Papp Szilvia Anikó: Élménypedagógiai foglalkozás a beregszászi Keresztény Balázs olvasótáborban

A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a Genius Jótékonysági Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szervezésében valósult meg idén nyáron, immár harmadik alkalommal a Keresztény Balázs olvasótábor Beregszászban. Az ötnapos, 8−14 év közötti gyerekeknek szervezett 40 fős tábor célja az olvasás megszerettetése, a magyar nyelv mélyebb megismertetése, a nyelvi készségek komplex módon történő fejlesztése volt. A táborban olyan foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek, amelyekben megtapasztalhatták, hogy az olvasás kreatív, alkotó tevékenység, amely hozzájárul önmaguk megértéséhez, társas kapcsolataik gazdagításához is.

Délelőttönként kétszer másfél órában vettek részt a gyerekek irodalmi, anyanyelvi foglalkozásokon és műhelymunkában. Délután kirándulásokon, filmklubban, színjátszó köri alkalmakon, sportversenyeken tölthették el az időt a gyerekek. A foglalkozások homogén korosztályi csoportokban zajlottak.
Az olvasótábor minden évben kijelöl egy fő témát, amely köré a foglalkozások szerveződnek. Az idei tábor tematikája a kezdet és vég fogalmához kapcsolódott. A tábor pedagógusai törekedtek arra, hogy foglalkozásaik minél több szempontból körbejárják a tábor témáját, tematikájukat összehangolták. A témát így a kiscsoportos foglalkozásokon egyes művek elemzésével, mesék és teremtésmítoszok feldolgozásával, drámajátékokkal és a filozófia nézőpontjából közelítették meg a gyerekek, körbejárva például a születés és a halál vagy a víz szimbolikájának témakörét is.

10−11 éveseknek szóló foglalkozás tervezete és megvalósulása

Az olvasótábor témája a kezdet és a vég fogalma. Ezt a témát a 10−11 évesekből álló csoport számára a kommunikáció felől értelmeztem. A tábor más foglalkozásain találkoztak a téma filozófiai megközelítésével: a kezdet és vég a teremtésmítoszokon, meséken keresztül vált érthetőbbé, megfoghatóbbá számukra. Az én foglalkozásom célja az volt, hogy tudatosítsam a gyerekekben az egymás közötti érintkezés jelentőségét, a kommunikáció lehetőségeit, a verbális és nonverbális kommunikáció kapcsolatát, fejlesszem az önkifejező képességüket, beszédbátorságukat. Az általam tervezett drámajátékos foglalkozásokon a kommunikáció folyamata volt a téma, ezzel kapcsolatban értelmeztük a kezdet és a vég fogalmát, bevezetve őket a kommunikáció történetébe is. A kommunikációs szituációra és a kommunikáció történetére vonatkoztatva is megjelent a foglalkozáson két fogalom: szó volt a kommunikációs szituáció kezdetéről és lezárásáról, és magának az emberi kommunikációnak az időben való változásáról, fejlődéséről is.

A tábori foglalkozásokon nem az ismeretátadás volt a foglalkozások középpontjában, hanem a közösen megélt élményekre helyeződött a hangsúly. Nem az volt az elsődleges cél, hogy egy meghatározott mennyiségű ismeretanyagot adjak át a gyerekeknek, hanem az, hogy a közös játék során és a saját élmény megélése által megképződjenek a gyerekekben a témával kapcsolatos kérdések, kialakuljon az érdeklődésük. Inkább mondhatjuk azt, hogy az ismeretanyag volt a segédeszköz, a hordozóanyag ahhoz, hogy a játékok megvalósuljanak. Az élménypedagógia módszereit tehát nem állítottam az ismeretátadás hátterébe.

Ez a tervezet egy két blokkból álló, összesen 4×45 perces foglalkozás első része. A foglalkozás időtartama: 2×45 perc.
Helyszín: egy tanterem, ahol körbe tudtuk rakni a székeket, ki tudtunk alakítani játékteret .

A csoport létszáma 10 fő volt.
A csoport jellege: a tábor idejére kor szerinti homogén csoportok alakultak. A csoportban lévő gyerekek egy része korábbról is ismerte egymást, de voltak közöttük olyanok, akik ismeretlenek voltak a többiek számára. Többnyire a környékbeli – azaz kárpátaljai – városokból, falvakból érkeztek a táborba a gyerekek, de voltak közöttük magyarországiak is.

