A társadalom rohanó élete mellett kiemelten fontosnak tartjuk óvodánkban, hogy megálljunk egy pillanatra, és emlékezzünk történelmünk nagyjaira.
A közös ünneplés előzményeként, már a jeles nap előtti hetekben felelevenítettük versek, dalok, mesék, könyvek segítségével az eseményeket, beszéltünk 1848 kiváló embereiről, hőseiről a gyermeki befogadás függvényében.
Elkészítettük a forradalom és szabadságharc jelképeit: a magyar zászlót, kokárdát, pártát, csákót és a kardot.
Az ünnepet az alkalomhoz illő öltözettel tiszteltük meg, kitűztük ruháinkra a kokárdát, majd minden csoport levonult a tornaterembe a közös megemlékezésre.
Műsorunk bevezetéseként már több éve ellátogatnak hozzánk „hagyományőrző” huszáraink, akik hitelesen, korhű öltözetben és fegyverekkel közvetítik az ünnep történéseit.

Ezt követően nagycsoportosaink előadását tekinthettük meg, akik versekkel, dalokkal, zenével kísért mozgással elevenítették fel a toborzás eseményeit, bemutatva hazafias érzéseket, tiszteletet, szeretetet.

Szepsy Eleonóra: Márc. 15. 

Nemzetiszín kokárdával
Ünnepelünk e napon.
Itt díszlik a szívem fölött,
Büszke vagyok rá nagyon.
Régen volt. A fiatalok
szabadságot akartak,
Jobb életet mindenkinek…
Énekeltek, szavaltak.
Szabadságharc lett belőle,
Odaveszett sok élet…
A hősökre emlékezünk,
Nekik zengjen az ének.

Mikor masírozunk, Kapitány uram! (magyar népköltés)

Mikor masírozunk, kapitány uram?
Holnapután, meg azután:
csütörtökön ebéd után,
kedves katonám!

Mit eszünk ebédre, kapitány uram?
Tőtött csirkét, friss kenyeret,
mákos csíkot, bort, fehéret,
kedves katonám!

Mit viszünk az útra, kapitány uram?
Füstölt sonkát, sült malacot,
szalonnácskát, telt kulacsot,
kedves katonám!

Lukas a nadrágom, kapitány uram!
Ott a szabó, befódozza,
a káplár meg kiporozza,
kedves katonám!

Söpretlen a házunk, kapitány uram!
Ott a Kati, majd kisepri,
a szemetet is kiviszi,
kedves katonám!

Vetetlen az ágyunk, kapitány uram!
Ott a Kati, majd megveti,
a dunyhát is beleveti,
kedves katonám!

Hová masírozunk, kapitány uram?
Taljánország határába,
Óperencia partjára,
kedves katonám!

Mit csinálunk ottan, kapitány uram?
Eszünk-iszunk, pipázgatunk,
szép lányokat csókolgatunk,
kedves katonám!

Mikor jövünk vissza, kapitány uram?
Ne kérdezz már olyan sokat,
ördög vigye a dolgodat,
kedves katonám!

Minden csoport bemutatta műsorát, majd meghallgattuk a Nemzeti dalt, ezáltal a gyermekek érzelmeire hatva, velük közösen sikerült megfogalmazni az ünnep lényegét: Mit jelent magyarnak lenni? Mi a hazaszeretet?

Magyar Zászló (magyar népköltés)

Ez a zászló drága kincsünk,
érte dobog kicsi szívünk!
El nem hagyjuk soha- soha
Éljen a szép magyar haza!

Weöres Sándor: Megy az úton

Megy az úton a katona zúg a vihar, fúj a szél,
Zúg-búg, fúj a szél, a katona sose fél.
Mitől félne? Kezében kard,
gonoszoknak odavág, dirr-durr odavág
 sose bántsák a hazát!

Úgy érzem, a közös megemlékezéssel hitelesen megjelenítettük 1848 eszméjét, sikerült pozitív irányba formálni a gyermekek értékrendjét, pozitív erkölcsi normákat felállítani, az összetartozás érzését megerősíteni, a kulturált életmódra nevelést elősegíteni.
Az igazság, az igazságosság, a jó és a szép iránti érzék fejlesztésével a harmonikus személyiség kibontakoztatását, mint fontos nevelési célt sikerült megvalósítani.
Az ünnep sikeres lebonyolításában köszönet minden kollégának, aki aktív segítője volt a rendezvénynek, továbbá megemlíteném a szülők partneri hozzáállását, ami szintén nagyon fontos feladataink eredményessége szempontjából.
Remélem jövőre ugyanilyen bensőséges viszonyok mellett tudunk együtt ünnepelni!

Papósné Katona Ildikó
SZTE Napközi Otthonos Óvoda