Havlikné Rácz Andrea: A szülői értekezletek szerepe a szociális kompetencia fejlesztésében
A gyakorló pedagógus számára fontos kérdés, hogy milyen módon tud a rábízott gyermekek szüleivel olyan együttműködést kialakítani, amely elősegíti az együttnevelés megvalósítását. Az óvodákban a szülői értekezletek jelentik a kapcsolattartás egyik hagyományos formáját. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan használhatók fel ezek az alkalmak arra, hogy a megszokott, a pedagógus közléseire hagyatkozó szervezés helyett, az együttműködés kialakítása, erősítése valósuljon meg. Milyen módon járulhat hozzá a szülők bevonása a másodlagos szocializáció sikeréhez?
A kisgyermek óvodai élete szempontjából meghatározó a sok türelmet és tapintatot igénylő befogadás, beszoktatás időszaka, amely az elemi szintű szociális motívumok, minták, szokások és készségek kezdeti kialakulását szolgálja (Nagy 2004). A gyerekek nagyon különböző családi háttérrel érkeznek az óvodába. A családban tanultak befolyásolják a társas kompetenciának (például Cole–Cole 2006) nevezett struktúra kialakulását, amely irányítja a barátságok működését, a gyerekek csoportban elfoglalt helyzetét és a társas interakciók során alkalmazott különböző viselkedéseket.
Az elsődleges szocializációs folyamat, amely a gyermek életének első, legmeghatározóbb éveire tehető, főként a családi, illetve a rokonsági kapcsolatok révén zajlik, és bázisa lesz majd minden későbbi szocializációs folyamatnak. A kora gyermekkori években megtapasztalt világban a gyermek számára fontos emberek közvetítik és szűrik a tapasztalatokat, aki átveszi nyelvüket, kategóriáikat, világértelmezésüket, alapvető normáikat, beállítódásaikat és érzelmi viszonyulásukat is. Az ekkor tanultak képezik a gyermek önazonosságának, identitásának alapját. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszik az érzelmi kötődés, mivel a legfőbb tanulási mechanizmus az azonosulás. Erre épül a másodlagos szocializáció, minden későbbi szocializációs tapasztalat, amely új világokkal, viszonyulásokkal ismertetik meg az egyént (Solymosi 2004). A kutatók a fejlődés szempontjából a másodlagos szocializáció legfontosabb közvetítőjének az óvodát és az iskolát tekintik. Az óvoda szerepét támasztják alá a DIFER-rel 2002-ben végzett országos felmérés tanulságai. A szociális készségek fejlődéséről Nagy József megállapításai közül a következőt emelem ki: feltételezhető, hogy a fejlődés túlnyomó része kis- és középső csoportban zajlik le. A nehézséget az jelenti, hogy a gyerekek szocialitása szélsőségesen különböző. Több olyan vizsgálat eredménye ismert (pl. Buda 1986), amelyek azt mutatják, hogy egyre nagyobb azoknak a családoknak az aránya, akik nem vagy alig képesek megteremteni azokat a szociális, érzelmi, kognitív és környezeti feltételeket, amelyek pozitívan hatnak a gyermek személyiségének alakulására. Fontosak azok a hazai pedagógiai vizsgálatok, amelyek tanulságai alapján tudjuk, hogy a különböző szociális kompetencia-összetevők nem vagy csak alig fejlődnek spontán módon.
A szociális készségek intézményes fejlesztésében Nagy (2000) szerint igen jelentős szerepe van az intézmény által preferált szociális értékeknek. Az óvodai szocializáció akkor lehet hatékony, ha építeni tud az elsődlegesre, ha elismeri annak értékeit. A gyakorlatunkban úgy tudjuk csökkenteni a család és az óvoda világa közötti távolságot, ha megismerjük, megértjük és elfogadjuk annak másságát, valamint képviseljük és tudatosan alkalmazzuk az óvoda érték- és normarendszerét, valamint önmagunkra, mint felelős modellszemélyekre tekintünk. (Tóth–Kasik 2010) Mégsem mindig könnyű feladat a pedagógusnak megbirkózni az elsődleges szocializációból adódó nehézségekkel. A megoldás érdekében nem mondhatunk le arról a lehetőségről, hogy megnyerjük a szülőket az intézményben folyó szociális kompetenciafejlesztés támogatásának. A megvalósítás egyik lehetséges eszközének a szülői értekezletek hagyományostól eltérő szervezését tartom.
