Vasvári Zoltán: A Józsefváros a magyar irodalomban

A REGIONÁLIS KULTÚRA ÉRETTSÉGI TÉMAKÖR EGY LEHETSÉGES VÁLTOZATA

Az új magyar szóbeli érettségi mindkét szinten egy kötelezően kitűzendő, érdekes és sok izgalmas lehetőséggel szolgáló témakört is tartalmaz: a regionális kultúrákat. Az eddigi tapasztalatok szerint a diákok szeretik ezt a témakört, szívesen foglalkoznak vele és készülnek rá. Mindazonáltal a témakör bizonyos újdonsága és szinte határtalan volta miatt az ide tartozó témák kijelölése és összeállítása nem mindig könnyű feladat a magyartanárok számára.
A témakörhöz az alábbi elvárások kapcsolódnak:

– interkulturális jelenségek, eltérő szöveghagyományok;
– egy régió, tájegység, település kulturális, irodalmi, múltbeli és jelen hagyományainak bemutatása;
– egy régióhoz, tájegységhez, településhez kötődő szerző(k) és művei(k) bemutatása;
– egy régió, tájegység, település irodalmi alkotásokban való megjelenítése;
– életmódra, kulturális szokásokra utaló dokumentumok alapján következtetések megfogalmazása egyes korok kultúrájára nézve.
A fenti témakörökből egy tételt kell az érettségi tételsorba felvenni.
Jelen írásomban a Józsefváros irodalmi megjelenítésének érettségi tételként való feldolgozására mutatok példát.

Témakör: Regionális kultúra (honismeret, hely- és várostörténet és irodalom kapcsolata)
Téma: A Józsefváros a magyar irodalomban
Tétel: Csáth Géza: A Kálvin téren c. tárcanovellája (megjelent: Független Magyarország, 1908. XI. 29.; Bácskai Hírlap, 1909. V. 23.; Csáth Géza: Délutáni álom. Budapest, 1911., harmadik novelláskötete az életében megjelent öt közül)
Feladat: A novellához kapcsolódó konkrét szóbeli elemző feladat, amely a szóbelin fog majd csak kiderülni.
Lehetséges feladatok:

Mutassa be a Kálvin tér életét a XX. század első évtizedében pirkadattól késő éjszakáig Csáth tárcanovellája segítségével!
Kiket rajzol meg és hogyan jellemzi őket Csáth Géza a tárcanovellában?
Járja körül Csáth Géza segítségével virtuálisan a Kálvin teret, és mutassa be a jellemző helyszíneket, intézményeket, közlekedési eszközöket stb!

Javasolt vázlat a szóbeli kiselőadáshoz: kultúra – regionális kultúra fogalmai, viszonyuk egymáshoz.
Kultúra
Szűkebb értelem: művészetek, művészi alkotások, alkotók és folyamatok, esztétikailag értékelhető jelenségek.
Tágabb értelem: egy-egy társadalom által létrehozott szellemi javak, eljárások, viszonyok összessége.
Regionális kultúra
A kultúra területi, földrajzi tagolódása – a lakóhely vagy az iskola környezetének kultúrája.

Irodalom és honismeret (hely- és várostörténet) viszonya:
Honismeret
A történettudomány, művelődéstörténet peremvidékén elhelyezkedő, a tudományosság és a lokálpatrióta ismeretterjesztés határán mozgó diszciplína. A kevés, avatott tudós mellett általában amatőr történészek (tanárok, történelemtanárok, lokálpatrióták) művelik. Fontos adalékokkal szolgál a nagy, egyetemes történelem kérdéseihez, antropológiai, városantropológiai, művelődés- és életmódtörténeti kérdések megválaszolásához, és sok kuriózumot, egyedi érdekességet és furcsaságot is felszínre hoz.
A szépirodalom, konkrét irodalmi alkotások kiváló források lehetnek a honismereti kutatáshoz. Lásd pl. Mikszáth két novelláskötetét (Tót atyafiak, A jó palócok), amelyek gazdag tárházai a XIX. századi Felvidék életére, jellegzetes alakjaira vonatkozó adatoknak.
Csáth Géza tárcanovellája szintén ilyen kitűnő forrás, saját megélt élményekre támaszkodva. Csáth 1905-1906-ban, unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel az Üllői út 22-ben lakott, a Józsefvárosban, néhány sarokra a Kálvin tértől. Jól ismerte a Józsefváros klinikáit, hiszen itt volt orvostanhallgató.
Még egy fontos összefüggés: az irodalom kiváló honismereti forrás, de fordítva nem áll meg az állítás. Igazi irodalom soha nem jön létre pusztán ismeretterjesztő célzattal!

