Nevem Csáky Katalin, Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végeztem magyar–angol szakon. 1996 és 2008 között Magyarországon több helyen is tanítottam, Zalaegerszegtől Nagykőrösig, állami, magán és egyházi iskolákban, a kilencévesektől az ötvenévesekig.
Jelenleg az angliai Newbury városka nagy múltú középiskolájában dolgozom (St Bartholomew`s School), speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozom már négy és fél éve. Mivel a saját gyermekeim is ebben az országban járnak iskolába, így szülőként és szakemberként is rálátásom van az itteni oktatási rendszer előnyeire, hátrányaira, összehasonlítva a magyar iskolákkal. Ezeket a tapasztalataimat szeretném megosztani most.
Az Egyesült Brit Királyság négy tagállamának közösségében az oktatási rendszer részleteiben eltér egymástól. A következő rövid írásaimban kizárólag az angliai iskolák bemutatásával fogok foglalkozni.

Már egészen kicsi kortól kötelező az egyenruha viselése, mely minden iskolában különböző.

A középiskolások egyenruhája már komolyabb, felnőttes.

Az átlagos angol kisgyerek 5 évesen kezdi az iskolát, az augusztus 31-e után születettek évvesztesek, bár inkább évnyertesek. A kötelező beiskolázottság 16 éves korig tart, de jelenleg viták folynak e korhatár felemeléséről.  Az oktatásban eltöltött időt korszakokra osztják: Keystage 1, Keystage 2 stb., ezek természetesen tovább tagolódnak évfolyamokra. Elosztásukat az alábbi táblázat mutatja (www.itper.com):

Az ötéveseknek elsődlegesen a körzetükhöz tartozó általános iskolába kell beiratkozniuk, de úgy tudom, vannak kivételes esetek (például ha a szülő munkahelye egy másik iskolában vagy annak közvetlen közelében van). Az alternatív oktatás nem nagyon divatos, bár léteznek Steiner-féle iskolák, az Egyesült Királyságban 34 hivatalosan is elismert ilyen intézmény működik (http://www.steinerwaldorf.org.uk/listofsteinerschools.html). A kötelező oktatás első lépcsője a Key Stage1 az első és második évfolyam.  Tantárgyaik nagyjából hasonlóak a magyar általános iskola alsó tagozatához: így például mindennap van matematika és angol (anyanyelv). Ezeken kívül még tanulnak természetismeretet, számítástechnikát, ami most 2014-től Computingra (programozásra) változik (!), történelmet, földrajzot, zenét, művészet és design, illetve testnevelés tantárgyakat. Természetesen, mivel még nem tudnak írni és olvasni, ezért nagyon sok múlik a tanáron/tanítón, hogy milyen módszerekkel igyekszik átadni a tudásanyagot. Egyébként a két alaptantárgy neve (Numeracy, Literacy) is jól mutatja, hogy inkább készségeket tanítanak, mint szigorú értelemben vett tantárgyakat. Erről részletesebben írok majd a csak ezzel a korcsoporttal foglalkozó cikkben (Key Stage 1).
Buktatás nem létezik, a gyerek mindenképpen a korcsoportjával folytatja tanulmányait. Most egyszerű tényként közlöm ezt, pedig nagyon jól tudom, mennyi vitára adhat okot. Mindennél, igen, még a tudásnál is fontosabb, hogy a gyermek szocializációja sikeres legyen, amennyire csak lehetséges. Ha valamilyen okból kifolyólag nem tanul meg írni, olvasni, számolni, akkor is együtt tartják a csoportjával.  Ilyen esetekben legtöbbször asszisztens ül a tanuló mellett, aki igyekszik segíteni, hogy az adott diák minél több tudást elsajátíthasson, és ha lehetséges, utolérje társait. Amikor az én fiam volt másodikos, arra is volt példa, hogy hetente kétszer a három-négy leggyengébb gyereket „kivették” az óráról, és külön szakember, külön szobában foglalkozott velük a saját szintjükön (pl. matematikából), a többi órán viszont együtt vettek részt a többi gyerekkel. Az iskolák időbeosztása változó. A tanítási napok száma 190, de a szünetek elosztása megyénként különböző. Egy iskolanap általában reggel 8.30-kor kezdődik, és délután 3.10-kor vagy 3.30-kor ér véget. A tanórák időtartama is változó, az első két évfolyamon (a fiam volt iskolájában) nemes egyszerűséggel délelőtti és délutáni időszaknak nevezték. Középiskolában az órák általában 60 percesek, de lehet kevesebb, 50 perc is.  Nagyon sok múlik az egyes iskolákon, sok mindenben szabad döntési joguk van, de a Nemzeti Tanterv irányadó elvárásai mindenkire nézve kötelezőek, és azok betartását, egyéb követelményekkel együtt az OFSTED rendszeresen és szigorúan ellenőrzi. A tanulók teljesítményüknek megfelelően különböző szinteken állnak az elsajátított tudást tekintve. Ezt „levellingnek” nevezik, és a besorolhatatlantól (under level) haladnak felfelé a tudásmérő létrán, a következőképpen: 1C-1B-1A-2C-2B… stb., egészen addig, amíg tantárgyaktól függően különböző időpontokban, leghamarabb kilencedik évfolyamon, már inkább betűvel jelzik az elért eredményt (A* – 5*/ A-5/ B-4/ C-3/ D-2/ E, F- 1 / U- értékelhetetlen).

Mindezt most nem akartam túlságosan részletezni, csak azért kell megemlíteni, hogy lássuk, hogyan lehetséges technikailag megoldani a buktatás elkerülését azáltal, hogy az értékelési létra a 0-tól indulva felfelé halad, és felöleli az egész 5–16 éves korosztályt. Így előfordulhat, hogy egy hetedik évfolyamos gyerek matematikából 3A szinten van, de kortársa már 7C „létrafokon” áll. Ez a példa természetesen a két végletet mutatja, és mindkét esetben nagyon valószínű, hogy valamiféle beavatkozás történne. Vannak az itteni Nemzeti Tanterv szerinti „szintelvárások” minden évfolyamra, de ezek csak javaslat jellegűek, tantárgyanként eltérőek, miképpen az is, hogy mi felel meg, mondjuk, a 4. szintnek. Az egy évfolyamon tanuló gyerekeket elért szintjüktől függően a hetedik évfolyamtól (némelyik általános iskolában már ötödiktől) minőségi tanulócsoportokra (bottom set – middle set – top set) bontják, eleinte csak matematikából és angolból, majd később a többi tantárgyból is.

Ezek lennének a főbb ismérvei és főbb különbségei a magyar iskolai rendszerhez képest az angol oktatásnak. Ezt az írásomat egy általános bevezetőnek szántam, a későbbiekben néhány  témáról részletesebben írok.

GCSE írásbeli vizsga, 16 évesen ezen vizsgákkal lezárul a kötelező iskolában eltöltendő idő.

Csáky Katalin
St Bartholomew`s School
Newbury, UK