A szülői értekezletek a szülők tájékoztatására összehívott intézményi értekezletek, ahol a közösséget érintő alapvető elvárásokat, elveket, kéréseket tárják a szülők elé. Az általam eddig megismert szülői értekezleteket a következők jellemzik: túlsúlyban a pedagógus mondanivalója van, ami jó esetben biztosítja a szülők megfelelő tájékoztatását az óvodai nevelésről, a programokról, valamint hangsúlyozza az óvoda szerepét a gyermek fejlődésében, rosszabb esetben a szülői nevelés hiányosságait hangsúlyozza.
Mit hozhat az új forma? A szülőcsoportos megbeszélés a szülői és az óvodai nevelő hatások összehangolását segítik. Kiindulásként a szülői értekezletek oldott légkörének köszönhetően elérhetőnek tartom, hogy a szülők érezzék azt, hogy elfogadom és tiszteletben tartom a családi nevelés elsődlegességét. Elfogadom gyermeküket jó és rossz tulajdonságaival együtt. A szülő nevelési problémáival nincs egyedül, a megoldáshoz segítségre számíthat, és én is szívesen fogadom a szülői segítséget, ha nekem van problémám.
A céljaim megvalósításához Rusz Csilla (2007) útmutatása nyomán a drámajáték eszközrendszerét használom fel. A drámajátékokat az alkalmazás általános követelményeinek megfelelően használom fel: meghatározott céllal választottam ki a játékokat, a játékban, a csoportmunkában való részvétel önkéntes, biztosítom a játék izgalmát, az optimálás tartamát, van „passzolási” lehetőség, a nyilvánosság előtti megmutatkozás szabadon választható. Minden esetben olyan elhelyezkedést biztosítok a résztvevők számára, hogy láthassák egymást, ezért körben helyezem el a csoportszobában a székeket.
A következőkben egy olyan szülői értekezlet játékait mutatom be, amelyet kolleganőimmel kipróbáltunk. A fő célunk a gyerekek óvodába lépését megelőző első szülői értekezleten, hogy hitelesen közvetítsük a szülők felé azt, hogy számunkra ismeretlenül is fontos a gyermekük, elkezdtük óvodánk alapvető normarendszerének közvetítését, lehetőségeket teremtettünk a szülők óvodával kapcsolatos vélekedéseinek megismerésére, tisztázására, reményeink szerint elkezdődött a szülői közösség formálódása.
A kiscsoportosok első szülői értekezletére a következő játékokat választottuk:
- Ajándék
Eszköz: kosár, óvodai jelek
Cél: a szülők fogadása, ráhangolódás
Leírás: Valamennyi szülőt érkezéskor köszöntünk, és megkérjük, hogy a kis kosárból húzzon egy képecskét, ami ha megfelel számára, a gyermeke jele lesz. Természetesen, ha valaki számára ez nem elfogadható, nyugodtan választhat a képek közül.
- Névlánc
Eszköz: nem szükséges
Cél: kapcsolatteremtés, névtanulás
Leírás: A szülők úgy mutatkoznak be saját keresztnevükön, hogy az óvodai csoportba járó gyermekük keresztnevét hozzáteszik, így alkotnak egy jelzős szerkezetet. Pl. a szülő keresztneve Tamás, a gyermeke Ágnes, akkor így fog hangzani a bemutatkozás: Ágneses Tamás.
- Tárgycserélő
Eszköz: minden résztvevőtől egy személyes tárgy
Cél: kapcsolatteremtés, névtanulás
Leírás: A játék kezdetén mindenki elővesz egy személyes tárgyat. Majd jelre elindulnak, akivel találkoznak, azzal tárgyat cserélnek, átadáskor a tárgyat a tulajdonos neve kíséri, és azt mondják: Ez a Katié! A tárgyak cseréje így folytatódik tovább, mindaddig, amíg jelt nem adunk a befejezésre, akkor mindenki azzal a tárggyal ül le, amelyik utoljára a kezébe maradt. A tárgyakat visszaadjuk úgy, hogy egy valaki elkezdi: „Ez a Katié”– ha megtalálta a tulajdonost, az átveszi a tárgyat, és Ő folytatja tovább a játékot. Abban az esetben, ha tévedés történt, akkor a tulajdonos veszi át a dolgot, és szól, hogy „Nem, ez az Éváé”. Természetesen a sok csere után összekeveredtek a nevek, a lényeg az, hogy mindenkié elhangozzon helyesen.