Az életrajziság mint egy mű vagy életmű elemzésének, értelmezésének háttere:
A XIX. században, a XX. század elején még fontos, nemritkán alapvető szempont az életrajziság. A modern és posztmodern irodalomelmélet elveti, alapvetően a szövegből kiindulva kívánja elvégezni az elemzést, értelmezést. Mindazonáltal az életrajzi adatok fontos kiegészítő adalékokkal szolgálhatnak a pontos műértelmezéshez.

A Józsefváros rövid története (lásd a mellékelt anyagot!):
A mai Józsefváros az 1720-as években kezdett benépesedni. Az uralkodó háztípust, a földszintes agyagépületeket az 1838-as árvíz elpusztította. Az árvíz után jelentős újjáépítés kezdődött, ekkor kezdtek kialakulni a városias jellegű utcák és középületek. A József körút kiépülése után a millennium évére a főbb utak bérházai is felépültek. Ezek már többemeletes bérházak voltak. A betelepülés, a közlekedés (1866: lóvasút, 1899: villamosvasút) és a gyáripar (főleg vasútépítés – pl. Ganz és MÁVAG – és bérkaszárnya-építés) fejlődésével volt arányos, Józsefváros lakosainak száma 1890-re 91 303 főre nőtt, ami a főváros lakosságának 18,8%-át jelentette.
A fővárosra általában jellemző iparosodás alakította tehát a fejlődést, Józsefváros mégis elsősorban kisiparos kerület maradt. Az iparos réteg mellett itt élt a pesti zsidóság jelentős, bár szegényebb része, valamint a cigányság felső rétegeihez tartozó muzsikus cigány családok. Írók és művészek is nagy számban laktak erre. A környék kávéházai, kertvendéglői és kocsmái híresek voltak, Budapest más részeiből is felkeresték őket.
A kerület beépítése és a lakosság számának ugrásszerű növekedése 1910 körül (164 255 lakos) érte el csúcspontját, a gyárak (és ezzel a munkásság) egy része azonban már kiszorult a kerületből. A fejlődés lelassult, az árvíz után épült Józsefváros tekintélyes része megérett a lebontásra. A gazdasági pangás, a lakásviszonyok elmaradottsága, a külső (eléggé falusias jellegű) részek elszegényedése jellemezte ezt az időszakot, valamint ekkorra tehető a jelentős prostituált negyed kialakulása is. A legtöbb, a XIX. század fordulóján virágzó kisebb ipari üzem megszűnt vagy elköltözött. Az I. világháború következtében a szegénység és a minimális gazdasági növekedés miatt a lakásépítési tevékenység szinte teljesen megszűnt.
Az 1930-as évektől megfigyelhető építési konjunktúra létrehozott ugyan néhány jól sikerült épületet, épületegyüttest, ám túl későn indult be és rövid ideig tartott ahhoz, hogy észrevehetően megváltoztathassa Közép-Józsefváros jellegét. A II. világháború során a józsefvárosi épületek mintegy 90%-a sérült meg. Az „újjáépítéskor” elsősorban a romos házakat tették lakhatóvá. Új házakat alig húztak fel, 1950-ig még a foghíjak sem kerültek teljesen beépítésre, s ezáltal Józsefváros Budapest egyik legelhanyagoltabb kerületeként konzerválódott. Ehhez az is hozzájárult, hogy a bérházakat államosították, majd teljesen magukra hagyták: karbantartásukat és felújításukat elhanyagolták, így azok állapota fokozatosan leromlott. Belső-Kőbánya üzemeinek csatolása, a Ganz és a MÁVAG egyesülése (1958) és az országos jelentőségű vállalatok (pl. Május 1. Ruhagyár) termelésbe állása ellenére Józsefváros kisiparos kerület maradt.
Józsefváros még 1950-ben is inkább nézett ki önálló kisvárosnak, mint Budapest egyik kerületének. Ezekben az évtizedekben a lakosság heterogenitásának csökkenése is lezajlott: a magasabb státusú népesség, és a szakmunkásréteg elköltözésével párhuzamosan az alacsony státusúak beáramlása vált jellemzővé. Az 1960-as években merült fel először Józsefváros fejlesztésének gondolata, ám a szanálási és rekonstrukciós tervek készítése mellett az 1970-es évekig jószerivel csak a foghíjak beépítésére került sor, illetve a hagyományos városszövetbe ekkor ékelődött be a Szigony utcai lakótelep a Baross utca és a Práter utca közti sávban.
