Kiss Zsuzsanna: A GEMMA Szociális Szolgáltató Központ – Fejlesztő Iskola bemutatása

Intézményünk 2010. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit, 12 súlyosan és halmozottan sérült diák számára biztosítva ezzel az oktatást. A súlyosan és halmozottan sérült tanulók esetében a fejlesztő iskola hivatott arra, hogy az állapotukból adódó szükségleteiket ellássa – gondozási feladatok pl. pelenkázás, etetés stb. – ugyanakkor a komplex fejlesztésüket is biztosítsa. A fejlesztő iskola ideális lehetőség azoknak a diákoknak, akik állapotuk súlyossága miatt nem integrálhatóak az általános, illetve középiskolákba. Ma már ők is tankötelesek, nem képzési kötelezettek. 6 évesen megkezdhetik tanulmányaikat, és 23 éves korukig lehetnek a nappali oktatás résztvevői a fejlesztő iskolában.
Milyen is a fejlesztő iskola? A fejlesztő iskolában 6 fős csoportokban történik a csoportos, valamint az egyéni, értelmi és mozgásfejlesztés. A jogszabály által előírt személyi feltétel csoportonként 1,5 fő gyógypedagógus, konduktor (esetleg gyógytornász), 1 fő gyógypedagógiai asszisztens, 1 fő szociális gondozó és ápoló, 1 fő gyermekápoló. Eszményi ez a szakemberlétszám, fantasztikusan jól megvalósítható így a differenciált fejlesztés, az egyéni, minden igényt kielégítő bánásmód. Nap mint nap tapasztaljuk a gyerekek fejlődésén (legszembetűnőbb a szociális készségek pozitív változása) hogy egy igazán jól átgondolt, rájuk szabott ellátási formát sikerült a fejlesztő iskola kitalálóinak megalkotniuk.
Kitérő az anyagiakra: Sajnos havonta tapasztaljuk a negatív vonzatát is a „nagy” dolgozói létszámnak, mert az állami normatívából teljesen kivitelezhetetlen a bérek kifizetése, ugyanakkor még a rezsiköltségre és az eszközökre is forrást kell találni. Az éves normatív támogatás a fejlesztő iskolába járó diák után kb. 500.000.-Ft/fő/év. A csoportlétszám maximum 6 fő lehet (6×500.000.-Ft=3 millió/év:12 hó= 250.000.-/hó: 5 fő dolgozó= 50.000.-Ft bruttó havi fizetés diplomás, szakképzett embereknek.) Az állam ennyire értékeli a súlyosan halmozottan sérült gyerekeket oktatók, gondozók egyáltalán nem könnyű munkáját. És a rezsiköltséget már felejtsük is el. Vajon ki gondolhatta azt, hogy ilyen finanszírozás mellett a fejlesztő iskola működőképes konstrukció? Remélhetőleg nem azzal történik majd a probléma orvoslása (jó magyar szokás szerint), hogy a szakembereket kell szélnek ereszteni, mondván, mégse kell ’ezeknek’ a gyerekeknek ilyen jó ellátás, érjék be kevesebbel. Még kevesebbel?! A normatív hozzájárulás kérdése tehát teljesen elképesztő, főként a civil szervezetek által fenntartott intézményekben.
Az oktatás heti 20 órában – nálunk 9–13 óráig – folyik az iskolai tanrendhez igazodóan. Az iskolai csoportok (osztályok) életkor és fejlettségi szint szerint differenciáltak. A tanítás a reggelit követően, a ’reggeli körrel’ indul, ahol ráhangolódik diák, tanár az aznapi feladatokra, és lehetőség nyílik az előző alkalom óta eltelt idő alatt történtek ki, illetve megbeszélésére. A nem beszélő gyerekeknél AAK (alternatív augmentatív kommunikáció/nem beszéden alapuló kommunikáció) alkalmazásával történik a kommunikáció. Majd következik az órarend szerinti foglalkozás:

Reggeli kör Önkiszolgálás

Anyanyelv és kommunikáció

Mozgásnevelés

Szűkebb-tágabb környezet

Életvitel

Művészetek

A fejlesztés főbb területei:

• Kommunikáció és interakció fejlesztése (bazális, individuális, orientációs, augmentatív, és alternatív kommunikáció)
• Önkiszolgálás, gondozás, öltözés, étkezés, szobatisztaságra szoktatás
• Játéktevékenység fejlesztése, személyiségfejlesztés
• Bazális stimuláció: bőrérzékelés, ízlelés, szaglás, hallási figyelem
• Mozgás, egyensúlyérzék fejlesztése, tájékozódás
• Finommozgás, manipuláció
• A gyermekek bevonása a mindennapi gyakorlati tevékenységekbe

Mivel a csoporton belül is minden diák más fejlettségi szinten van, és eltérő képességekkel rendelkezik, egyéni fejlesztés is történik az órák alatt. A mozgásfejlesztés legnagyobb részt egyéni foglalkozás keretében valósul meg. Intézményünkben a mozgásfejlesztést gyógytornász végzi minden nap, de hetente két alkalommal konduktor segítségét, szakértelmét is igénybe vesszük. Hetente egyszer kutyás terápia és lovas- vagy zeneterápia is biztosítva van a gyerekeknek. Igyekszünk minél több terápiát alkalmazni, hogy minden tanuló megtalálja a számára legkedvezőbbet, legoptimálisabbat. Van snoezelen terápiás kuckónk is. Ez a terápiás forma összesíti többek között a fény-, hang-, szín-, esetleg aromaterápiákat, és egyéntől függően képes megnyugtatni, lazítani, vagy éppen élénkíteni, stimulálni. Egy biztos, mindenkit elvarázsol. Pedagógiai tevékenységünk alapelvei (NAT) és kiemelt feladatai:

SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNY, MINT KÜLÖNLEGES GONDOZÁSHOZ, REHABILITÁCIÓS CÉLÚ FOGLALKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG Az épen maradt és sérült funkciók korrekciós jellegű fejlesztésével a tanulókat olyan szintre juttatjuk el, mely az adottságaikhoz és korlátaikhoz mért legteljesebb habilitációt vagy rehabilitációt teszi lehetővé. Hangsúlyt fektetünk a speciális segédeszközök következetes használatára, azok elfogadtatására.

ELFOGADÓ KÖRNYEZET ELVE A súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulókhoz méltó bánásmóddal közeledünk, elfogadjuk másságukat, pozitívan értékeljük önálló megnyilvánulásaikat, erőfeszítéseiket. A hétköznapi élet során elérhetővé tesszük számukra a lehető legnagyobb önállóságot. Megtanítjuk a gyermekeket a saját és a többi gyermek másságának megismerésére, elfogadására, valamint törekszünk szűkebb és tágabb környezetükkel megismertetni, elfogadtatni őket.

FEJLESZTÉS-GONDOZÁS, NEVELÉS-OKTATÁS EGYSÉGÉNEK ELVE A súlyosan és halmozottan sérült tanulók olyan emberek, akiknél átfogó, egymást kiegészítő fejlesztéssel-gondozással, neveléssel-oktatással habilitációs/rehabilitációs tevékenységgel kell az adottságaikhoz és korlátaikhoz képest, életminőségükben a lehető legteljesebb javulást elérnünk.

KOMPLEXITÁS ELVE A súlyos és a halmozott fogyatékosság sajátos megjelenése indokolja a fejlesztés komplexitását, amely a mozgásnevelés, kommunikáció, megismerő funkciók, személyiségfejlesztés, munkatevékenység együttes, egymást erősítő és kiegészítő alkalmazását öleli fel.

