A pedagógiai közélet folyamatosan új fogalmakat vezet be abban a reményben, hogy az új jelenség vagy megközelítés segít a közoktatás problémáinak megoldásában és eredményesebbé válhat általa az oktató-nevelő munka. Ilyen új kifejezésként terjed napjainkban a mentor, mentorszerep a pedagógiai közbeszédben. Használják a közoktatás területén a hát­rányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásánál, egyes új programok bevezetésénél (a kompetencia alapú oktatócsomagoknál) és a pedagógusképzésben is. A klasszikus fo­galom újbóli bevezetése és használata még nem egyértelmű. A pedagógusképzés területén különböző jelzők segítségével próbálják pontosítani (pl. közoktatási mentor, gyakorlatvezető mentor) vagy elkülöníteni a már általánosan használt fogalmaktól (pl. vezetőtanár, szakvezető)… >>>

2011. december 23-án az Országgyűlés elfogadta a 2011. évi CCIV törvényt a nemzeti felsőoktatásról. A törvény 102.§ (2) d, e pontjai szerint a tanárképzés rendszere (egy évtizeden belül) ismét átalakul. A részletek jelenleg még nem ismertek, a törvény alapján az azonban egyértelmű, hogy ismét elkülönül és jellemzően osztatlanná válik az általános iskolai és a középiskolai tanárképzés. Továbbá az is, hogy a képzés végén hallgatói státuszban két félévet kell a tanárjelöltnek gyakorlattal teljesítenie… >>>

Miért lesz ma Magyarországon valaki tanár? Népszerű manapság a tanári pálya vagy sem? Mivel lehet még népszerűbbé tenni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel a kreatív műhelyben, amelyet tanárokkal és tanár szakos hallgatókkal együtt szervezett Bácskai Mihály, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar docense. A beszélgetést két fontos kérdés határozta meg. Az egyik, hogy milyen véleménnyel vannak a hallgatók a képzésükről, a másik, hogy miért ilyen manapság a tanárok megítélése a köztudatban… >>>

A felsőoktatásba való átmenet kérdése a hallgatókutatások homlokterében álló területek egyik legfontosabbika: a felsőoktatási életszakasz jelentősen meghatározza a személyek későbbi életútját. A hallgatók intézményválasztásainak végeredményében belekódolt módon jelennek meg a jövő társadalmának a diplomával rendelkező értelmiségének egyes jellemzői is… >>>

A köznevelési rendszer megújításának lényeges alapelve az oktatással kapcsolatos stratégiai célok egyértelmű meghatározása. Így vált meghatározó közpolitikai céllá az állam fokozott felelőssége és felelősségvállalása a kisiskolák megmentése terén, a közműveltségi garancia képviselete a tantervi szabályozás révén, az oktatás szintjei közötti koherencia érvényesítése és a pedagógiai munka értékelési rendszerének kiépítése. E stratégiai jelentőségű s a következő évek szakmai programjait meghatározó prioritások között kapott kiemelt szerepet a pedagógus-életpályamodell kidolgozása és bevezetése, melynek lényegi rendszereleme a pedagógusképzés megújítása… >>>

Egyre több oktatáskutató hasonlítja össze Európa, az Amerikai Egyesült Államok, Auszt­rália, Kína, Japán stb. köznevelési rendszereit. Vizsgálják a rendszerek hatását az emberek élet­minőségére, a gazdaság fejlődésére, és ajánlásokat fogalmaznak meg[1] a jövendő közokta­tás­fejlesztési feladatokhoz. Nem az egységesítés a cél, hanem sokkal inkább az együttműködés útjainak feltárása, a nemzeti sajátosságok és tradicionális értékek megtartása… >>>

Nem vagyok grafomán. Így aztán nem matematikai kérdésekben ritkán nyilvánulok meg egy-egy cikk erejéig. Gyanítom, hogy a sűrűn egymást követő reformok időszakonkénti elemzésére azért kérnek meg, mert szóban elég markáns véleményt szoktam megfogalmazni. Ilyenkor összegyűjtve az elmúlt időszak tapasztalatait vagy nyilatkozom a reformok kapcsán (Kasza 2007, Nagy 2010), vagy le is írom a véleményem (Galambos–Homor 2004) . Sajnos az a tapasztalatom, hogy az évek múlásával beigazolódnak az aggályaim, a reformok vagy fokozatosan kifulladnak, vagy az erősen kifogás tárgyává tett intézkedésekről kiderül, hogy nem állják ki az idő próbáját… >>>

 Ma Olaszországban különösen élénk diskurzus folyik arról, miként lehetne az egyetemeken folyó oktató-nevelő munka színvonalát emelni. Az egyetemnek számos új kihívásnak kell megfelelnie, melyek megváltoztatják misszióját. Nem vonhatja ki magát az újkeletű gazdasági, társadalmi, politikai és technológiai változásokból eredő kérdések megválaszolása alól. Aktívan közre kell működnie a világméretű problémák megoldásában (pl. szegénység, éhezés, társadalmi kitaszítottság), […] >>>