A tábori foglalkozásokon nem az ismeretátadás volt a foglalkozások középpontjában, hanem a közösen megélt élményekre helyeződött a hangsúly. Nem az volt az elsődleges cél, hogy egy meghatározott mennyiségű ismeretanyagot adjak át a gyerekeknek, hanem az, hogy a közös játék során és a saját élmény megélése által megképződjenek a gyerekekben a témával kapcsolatos kérdések, kialakuljon az érdeklődésük. Inkább mondhatjuk azt, hogy az ismeretanyag volt a segédeszköz, a hordozóanyag ahhoz, hogy a játékok megvalósuljanak. Az élménypedagógia módszereit tehát nem állítottam az ismeretátadás hátterébe. >>>

Óvodánk, az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája, Napközi Otthonos Óvodája 2010-ben kapta meg a gyakorlóóvodai státuszt. Azóta évente 50-60 hallgatót fogad, vesz részt képzésükben. Az első évfolyamos hallgatók a második félévtől kezdik meg komplex óvodai pedagógiai szakmai gyakorlatukat.
Gyakorló óvónőként és mentorpedagógusként gyakran rácsodálkozom az óvodapedagógus hallgatók hozzáállására, viselkedésére. Egy részük nem mer az óvodások felé közeledni, megelégszik a passzív szemlélő szerepével, a többiek pedig “játszópajtásként” tekintenek a gyermekekre, s pajtáskodásukkal alaposan felzaklatják a csoport nyugodt légkörét. >>>