A csoport összetétele és létszáma meghatározó a szempont kommunikációs játékok kiválasztásánál. Mivel nem összeszokott csoportról van szó, fontos volt, hogy olyan játékokkal indítsam a foglalkozást, amelyek a gyerekek számára egymás megismerését segítik. Egy összeszokott csoportnál szívesen indítottam volna a kommunikációs órát gesztusjátékokkal, amelyekkel a kommunikációtörténet szemléletesen bevezethető, saját élményt adó játékok által. Megmutatható a játékban, hogyan kommunikáltak az emberek még a nyelv kibontakozása előtt. Indításképp mégsem gesztusjátékot terveztem, abból a tapasztalatomból kiindulva, hogy egy kis csoport esetén a „szereplés”, az önkifejezésnek ez a verbális szintnél mélyebb formája nem megy spontán, kényelmetlen helyzetbe hozhatja a gyerekek egy részét.

Névkör
Első játékunk egy egyszerű névtanulós játék volt.
Szükséges eszközök: labda vagy babzsák.
Kört alkotunk. A játékvezető is a kör tagja. A játékvezető bemutatkozik, úgy, hogy a keresztneve elé egy jelzőt tesz. Egy olyan jelzőt, amely rá vonatkozik. Pl. Jókedvű Kati. Akinek dobja a labdát, az lesz a következő válaszoló.

Ez a játék nemcsak arra jó, hogy megtanulják egymás nevét a gyerekek. Az önmaguk által választott jelző segít abban, hogy valami lényegest közöljenek a társaikkal önmagukról, amint elhangzik a nevük. A tapasztalatom az, hogy ezzel a játékkal könnyen megjegyzik egymás nevét, és a névhez kapcsolt jelzők a további játékok során is elő-előkerülnek, megbeszélik egymással a gyerekek, hogy ki miért választotta azt a jelzőt, illik-e rá vagy sem. Segít tehát az önismeretben, önkifejezésben, a társas kapcsolatok alakításában is.

A játék továbbvitele lehet, hogy a név kimondását egy mozdulattal, mimikával, gesztussal kísérjük. Amikor a gyermek kimondja a nevét, ki is fejezi a jelző tartalmát hanghordozással és gesztusokkal, majd a mozdulatban benne marad. Ehhez a változathoz a gyerekek bátortalanok voltak, zavarba jöttek, így nem játszottuk végig az első alkalommal. Fontos megfigyelésem, hogy az első játékban a gyerekek fele negatív jelzőt illesztett a neve mellé: rendetlen, lusta, piszkálódós, verekedős, sértődős. A pozitív jelzők a következők voltak: nevetős, jókedvű, kíváncsi, vidám, aranyos. A pozitív jelzőknél láthatjuk, hogy három gyermeknél a vidám szinonimái jelentkeztek. A 2. rész végén, amikor a kommunikációs blokk zárásához értünk, visszatértünk ehhez a játékhoz, megismételtük a jelzőket, és sikerült eljátszanunk a játéknak gesztusokkal kísért variációját is.

Cseréljen helyet az, akinek…..
Ebben az ismerkedést segítő játékban egymás külső tulajdonságait kellett megfigyelniük a gyerekeknek, majd megismerkedniük egymás belső tulajdonságaival is. A játékhoz a székeket körberakjuk, körben állunk vagy ülünk, egy valaki középre áll. A középen állónak nincs széke. A középen álló kiegészíti a Cseréljen helyet az, akinek… kezdetű mondatot. Olyan tulajdonságot kell mondania, amivel ő is rendelkezik. Amikor a mondat elhangzik, helyet kell cserélniük azoknak, akikre érvényes. A középen álló közben megpróbálja valamelyik széket elfoglalni. Mozgalmas, vicces játék, érdemes a foglalkozás elejére tervezni, különösen akkor, ha még nem ismerjük a gyerekeket. Aktivizáló hatású, segíti a figyelmet, egymás megismerését. A játék során megfigyelhető volt, hogy a külső tulajdonságokról a belsőkre nehéz volt a váltás a gyerekeknek. Kérdésekkel, rávezető szavakkal igyekeztem segíteni nekik abban, hogyan is egészítsék ki a mondatot.

