RÁCZ KLÁRA – BELÁNÉ SZEKERES ÉVA: Felgyorsult világunkban egyre nagyobb szükségét érezzük, hogy észrevegyük, érzékeljük a minket körülvevő szépségeket, és elmélyüljünk bennük. Tapasztaljuk, hogy diákjaink milyen felfokozott érdeklődéssel kapcsolódnak a virtuális világhoz. Mondhatni azt is, hogy a számítógépek és egyéb technikai csodák bűvöletében élnek. Kerestük annak lehetőségét, hogyan tudnánk befolyásolni ezt a folyamatot oly módon, hogy mást is kínálunk nekik. Célunk többek között az, hogy közel hozzuk hozzájuk mindazokat a szépségeket, értékeket, amelyek fogékonyabbá teszik őket, csiszolják a lelki érzékenységüket és átélhetik a rácsodálkozás örömét… >>>

A személyiségközpontú lélektan és pedagógia is ráirányította figyelmünket a proszocialitás és vele együtt a proszociális nevelés szükségességére. Példaként említhetném Carl Rogerst, Thomas Gordont, vagy esetleg még Erich Fromm főbb munkáit is, melyekben a másik elfogadására (emocionális alapon), a szeretetre, a felszínesség lebontására mutatnak rá. A 20. század második felére a klasszikus amerikai pragmatista szemléletmódot sokkal inkább a „keep smiling” életérzés váltotta fel, mely sajnos egyre inkább lett (van) jelen a nem csak amerikai emberek közti viszonyok mindennapjaiban is… >>>