- Páros kör
Eszköz: nem szükséges
Cél: kapcsolatteremtés
Leírás: A szülőket megkérjük, hogy két körben helyezkedjenek el. A szemben állók párt alkotnak. Különböző témákat határozunk meg, amit a pár tagjai megbeszélnek egymással. Mindkét félnek egy-egy perce van arra, hogy a témáról beszéljen. A „stop!”elhangzása után, az óvodapedagógus megmondja, hogy merre haladjon a kör, majd új témával folytatódik a beszélgetés.
Témáink voltak:
- Mutasd be gyermekedet külső tulajdonságai alapján!
- Milyen szempont szerint választottál óvodát?
- Hogyan ünneplitek gyermeketek születésnapját?
- Kétcetlis tudakozó
Eszköz: annyi papírcetli két színben, ahány részvevő van, íróeszközök
Cél: a szülők óvodával kapcsolatos véleményének feltárása, a megbeszélés során arról kapnak tájékoztatást a szülők, ami számukra fontos, amiről nincs megfelelő információjuk ,vagy pontatlan van.
Leírás: Kiosztjuk a szülőknek az egyik színű papírdarabot, amire mindenki ráírhatja a következő témával kapcsolatos gondolatait:
Milyen pozitív változást vártok attól, hogy a gyermeketek óvodás lesz?
Majd összegyűjtjük a lapokat. Azt kérjük a szülőktől, hogy a másik színű papírra írják rá a következőket:
Mi az, amiről úgy gondoljátok, hogy nektek vagy gyermeketeknek nehézséget jelenthet az óvodával kapcsolatban?
Ezeket a cédulákat is összeszedjük. Majd a másodszorra kiosztott lapokat összekeverjük, és újra kiosztjuk a szülőknek. Arra kérjük Őket, hogy olvassák fel a cédulára írtakat, ha véletlenül a sajátjukat kapták volna, azt tartsák titokban. A megállapításokat nagy lapon gyűjtjük össze, jelöljük azt, amit azonosnak ítél meg a csoport. A tablóra került állításokkal kapcsolatban reflektálunk. Mielőtt a másik színű lapra írtakkal is ugyanezt megtennénk, megkérdezzük, hogy van-e olyan, amiről még tudni szeretnének, maradt-e olyan gondolat, amit meg kell beszélnünk.
- Zárás:
Befejezésként megköszönjük a szülőknek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel, további egyéni beszélgetésre kínáltunk lehetőséget.
Fontosnak tartom a fokozatosság elvének betartását. Azokban a csoportokban ahol a hagyományos formát már megismerték a szülők, lépésenként egy-egy játék alkalmazásával érdemes próbálkoznunk. A későbbiekben a jól kiválasztott játékok segítségével fontos információkat gyűjthetünk arról, hogy milyennek ismerik a szülők a gyermeküket, segíthetjük őket gyermekük megismerésében, a gyermekneveléssel kapcsolatos problémák, érzelmek megfogalmazásában, gyermekközpontú, hatékony nevelési módszerek megismerésében.
A hazai és a nemzetközi kutatási eredmények a szociális készségek tudatos, tervszerű fejlesztésének szükségességére irányítják a figyelmet. A családi szocializáció szerepét és a személyiség fejlődésében betöltött hatását számos kutatás eredményéből ismerjük. A fejlesztéshez egyre több kidolgozott program áll az óvodák rendelkezésére. A szülői és az óvodai nevelő hatások tudatos összehangolása új lehetőségeket kínál a fejlődéssegítésben.
Befejezésül álljon itt Weöres Sándor gondolata:
„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.”
Irodalom
Buda Béla 1986: A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája. Budapest: Tankönyvkiadó.
Cole, Michael – Cole, Sheila R. 1997: Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris.
Nagy József – Józsa Krisztián – Vidákovich Tibor – Fazekasné Fenyvesi Margit 2004: Az elemi alapkészségek fejlődése 4-8 éves életkorban. Szeged: Mozaik.
Rusz Csilla 2007: Szülői értekezletek szervezése másképpen. Drámapedagógiai Magazin, 2.
Solymosi Katalin 2004: A családi szocializáció jellemzői. In: N. Kollár Katalin – Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Budapest: Osiris.
Tóth Edit – Kasik László 2010: A szociális kompetencia fejlesztésének főbb koncepciói és a pedagógus szerepe a fejlesztésben In: N. Zsolnai Anikó – Kasik Lászó (szerk.): A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai. Budapest:Nemzeti Tankönyvkiadó
Havlikné Rácz Andrea
Szeged, Gábor Áron Utcai Óvoda
2012-11-12