A toll metamorfózisa
Ezt a játékot az előző játékhoz kapcsoljuk, folytatjuk a névgyakorlást. A jelzők ismétlésével pedig fejlesztjük a verbális memóriát, segítjük a gyerekek közötti kapcsolatok erősödését. A játékhoz azért választottam éppen a tollat, mert a foglalkozás további részében az írás történetével ismerkednek meg a gyerekek.
Körben ülünk. Egy tollat veszek a kezembe, megmutatom a gyerekeknek. A feladat az, hogy a tollat átadjuk egymásnak és az átadás során átváltoztassuk valami mássá. A játékban a következő mondattal indítjuk a toll átadását: A kezemben van egy …, neked adom, (az előző játékban használt jelzős nevet mondjuk), mert…
Pl. A kezemben van egy varázspálca, neked adom Jókedvű Palkó, mert tudom, hogy képes vagy varázsolni vele
A játék fejleszti a gyerekek kreativitását, képzelőerejét, nyelvi kifejezőkészségét, empátiás képességét.

A gyerekek nagyobb részének a drámajátékos helyzetek nem voltak ismeretlenek, de nagy gyakorlatuk sem volt bennük. A játék kezdetén megkérdeztem, hogy ki szeretné kezdeni a toll átadását. Volt jelentkező, így elindulhatott a képzeletjáték. Ha nincs jelentkező egy ilyen helyzetben, akkor a játékvezető tanárnak az intuíciója alapján olyan gyermeket érdemes kiválasztani kezdő játékosnak, aki nyitott, bátran megnyilvánul, de nem fegyelmezetlen.

Ez a játék sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogyan elképzeltem. Nehezen találtak ki új tárgyat, amit a társuknak szívesen adnának. Megfigyelhető volt, hogy néhányan belekapaszkodtak a korábban már elhangzottakba. Pl. valaki csokit adott a másiknak, a következő gyerek cukrot, fagyit stb. Ilyenkor a játékvezetőnek érdemes beavatkozni, és arra biztatni a gyerekeket, hogy olyasmit mondjanak, ami még nem hangzott el. Kezdhetjük újra, hogy mindenki újból sorra kerüljön.

Ebben a játékban nyilvánult meg számomra először, hogy milyen konfliktusok feszülnek néhány gyermek között, milyen feszültségek teszik nyugtalanná a gyerekeket. Megdöbbentő módon nyilvánult meg mindez a játék során. Az egyik kisfiú, aki egyébként korábban más foglalkozásokon is rendbontó módon viselkedett, próbálta átvenni az irányító szerepét és erősen befolyásolni a többieket, egy puskát adott át társának, hogy azzal meg tudja ölni magát. (!) Néhányan viccesnek találták ezt a választ, egy-két gyermek arcán szomorúságot láttam, aki pedig kapta a puskát, zavartan ismételgette: Hát, kösz, kösz, nagyon rendes vagy. Ezen a ponton a játékvezetőnek határozottan be kell avatkozni a játékba. Megkérdeztem a kisfiút, hogy elfogadja-e ezt az ajándékot. Ez a kérdés eddig nem merült fel, hiszen a többiek olyasmit adtak a társuknak, amit szívesen el is fogadtak. Természetesen nem fogadta el. A puskát adó kisfiú válaszolt: Akkor én lőlek le vele! És be is mutatta a mozdulatot. Lecsitítottam a „lövöldöző” gyereket, és elkezdtünk beszélgetni erről a helyzetről. Ki mit kérdezne a puskát adó fiútól, hogy segítene neki, hogy megértse, mit is jelent ajándékot adni a másiknak. A foglalkozás ezen része spontán módon alakult, és fordulópontot is jelentett a közös játékban. Őszintén elmondtam a gyerekeknek, hogy elszomorítónak találom azt, hogy ilyen válasz előfordult. Az őszinte beszélgetésre és a problémáik megfogalmazására nyitottak voltak a gyerekek. Tisztáztuk, hogy miért is vagyunk most együtt, mi a célja a mai foglalkozásnak. Úgy gondolom, hogy épp ez a spontán helyzet vált a foglalkozás fordulópontjává. A feszültséget sikerült feloldani a „lövöldöző” kisgyerekben, és a játék további részében konstruktívan és együttműködően volt jelen. Figyeltem arra, hogy ne kerüljön periferikus helyzetbe, legyen elegendő sikerélménye a játékok során, hiszen a megnyilvánulásaiból arra következtettem, hogy valójában pozitív megerősítésekre, szeretetre vágyik, de a benne felgyülemlett feszültség miatt csak negatív érzelmeket tud kifejezni, és így próbálja felhívni magára a figyelmet. A legnegatívabb jelzőt – undok – éppen ez a kisfiú használta önmagára a névkör játékban, amely arra utal, hogy a viselkedése miatt kellemetlenül érzi magát, tudatosult benne, hogy mit okoz az őt körülvevő embereknek. Társai elmondták, hogy zavarja őket az, hogy a játékidő alatt rendszeresen őt kell fegyelmeznie a tanároknak, ezért nem tudja élvezni a csoport a foglalkozásokat. Fontosnak tartom, hogy a tanár segítségével a gyerekek konfrontálódjanak, megfogalmazzák érzelmeiket, egymással kapcsolatos problémáikat, és a foglalkozás menetében elég rugalmasak legyünk ahhoz, hogy erre időt adjunk. Ez előmozdítja a közös játékot, munkálkodást és gondolkodást. A spontán módon kialakult beszélgetés 10-15 perces volt.

