkét ország uralkodója volt, de később is gyakran lengyel származású királyok uralkodtak Magyarországon (Jagellók), vagy éppen magyart koronáztak lengyel királlyá (Báthory István). Az első lengyelek már a honfoglalás idején megjelentek Magyarországon. Számuk azonban csak a 18. századra növekedett olyan mértékben, hogy komoly kisebbségnek lehessen venni őket. Az 1848-49-es szabadságharcban sok lengyel katona is harcolt a magyarok oldalán. Közülük számosan Magyarországon is maradtak. Az elmúlt 50 évben főleg a Mecsek területére telepítettek be lengyel bányászokat.
• A cigányok a Balkán felől érkeztek, először a települések szélén, erdők alján táboroztak. Föld már nem jutott nekik, különböző kézműves termékekkel, szolgáltatásokkal voltak hasznára a falvak lakosságának. Lassan formálódik át társadalmuk, sok az előítélet velük szemben. Csekély létszámú értelmiségi rétegük támogatja a társadalmi erőfeszítéseket az integráció érdekében.

Programok
2010. szeptember 27–30. Mesehét
Csehily József Joszifovics, a Ruszin Kisebbségi Önkormányzat vezetője érkezett elsőnek a meseheti rendezvényünkre. Kicsi elsőseinket lepte meg, gitárjátékkal kísért ruszin nyelvű gyerekdalt tanított nekik, majd mesélt híres ruszinokról, ungvári gyerek koráról, ünnepeikről, szokásaikról, ételeikről. Meséje: A béka és a hal a kicsik számára is tanulságos volt. Figyelmesen hallgatták a mesét magyarul, majd meseillusztrációt készítettek, amíg anyanyelvén is elmesélte nekik vendégünk.

Másodiknak Polgár Éva, a Miroslav Krleza Iskolaközpont könyvtárostanára érkezett közénk. Ő Horvátországról mesélt érdekességeket, híres magyarországi horvátokat említett, illetve munkahelyéről és az ott folyó nemzetiségi oktatásról mesélt. Meséje: Az ördög és a szegény ember nagyon tetszett a gyerekeknek. A mese kétnyelvű meghallgatása alatt elkészült rajzokból síkbábokat készítettünk. Egy másik alkalommal felidéztük a mesét bábozással.

Harmadik mesélőnk, iskolánk német szakos tanára, Polgár Rita volt. Sokat szoktunk beszélgetni, így többször is hallottam tőle, mennyire fontosnak tartja a sváb családi hagyományok ápolását, az anyanyelv továbbadását, a nemzetiségi identitás megélését. Ezért kértem meg őt a német nemzetiség képviselésére programunkon. Boldogan mondott igent, és a mesét, amit hozott, ő maga fordította le a gyerekeknek, mivel nem találtuk meg magyarul. A hosszú és igen cselekmény dús mese nagyon tetszett a kicsiknek. Címe: A víz az élet.

Negyediknek Ormonlidisz Angelina görög óvónő volt a vendégünk. Régi, gyerekkori görögországi olvasókönyvét a mai napig megőrizte és elhozta megmutatni. Mesélt a pécsi görög iskoláról, Görögországról, ünnepekről, szokásokról, ételekről. Unokaöccse CD-jét is elhozta, amiről görög zenét hallgattunk. Választott meséje Aezopusz tanmeséje, Az oroszlán és a szúnyog volt. A gyerekeknek annyira tetszett a görög nyelvű mesélés, hogy újra meg újra hallani szerették volna.

2010. október 8–9. „Olvasóterasz”
A Deák napi programjaink október 17–18-án szoktak lenni, ilyenkor történelmi, nyelvi és irodalmi versenyek, egyetemi oktatóink előadásai, találkozások, beszélgetések híres pécsiekkel, kézműves foglalkozások, sportesemények, koncertek szoktak lenni. 2010-ben az EKF-hez kapcsolódva egy, az iskola falain kívülre helyezett, a környéken élők számára is látogatható programsorozatot terveztünk. Ennek a „Határtalan iskola” projektnek volt egy kis szelete az Olvasóterasz. Kiköltözött a könyvtár néhány kényelmes székkel, folyóiratokkal az iskola előtti fás, füves részre, ahol minden arra járó leülhetett olvasgatni, beszélgetni, hallgatni a nagy színpadon zajló előadásokat. Több vendégünk is volt a két nap során, de a nemzetiségi vonalat a szerb kisebbségű Gorjanac Radovan képviselte. A napsütés ellenére hideg volt, ezért a szomszédos Várkonyi Nándor Fiókkönyvtár régi olvasótermében beszélgettünk. Meglepő természetességgel és őszinteséggel mesélt gyerekkoráról, nemzetiségi identitásáról, a szerb kisebbségről, a szerb ortodox hitükről, a délszláv háborúról, hatásairól, az egy héttel korábbi kisebbségi önkormányzati választásokról, az önkormányzatuk munkájáról, anyaországi kapcsolataikról,
EKF színei alatt szervezett programjaikról. Kedvenc szerb íróiról, költőiről, zenészekről kérdezgették 7-8. osztályosaink.

