Reklám:
A játékosok körbe ülnek. A játékmester sorra felmutat bizonyos tárgyakat, és felszólítja a játékosokat, hogy mutassák be a tárgyakat a többieknek! Törekedjenek arra, hogy a tárgyak minél több érdekes tulajdonságát, használhatóságát, variálhatóságát mutassák be a társaknak! Történjék a játék oly módon, mintha egy vásárban volnának, ahol reklámozzák és eladásra kínálják az adott tárgyat! Az a gyermek győz a csapatversenyben, aki a tárggyal kapcsolatban a legpontosabban tudja felsorolni annak tulajdonságait, és a legtöbb felhasználási kínálatot tudja adni a „vevőknek”. >>>

A tábori foglalkozásokon nem az ismeretátadás volt a foglalkozások középpontjában, hanem a közösen megélt élményekre helyeződött a hangsúly. Nem az volt az elsődleges cél, hogy egy meghatározott mennyiségű ismeretanyagot adjak át a gyerekeknek, hanem az, hogy a közös játék során és a saját élmény megélése által megképződjenek a gyerekekben a témával kapcsolatos kérdések, kialakuljon az érdeklődésük. Inkább mondhatjuk azt, hogy az ismeretanyag volt a segédeszköz, a hordozóanyag ahhoz, hogy a játékok megvalósuljanak. Az élménypedagógia módszereit tehát nem állítottam az ismeretátadás hátterébe. >>>

Az élménypedagógia szemléletéből kiinduló pedagógiai gyakorlat olyan tanítási módszereket, tanulásszervezési módokat részesít előnyben és helyez a tanítás-tanulási folyamat fókuszába, amelyekben a közösen megélt és értelmezett tapasztalat nyújt fejlődési lehetőséget a gyermekek számára. Az élménypedagógiai foglalkozáson a gyerekek aktivitása van középpontban. Tevékenységek, közös játékok, mozgással összekötött gyakorlatok során kerülnek kapcsolatba azokkal az ismeretekkel, amelyek a tananyag részét képezik. A tudás nem átadódik, hanem megképződik bennük saját élményeik, tapasztalataik által. >>>