Kakukktojás játék

Eszközök: kosár, 2 db kendő, a kosárba teendő tárgyak: ceruza, kréta, golyóstoll, madártoll, kődarabok, ecset, bot, széndarab és egy darab papír, kisméretű palatábla, minden gyereknek: írástípusokat ábrázoló A/4-es lap.

A kakukktojás játék segítségével vezettem be az írás története témát a gyerekeknek. Átvezetésként, hogy összekapcsoljam az előző játékkal, és tudatosítsam bennük a metamorfózis jelentését, elárultam nekik, hogy ebben a játékban a toll valódi metamorfózisát láthatják majd. Ezzel sikerült felkeltenem a kíváncsiságukat.

Kosárban letakarva tárgyakat helyeztem el a kör közepén: ceruza, kréta, golyóstoll, madártoll, kődarabok, ecset, bot, széndarab és egy darab papír. A kosárba nyúlónak ki kellett tapogatnia egy tárgyat és jellemeznie a többiek számára. A gyerekek feladta az volt, hogy egyénileg kitalálják és felírják egy papírra a kosárban lévő tárgyak nevét, majd kiválasszák közülük a kakukktojást. Amikor a kitapogatott tárgyat körbeírta a játékos, akkor egy kendővel a kezemben átvettem tőle, és egy másik kosárba tettem át a már megfogott tárgyat. Egyedül a széndarab kitalálása okozott gondot. A kakukktojás meghatározásánál több válasz is előfordult. Volt, aki a golyóstollat jelölte meg, mert az magyar találmány. A papír volt a kakukktojás, hiszen a többi mind íróeszköz, a papír pedig hordozó. Ennél a játéknál a gyerekek nagyon aktívak voltak, versengtek azért, hogy sorra kerüljenek. Bár 10−11 évesekről van szó, mégis nagyon élvezték a tapogatózást a kosárban. A tárgyak kapcsán beszélgettünk a kommunikáció kezdeteiről. A tárgyakat megpróbáltuk sorrendbe tenni aszerint, hogy mikor kezdhették használni az emberek, így vált láthatóvá a toll metamorfózisa. Meglepően sokat tudtak az írás kialakulásáról, az írástípusokról, különösen az egyiptomi kultúrával kapcsolatban.

Az írástípusokat előre elkészített lapon mutattam be a gyerekeknek, majd a kosárban lévő íróeszközöket ki is próbálhatták.
Ez után az ismeretközlő rész után egy figyelemfejlesztő játékot játszottunk.

A kapitány kincse
A kosárban lévő tárgyakat használtuk fel a játékhoz. Körben ülünk a földön, valaki, aki a kapitány szerepébe bújik, középre ül, és bekötjük a szemét. Körben elhelyezzük karnyújtásnyi távolságra tőle a „kincseket”, amelyekhez útjai során jutott hozzá.

A feladat az, hogy el kell csenni a kapitánytól a kincseit. Figyelemfejlesztő játék, amely aktivizál is, hiszen izgalmas szituációban zajlik. Ezt a játékot addig játszottuk a gyerekek kérésére, amíg mindenki bele nem bújhatott a kapitány szerepébe.