INDIVIDUALIZÁCIÓ, EGYÉNI DIFFERENCIÁLT BÁNÁSMÓD ELVE A nevelés-oktatás, fejlesztések során mindig az egész személyiséget vesszük figyelembe, ezért fontos az egyéni odafordulás. A gyermeket mint individuumot tekintjük, elfogadva, nem előtérbe helyezve sérülését. A tanulók különböző adottságai miatt nagymértékű a differenciálás, amely főként azonos típusú feladatokon belül, az elvégzett munka mennyiségében, minőségi szintjében és a segítségnyújtás mértékében nyilvánul meg.

VISZONYLAGOS ÖNÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSÁNAK ELVE A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermeknek és fiatalnak megvan a lehetősége, hogy szükségleteit, saját akaratát, elhatározását átélhesse, s amennyiben lehetséges, meg is valósítsa. Kiemelkedő szerep jut a pedagógus, gyermekfelügyelő, személyi segítő éberségének, érzékenységének, hogy az önállóság megvalósulhasson.

INTERAKCIÓ ÉS KOMMUNIKÁCIÓ ELVE Az interakció és kommunikáció legfontosabb jellemzője a kölcsönösség. Testközelbe kell kerülnünk, a világ jelenségeit, tárgyait, személyeit, eseményeit testi kontaktuson keresztül kell közvetítenünk. Olyan kommunikációs stratégiákat kell kialakítanunk, melyben létrejöhet a kölcsönös megértés, azaz szavak nélkül is értelmeznünk kell tudni a gyermek, a fiatal testnyelvének preverbálisan közvetített üzeneteit, s adekvátan kell azokra válaszolnunk.

PREVENCIÓ ÉS REHABILITÁCIÓ ELVE A fejlesztő iskolai munka során a nevelő-oktató, fejlesztő tevékenységünket áthatja a prevenciós, (re)habilitációs, terápiás szemlélet.

KOMPENZÁCIÓ ÉS KORREKCIÓ ELVE Kompenzációs és korrekciós eljárásokat alkalmazunk a kívánt funkciók eléréséhez, megtartásához.

KOOPERÁCIÓ ELVE A súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulók esetében minden probléma megoldásához együttműködés szükséges, ez azt jelenti, hogy a szakemberek a tanulókkal együtt vesznek részt a tanulási-tanítási folyamatok eseményeiben. Egy tevékenységi folyamat akkor nevezhető kooperatívnak, ha a résztvevő partnerek egy előre közösen kitűzött cél érdekében, cselekvésük tervezését és kivitelezését egymástól függően és egymáshoz viszonyítva koordinálják. A kooperáció elve vonatkozik ezen felül a különböző szakterületek szoros együttműködésére, valamint a gyermekekkel (fiatalokkal) foglalkozó valamennyi személy folyamatos információ- és tapasztalatcseréjére (szülők, pedagógusok, fejlesztő-gondozónők, gyógypedagógiai asszisztensek, szakorvosok, segítők).