2010. december 2. „Lengyel magyar két jó barát, együtt él és issza borát.” 
A lengyel–magyar történelem közös eseményeiről, nagy alakjairól mesélt Zemplényi Mária a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat vezetője 7. osztályosainknak. 35 évvel ezelőtt házasodott hozzánk Pécsre, ahol a lengyel kultúra őrzését, a nyelv ápolását, a szokások életben tartását rendkívül fontosnak tartja. Közös történelmi mondáink közül a Szent Kinga hozománya címűt mesélte el a gyerekeknek két nyelven is. Levetített egy kisfilmet Lengyelországról, híres pécsi lengyelekről mesélt, lengyel nyelvű újságokat hozott ajándékba. Mivel 200 éve született Chopin, ezen a napon róla is megemlékeztünk. Röviden meséltem életéről, kortársairól, műveiről, majd zeneiskolás diákjaink zenetanáraik segítségével válogattak műveiből, együtt muzsikáltak nekünk.

2010. december 13–17.
Nemzetiségeink vallásai Advent 3. hetében három nagy történelmi egyház képviselőjével találkoztak diákjaink, akik egyházuk történetével, hitük fő elemeivel ismertettek meg minket. Kiemelték azokat a nemzetiségeket, akik híveik között szerepelnek. Bodogán László parókus úr az iskola szomszédságában lévő görög katolikus templomban fogadott minket. Ötödikeseinknek bemutatta a templomot és a görög katolikus hitet az ikonok világán keresztül. Főleg ruszin és bolgár nemzetiségűek látogatják a templomot, ők nemzetiségük lelki megélésének terét és lehetőségét látják vallásuk gyakorlásában.

Nyirő Ferenc plébános úr, a Kalocsai Egyházmegye római katolikus papja a magyar irodalom jeles költőinek és íróinak hitvallásán keresztül mutatta meg a vallásosság, a hit formáit. Beszélt a Bibliáról, hívő és kevésbé vallásos emberek számára is élvezetes formában. Munkájából adódik, hogy több nyelven is kénytelen misézni, mivel nemzetiségi települések plébánosa is. Németek, horvátok nagy számban élnek a magyar lakosság mellett, akik anyanyelvük ápolását az anyanyelvi misehallgatással is szeretik megélni.

Harmadik „nagy találkozásunk” a szerb ortodox kápolnában volt, ahol Strijk András diakónus úr várt minket kora reggel. Már annak megvolt a maga varázsos hangulata, ahogy a még sötét utcán, hóesésben mentünk az imaház felé. A szerb ortodox vallásról, az imaházról, papokról és szerzetesekről, miserendről, temetési szokásokról, Jézusvárás böjti szokásáról és a karácsony ünneplésének az eltérő időszámításból eredő napjáról is mesélt nekünk. Az imaház gyönyörű ikonjainak egy része a görög hívek ajándéka. Mellettük szerbek és egyre több magyar anyanyelvű is látogatja az imaházat.

Mindannyiunk számára igazi élmény volt az idei Adventi időszak is, hiszen csodálatos emberek osztották meg velünk az adventi várakozás örömét, adtak egy életre szóló élményt. A családok vallási értékek iránti igényét megvalósítani nem a mi dolgunk, de támogatni azt, illetve kiegészíteni érdekességekkel, a más vallások megismerése iránti igény felélesztése és megmutatása viszont feladatunk. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy egymás felé forduljunk.

2011. május 30. Bolgár nap
Vendégünk Bojcsev Szimone, iskolánk volt tanulója, aki duplán is nemzetiséginek számít. Édesapja bolgár, édesanyja német. Ő itt született, így magyarnak vallja magát, de szülei ragaszkodtak kicsi korától kezdve ahhoz, hogy minden évben hosszabb időt töltsön el Bulgáriában és Németországban élő rokonainál, hogy a nyelvet megtanulja, szokásaikat, művészetüket, hitvilágukat megértse. Ő beszélt gimnazista diákjainknak, hogy tud alkalmazkodni egy kisgyerek a változó környezetéhez, hogy tanulta meg a nyelvet, hogy vált mindennapivá a háromfelé azonosulás. Mit érez értéknek a nemzetiségi létben. Majd Dr. Bojcsev Sztoján és Steurer Ildikó nemzetiségi táncházat tartottak, ahol elsősorban bolgár táncokat tanultak meg diákjaink.

Összegzés
Napjaink gyakran emlegetett fogalmai az egymás elfogadása, a tolerancia egymás iránt, főleg vallási, világnézeti, etnikai, nemzeti hovatartozás terén, a rasszista megnyilvánulások felerősödése, a kirekesztettség, a másság elfogadása. Úgy gondolom, ezeket csak jól irányzott nevelői megbeszélésekkel nem igazán lehet alakítani, kell a jó példa! Arra pedig ezek a programok igazi mintát adhatnak mindenkinek.

Nyirő Gizella
Pécsi Tudományegyetem
Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola

Elhangzott a Kihívások a társadalomban, válaszok az iskolákban. Vezetőtanítók- és tanárok VIII. országos módszertani konferenciáján 2013. október 4–5.,  Szeged