Piktogram tervezés
Az írástípusokat bemutató lap értelmezése után piktogramokat ábrázoló lapot osztottam ki a gyerekeknek. A két lap alapján beszélgettünk az írás szerepéről, összehasonlítottuk az ókori írástípusok piktogramjait a maiakkal.
Ez után azt kértem a gyerekektől, hogy mondjanak egy-egy külföldi városnevet, és írják fel egy A/4-es lapra. Képzeljék el, hogy ebben a városban sétálnak, rajzolják le a városban látható piktogramokat! Járják körbe a város nevezetességeit, és tervezzenek olyan piktogramokat, amelyeket a többiek is felismernek majd! Az elkészült piktogramokat azután egymásnak bemutatták, és megpróbálták kitalálni, hogy ki merre is járt.

A foglalkozást beszélgetéssel zártuk: összegeztük, hogy mit tanultuk, ki mit élt át, mire fog emlékezni, és végül egy egymás elfogadását segítő játékot játszottunk: Azt szeretem benned, hogy… kezdetű mondatot kellett kiegészíteniük a gyerekeknek, miközben egymáshoz odafordulva, a másik vállát megérintve körben álltunk. Miután mindenki sorra került, megpróbáltuk elmondani sorban, hogy kiről mi hangzott el. Ez a játék segített abban, hogy amit a gyerekek egymással kapcsolatban új dologként éltek meg, az tudatosuljon bennük, megpróbálják meglátni és megfogalmazni egymás jó tulajdonságait.

Összefoglalás

A tábor keretei kiváló alkalmat adnak arra, hogy a pedagógusok kipróbáljanak olyan új pedagógiai módszereket, amelyeket később adaptálhatnak az iskola keretei közé. Az élménypedagógiával és más alternatív pedagógiai módszerekkel kapcsolatban sokszor felmerül akadályként az, hogy nehezen valósíthatóak meg az iskolai keretek között. A foglalkozás leírásával és néhány részletnek az elemzésével szerettem volna megmutatni, hogy az órai keretekhez hasonló környezetben és időtartamban, nagyon kis eszközigénnyel hogyan valósítható meg a gyakorlatban az élménypedagógiai módszer. Az élménypedagógiai módszerek kipróbálására jó gyakorlati lehetőséget adnak azok a táborok, ahol műhelymunkára van lehetőség.

Egy élménypedagógiai foglalkozás tervezésénél a foglalkozás minden részéhez több alternatívát szükséges kapcsolni. Ez a módszer a tanártól nagyfokú rugalmasságot, érzékenységet és spontaneitást igényel. Az élménypedagógiai foglalkozáson az interaktivitás intenzívebb, mint egy tanórán. Ezért a tanárnak a fejében kell, hogy legyen egy alap játéktár, amiből bármikor előveheti a helyzetnek megfelelő gyakorlatokat. Izgalmas része a foglalkozásoknak, amikor az egyes játékok spontán variációi megszületnek a közös játék során.

Fő szempont a játékok kiválasztásánál, hogy mennyire ismerjük a gyerekeket és ők egymást. Az is fontos, hogy mennyire ismerik a gyerekek a drámajátékokat, van-e gyakorlatuk már ezekben az önkifejezési formákban. Sokszor a gyerekek beszédbátorsága nem megfelelő, így érdemes olyan játékkal készülni egy számunkra ismeretlen gyerekcsoportnak, úgy felépíteni a foglalkozást, hogy a bevezető játékok mozgásos, illetve csapatjátékok legyenek, amelyekben feloldódnak, megjön a játékkedvük, de nem kell még egyedül megnyilvánulniuk. Ezek a játékok tekinthetők bemelegítő gyakorlatoknak is. Ilyen játékok például a székfoglaló játékok, a Földrengés, az Adj, király, katonát!, az Atom vagy az Evolúció.

A csapatjátékokat követően olyan játékokat választhatunk, amelyek segítenek a ráhangolódásban, fejlesztik a figyelmet, lecsendesítik a gyerekeket, és előkészítik őket az elmélyültebb munkára. Ezeknek fontos szerepük van abban, hogy a gyerekek felfedezzék egymásban és magukban is a jó tulajdonságokat, a hasonlóságokat, ezáltal erősödik a csoportkohézió is. Ilyen játékok pl. a Zsipp-zsupp vagy a Mi van a kosárban? játék.

Különleges élmény volt számomra, hogy részt vehettem a beregszászi olvasótáborban. Egyrészt azért, mert meglepő lelkesedést, erős motiváltságot tapasztaltam mind a szervezők, a részt vevő pedagógusok, mind a gyerekek részéről. Valóban élményt adó érzés volt belecsöppenni ebbe különleges, értékes programokkal tervezett táborba.