A NORMALIZÁCIÓ ÉS PARTICIPÁCIÓ ELVE A normalizáció és participáció elve alapján a képességekhez mért lehető legjobb szintű társadalmi beilleszkedést érjük el, s ehhez nem a fogyatékos személy, hiányzó képességeit kell pótolni, hanem életkörülményeit úgy alakítani, hogy abban képességeinek maximumát nyújtva teljes emberi életet élhessen, részt vehessen a társadalom életében. A fejlesztő iskola abszolút gyermekközpontú oktatási forma, hiszen a gyermekközpontúság azt a törekvést jelenti, hogy megpróbáljuk megismerni a gyereket fiziológiai, orvosi, pszichológiai, etnográfiai, antropológiai valamint más egyéb szempontból, és elfogadtatni különbözőségüket a társadalommal. Persze itt felmerül a szegregáció és az integráció kérdése, mely örök vitatéma. A fejlesztő iskolai oktatás is beépíthető idővel a közoktatásba, ahogy a megfelelő körülményeket tudja egy iskola biztosítani – pelenkázó helyiség, külön kis konyharész az ételek turmixolásához, összeállításához, speciális mozgásfejlesztő eszközök, terápiás helyiségek, és eszközök – de ott is csak külön csoportban tartom megvalósíthatónak az oktatásukat. Azt gondolom, hogy az integrációnak is megvannak a határai, és bizonyos mértékű szegregáció még nem feltétlenül az ördög maga. Egy súlyosan és halmozottan sérült gyermek – aki esetleg nem lát, önálló helyváltoztatásra képtelen, értelmileg közép vagy súlyos fokban sérült, beszédképtelen, vagy csak nagyon nehezen képes néhány hang képzésére, pelenkázni kell, koordinálatlan a végtag mozgása, etetni kell – beintegrálása egy általános iskolába, rendkívüli feladatot róna az intézményre. Ami fontos, hogy ne legyenek a sérült gyerekek negatívan megkülönböztetve ép társaiktól, csak a pozitív diszkrimináció engedhető meg esetükben, bizonyos mértékben. De ez nem helyfüggő! Egy halmozottan sérült gyermek szegregálódhat integrált intézményben is, és a fejlesztő iskola is képes arra, hogy elősegítse a sérültek elfogadását, részvételét a társadalomban. Nyitottnak kell lennie az intézménynek, és egy kis kezdeményezőkészség sem árt. Lehet közös rendezvényeket szervezni ép iskolásokkal, aktívan részt venni e helyi közösség életében, legyen az falu vagy város. Az egyéni, személyre szabott fejlesztés, gondozás, az empátiás képesség, elfogadás és a megfelelő érzelmi muníció – érzelmi intelligencia – az, ami nélkülözhetetlen a fogyatékkal élő gyermekekkel való foglalkozás során. Mindezek a gyógypedagógusok, és a nevelő oktató munkát segítők alapvető eszközei, hiszen így tudnak élni az érzelmi befolyás lehetőségével. A súlyosan sérült gyerekek lehet, hogy nem tudnak soha olvasni, bonyolultabb matematikai műveleteket megoldani, de nevetni és sírni a legsérültebb gyerek is tud, érzelmeket élnek át, és közölnek velünk. Alapvető cél – leegyszerűsítve –, hogy a kisdiákok többet nevessenek, mint sírjanak, mert azon túl, hogy minden gyermek boldog gyerekkort kell, hogy megéljen/átéljen, az értelmi fejlesztésük is hatékonyabb, sőt csak akkor hatékony, ha jól érzik magukat. Nyilván ez mindannyiunkra igaz, csak rájuk még fokozottabban. A pszichológiából ismert az „állapotfüggő tanulás” fogalma. Jobban emlékezünk valamire akkor, ha a hangulatunk hasonló a felidézés során, mint az ismeretek elsajátításakor. Kutatások igazolták, hogy jó hangulatban fogékonyabbak vagyunk például a segítségnyújtásra is. Itt megemlíteném az iskolát, mint munkahelyet, kiemelve a munkahelyi légkör fontossá-gát is. Ahhoz, hogy türelemmel, megértéssel tudjunk fordulni a sérült emberek, különösen gyerekek felé, elengedhetetlen az oldott, kellemes hangulat, légkör. Hosszú távon pedig csakis humorral, jókedvvel (természetesen a szakmai tudás mellett) végezhető érdemi munka, és őrizhető meg a dolgozók lelki harmóniája is.

IRODALOM

 GEMMA Szociális Szolgáltató Központ-Fejlesztő Iskola: Pedagógiai Program 2010. 2.
Kiss Zsuzsanna: Gyermekközpontúság a magyar oktatási rendszerben, Szeged 2005. szakdolgozat

Kiss Zsuzsanna
GEMMA Szociális Szolgáltató Központ
Szeged

Megjelent a Módszertani Közlemények 2011. 51. évfolyam 4. számában.