Sikolt a zene, tornyosul, omlik / Parfümös, boldog, forró, ifju pára / S a rózsakoszorús ifjak, leányok / Rettenve néznek egy fekete párra. // „Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk. / Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk / S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat / A víg teremben némán szerte-szórjuk. // Elhal a zene s a víg teremben / Téli szél zúg s elalusznak a lángok. / Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve / Rebbennek szét a boldog mátka-párok. // >>>

A névátvitelek (másképpen trópusok vagy nyelvi képek) másik nagy csoportjáról, a metonímiáról és a szinekdochéról lesz szó. A névátvitelek másik fő fajtája (a metafora mellett) a metonímia, amely a fogalmak érintkezésén vagy ok-okozati kapcsolatán alapul. Ez a nyelvi kép úgy kapcsolja össze a fogalmakat, hogy a beszélő átviszi az egyik fogalom nevét a másiknak a jelölésére, s az ebből létrejövő kapcsolat teremti meg a stílusképet, hoz létre hatásos névcserét.
A metonímia egyes fajtái a köznyelvben éppúgy jelen vannak, mint a költészetben… >>>