A kerület ezen túlmenően sem egységes; a magasabb státusú József körúthoz közelebb eső részeken a szűk utcák által határolt, kisméretű tömbökben, a két-háromemeletes, egy-egy sarkon négy-ötemeletes szecessziós századfordulós bérházak mellett, megtalálhatóak a hajdani iparosok és kereskedők tágas udvarú, földszintes épületei is. A műhelyek, kisüzemek többsége ma már nem üzemel, illetve raktárként funkcionál. Ez a nagyvárosi és kisvárosi elemeket ötvöző beépítési mód válik a körúttól kifelé távolodva egyre kisvárosiasabbá. A Fiumei út felé eső területeken a tömbök már sokkal nagyobbak, a beépítést lazítja az üres telkek, raktártelepek és a földszintes udvarházak magas aránya is. Jellemzőek a szoba-konyhás lakásokat tömörítő munkás bérkaszárnyák. Ennek következtében a városszerkezeti egységek a szerint válnak el egymástól, hogy melyik háztípus az uralkodó egy-egy területen.
A különböző háztípusok adott területen belüli keveredésének arányai szabályozzák a lakóhelyi szegregációt, a különböző társadalmi, etnikai és demográfiai csoportok térbeni elkülönülését. Emellett a körfolyosós bérházak utcai és udvari frontjainak lakásai közötti státuskülönbségek is jelentősek. A lakóépületek változatossága ellenére a környék általános jellemzője a leromlott állapot és a lakások jelentős részének komforthiánya. A talajvíz miatt nyirkosak, dohosak a házak falai, aládúcoltak függőfolyosók, de előfordulnak a tetőbeszakadások, falomlások és függőfolyosó leszakadások.
Gyakori, hogy házak belső udvarán az ott lakók igyekeznek a körülményekhez képest kellemes környezetet teremteni maguknak: sokan kertet alakítottak ki, ezek különleges hangulatúvá teszik a pusztuló városrészt. Az udvarokban és az utcákon aktív társas élet folyik. Jelentős a középületek, intézmények, iskolák száma.
A főváros működését szolgáló közüzemek központjainak egy része is itt található. Ezek jelenléte még sincs nagyobb hatással az itt élő emberek életére, a városrész fejlődésére. Ez a városrész szaggatott, mindig elakadó fejlődésének köszönhető. Ha be is indult időszakosan a fejlődés, melynek hatására a közintézmények megépültek, egy-egy negyed felértékelődését a kerület kedvező központi helyzete és az 1990-es évektől újra előtérbe kerülő városfelújítási törekvések eredményezik. A közlekedés a városrész központi elhelyezkedésénél fogva jól kiépített. A főutakon Budapest legjelentősebb tömegközlekedési vonalai járnak. De a városrész belső területeit is sűrűn behálózzák a tömegközlekedési eszközök, villamos- és buszjáratok. Számos metró állomás, a Józsefvárosi- és a Keleti pályaudvar is itt található.  (Forrás: www.jozsefvaros.hu/?module=news&action=getfile&fid…)
A Kálvin tér (régebbi írásmód szerint Calvin tér, korábban Széna tér) egy közlekedési csomópont Budapesten az V., VIII. és IX. kerület határán. A Kiskörút mentén, a Múzeum körút, a Vámház körút, az Üllői út, a Baross utca és a Kecskeméti utca találkozásánál fekszik. Nevét Jean Calvin francia származású svájci reformátorról kapta. Eredetileg a téren állt az Ybl Miklós tervezte Danubius-kút. 1883-ra készült el, a létrehozás költségeit a Pesti Hazai Első Takarékpénztár finanszírozta. A kút a II. világháború alatt megrongálódott, emiatt eltávolították. 1959-ben az Erzsébet téren állították fel újból.
A tér egykor jelentős villamoscsomópont volt: öt különböző irányba indultak ki vonalak. Mára csak a kiskörúti vonal maradt, a többit 1953-ban a 74-es trolibusz és 1977-ben a 3-as metró váltotta ki. A 74-es trolibusz később megszűnt, csak az 1980-as években indult újra, immár 80-as jelzéssel.
Napjainkban a téren jelentős autóforgalom halad keresztül egyrészt a Múzeum körút felől az Üllői út, másrészt a Baross utca felől a Múzeum körút irányába. A tér Vámház körút felőli részén 2007 áprilisa óta ideiglenesen csak a BKV járművei haladhatnak át a 4-es metró építése miatt, a Kecskeméti utcát pedig a belvárosi Főutca-projekt miatt zárták le 2009 júniusa óta.
A tér fontos állomása a 3-as metrónak, végállomása a Baross utca felé közlekedő 89-es trolinak és a 83-as trolipótló busznak. A téren keresztülhalad a 47-es és 49-es villamos, valamint a 9-es, 15-ös, 109-es és 115-ös busz. Éjszaka a 909-es, 914-es, 914A, 950-es, 966-os 979-es és 979A jelzésű buszok érintik. A tér jelentősége a jövőben tovább erősödik: állomása lesz a 4-es metrónak, és a tervek szerint az Észak–déli regionális gyorsvasútnak is lesz itt megállója. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lvin_t%C3%A9r)
Híres írok a Józsefvárosban: Jókai Mór, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, Mándy Iván, Fejes Endre. Művek: Krúdy a kerületben játszódó novellái, regényei, Kosztolányi: Üllői-úti fák, Mándy és Fejes Endre novellái.

