RÁCZ KLÁRA – BELÁNÉ SZEKERES ÉVA: Felgyorsult világunkban egyre nagyobb szükségét érezzük, hogy észrevegyük, érzékeljük a minket körülvevő szépségeket, és elmélyüljünk bennük. Tapasztaljuk, hogy diákjaink milyen felfokozott érdeklődéssel kapcsolódnak a virtuális világhoz. Mondhatni azt is, hogy a számítógépek és egyéb technikai csodák bűvöletében élnek. Kerestük annak lehetőségét, hogyan tudnánk befolyásolni ezt a folyamatot oly módon, hogy mást is kínálunk nekik. Célunk többek között az, hogy közel hozzuk hozzájuk mindazokat a szépségeket, értékeket, amelyek fogékonyabbá teszik őket, csiszolják a lelki érzékenységüket és átélhetik a rácsodálkozás örömét… >>>

Ez a speciális tudásforma a maradandó tudás „sustainable knowledge”, amelyet felismerhetünk az eszköztudás szóhasználatban. Az a lényege, hogy tágítja a tudásterületet, új horizontot mutat fel, általánosabban értékeli, írja le a valóságot. Szembetűnően hasonlítanak rá azok a speciális tudásformák, amelyeket az „extrák” adnak, és amelyek az esztétikai tudásformának és az eszköztudásnak is a jellemzői (Antal-Lundström 1996). Szerintünk a probléma az, hogy ez az életben oly fontos tudásforma csak azokhoz a gyerekekhez jut el… >>>