Arató Ferenc–Varga Aranka: Együtt-tanulók kézikönyve

Azt gondolnánk, hogy már nincs új a nap alatt a kooperatív munka frontján. És mégis! Túl a kagani alapművön és néhány hatékony tréningen, rengeteg kooperatív alapokon nyugvó tanítási órán, lehet, hogy kincsre leltem? Joggal viselheti a kincs nevet, ami segíti a munkánkat, ami még jobban kinyitja a szemünket, hogy még a láthatatlant is lássuk, ami megvéd a botladozó lépésektől, ami elűzi félelmeinket.

Arató Ferenc és Varga Aranka alkotta ezt a kézikönyvet, ami a kooperatív tanulásszervezés komplex szabályrendszerének megértését szolgálja. Olyan törvényszerűségeket elemez, amelyek meghatározzák a legfontosabb osztálytermi, gyakorlati, viselkedési formákat, amelyeknek köszönhetően a tanulás folyamata várhatóan egyre inkább valódi együttműködésre fog épülni. Nagyon nehéz felcserélni a régi csendes, kiszámítható frontális osztálymunkát a meglepetésekkel teli, néha zajos, de izgalmas kooperatív munkára. Azonban ha ismeri a pedagógus a kooperatív tanulásszervezés alapelveit, azok rendszerét, bátran vállalkozhat az együttműködésen alapuló munkavégzés alkalmazására. Ebben nyújt segítséget ez a kézikönyv.

A könyv hét fejezetben kínálja a tudnivalókat a kooperatív tanulásszervezéstől a különböző stratégiákon át, a félelmekig, előítéletekig.

A szerzők a tanulásszervezés alapelveit komplex módon tárják az olvasók elé. A kagani alapelvek mellett két nagy amerikai iskola (a Johnson testvérek és Aronson Elliot nevéhez fűződő kooperatív műhelyek) elveit, valamint saját tapasztalataikra építhető alapelveket fogalmaznak meg. Így kaphatnak a hazai pedagógusok hazai tapasztalatokkal átitatott kooperatív alapelvrendszert, amely egyedülálló módon alapozhatja meg munkájukat.

Részletesen tárgyalják az alkotók a mikrocsoportok jelentőségét. Segítséget nyújtanak a heterogén kiscsoportok működtetéséhez, a csoportok létrehozásához. Bemutatják, hogy az együtt tanulás mennyire biztosítja az egyén személyes fejlődését. Gazdag ötlettárat kínálnak a véletlenszerű és irányított csoportalkotásra is.

Nagy hangsúlyt kapott a könyvben a kooperatív szerepek bemutatása. Ez azért is örvendetes, mert a gyakorlatban hajlamosak vagyunk a szerepek kiosztását az idő hiánya miatt mellőzni, vagy azt gondoljuk, hogy csoportjaink már akár szerepek nélkül is jól működnek. Sajnos még mindig produktumközpontúak vagyunk. Az is gyakori, hogy csak a már ismert szerepmodellekhez ragaszkodunk.

Tisztán kell látnunk, hogy ezek a szerepek a társas és személyes kompetenciák komplex fejlesztő eszközei lehetnek. A szerepekkel olyan viselkedési mintákat alakíthatunk ki, amelyeket később az egész osztály tanulóitól elvárhatunk, hiszen előbb-utóbb mindenkinek ki kell próbálni. Tapasztalataim azt igazolják, hogy a szerepek csak akkor töltik be igazi funkcióikat, ha a tanulók pontosan tudják, hogyan viselkedjenek az adott szerepben. Ezért a szerepekre külön meg kell tanítani a gyermekeket. Kommunikációs modelleket kell biztosítanunk számukra. Erre jó példákat találunk a kézikönyvben. A szerzők arra is felhívják figyelmünket, hogy a pedagógusnak egyénre szabott szerepeket kell meghatározni, és az adott fejlesztendő kompetenciaterülethez új szerepeket kitalálni. A szerepek között azonban nem alakulhat ki hierarchia, mert a kooperatív csoportokban mindenki egyenrangú. A folyamatos szerepcsere jelenti erre a garanciát.

A pedagógus szerepének újraértelmezése szorosan összefügg a kooperatív tanulásszervezéssel. Hogyan tanulja és gyakorolja az új modellt a pedagógus? Mit kell tennie, hogy hiteles legyen? Hogyan alkalmazzuk az elfogadás rogersi eszméjét? Melyek a legfontosabb pedagógusi attitűdök? A válaszokat megtaláljuk a kézikönyvben.

A kooperatív struktúrák bemutatására lehet talán leginkább kíváncsi a könyvet lapozgató kolléga. Ez két fejezetben kapott helyet. Alapvető struktúrák (a már jól ismert kooperatív eljárások) és további kooperatív struktúrák címszó alatt. Minden egyes struktúrát lépésről lépésre haladva, gyakorlati fogásokkal, példákkal mutatnak be a szerzők. Érthető, pontos leírást, a megvalósítás lépéseit, valamint az együtt tanulás alapelveinek érvényesülését minden struktúra bemutatásánál megtalálhatjuk.

A kézikönyv utolsó lapjain húsz darab kivágható villámkártyán jelennek meg a legjellemzőbb kooperatív struktúrák. Ezek kivágva kis helyen is elférnek, akár magunkkal is vihetjük, hogy mindig kéznél legyenek. A villámkártyák használata az egyik legkiválóbb eljárás a bevésés fázisában. Alkalmazható egyénileg, párban, csoportban vagy kettős körben. Ezek a kártyák jó szolgálatot tesznek a hallgatóképzésben is, hiszen kooperatív eljárás gyakorlása során ismerkedhetnek meg számos kooperatív struktúrával a jelöltek. Szakvezető kollégáknak is jó szolgálatot tehet a kézikönyv.

A könyv fejezetről fejezetre haladva is olvasható, de ajánlott az egyes fejezeteket újraolvasni. Célszerű a könyv ismeretanyagát összevetni a gyakorlati tapasztalatainkkal, különösen akkor, ha valami nem működött a kipróbálás során.

A kézikönyvet Szabó Erika szellemes, ízléses rajzai díszítik, kellemes hangulatot biztosítva az olvasónak.

Bár nem fényes, nem csillogó, nem is elérhetetlen, mégis kincs lehet annak az igényes pedagógusnak a kezében ez a kézikönyv, aki a hogyanokra keresi a választ. Ma már tudjuk, hogy nem az az elsődleges, hogy mit tanítunk, hanem az, hogyan tesszük azt. Ajánlom a művet kezdő vagy leendő pedagógusoknak is, akik olyan útmutatást, széles körű segítséget kaphatnak, amik biztonságot nyújthatnak számukra a kezdeti időszakban.

Arató Ferenc – Varga Aranka: Együtt-tanulók kézikönyve. Bevezetés a kooperatív tanulásszervezés rejtelmeibe. Mozaik Kiadó, Szeged, 2012.

Katonáné Nemes Gyöngyi
SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája,
Alapfokú Művészetoktatási Intézménye,
Napközi Otthonos Óvodája