Csáth Géza (Brenner József) író, zenekritikus, orvos (Szabadka, 1887. febr. 13. –  Szabadka közelében, 1919. szept. 11.) élete és művei (lásd a mellékelt anyagot!):
Csáth Géza 1887-ben jómódú szabadkai polgári családban látta meg a napvilágot. Mivel édesanyja, Decsy Etelka egyéves korában meghal, ügyvéd édesapja egyedül neveli. A középiskolai tanulmányait 1904-ben fejezte be, de közben már Széchenyiről és Vörösmartyról, valamint Aranyról és Szabolcska Mihályról szóló dolgozataival díjat, illetve dicséretet kap különböző városi és iskolai pályázatokon.
1909-ben Bp.-en szerzett orvosi diplomát. 1910-tol a Moravcsik-féle idegklinikán dolgozott, mint tanársegéd. A frontról súlyos betegen hazatérve Földesen, majd 1918-ban Regőcén körorvosi állást vállalt. Egészségét aláásta morfiumszenvedélye.
A háború alatt bevonul katonának és 1915 tavaszán Budapestre kerül az első honvéd gyalogezredhez. Miután morfinizmusára fény derül, felülvizsgálatra küldik. Júliusban Előpatakon dolgozik, majd augusztusban tíz napot zárt intézetben tölt. A kényszer-elvonókúra eredménytelenül zárul, ősztől pedig már Földesen vállal orvosi állást.
Irodalmi pályáját unokabátyja és barátja, Kosztolányi Dezső biztatására már korán megkezdte. Az orvostudomány mellett kitartóan foglalkozott írással, zenekritikákat és novellákat adott közre a Budapesti Naplóban, a Világban, a Nyugatban stb. A Nyugatnak állandó munkatársa volt. Bartók és Kodály első méltatói közé tartozott. Eredeti hangú, zaklatott, beteges lelkivilágú embereket ábrázoló novelláit a korabeli lélektan eredményeinek szellemében alkotta.
Többszöri elvonókúrán esik keresztül, többször is megszökik az elvonóról és továbbra sem tud megszabadulni függőségétől. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de hazaszökött és júl. 22-én lelőtte feleségét és öngyilkosságot kísérelt meg. A szabadkai kórházból ismét megszökött, Bp.-re akart menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatták, megmérgezte magát.  (Forrás: www.sulinet.hu/tart/fncikk/…/csathgeza.html)

 Életében megjelent kötetei:

• A varázsló kertje (1908)
• Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909)
• Délutáni álom (1911)
• Schmith mézeskalácsos (1912)
• Muzsikusok (1913)

A tárcanovella:
A tárca (vagy a nemzetközileg elterjedt francia feuilleton) rövid terjedelmű, publicisztikai műfaj. Az újságok tárcarovatában közölt, rendszerint aktuális témájú, könnyed hangvételű kisesszé. A műfaj klasszikusai: Gautier, Sainte-Beuve, Heine, Börne, a magyar irodalomban Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Kellér Andor, Hunyadi Sándor. A tárcanovella a tárca szépirodalmi igényű, a tulajdonképpeni novellához közelítő változata.
A Kálvin téren c. tárcanovella részletes elemzése. A szöveg megtalálható az Interneten: http://www.mek.oszk.hu/00600/00634/00634.htm#38. Kötetben: Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek. Összegyűjtött novellák. Magvető, Budapest, 1994. 164-168.

Vasvári Zoltán
Bókay János Humán Kéttannyelvű Szakközépiskola,
Szakiskola és Gimnázium