Bevezetés

Az életet biztosító bioszféra folyamatosan pusztul az emberi tevékenység következtében. Jelentősen csökken a természetközeli területek aránya bolygónk felszínén.
A modern kori társadalmak környezetre gyakorolt hatásai, melyek többek között a természeti erőforrások kimerülése, a biodiverzitás csökkenése, a globális felmelegedés, a folyamatosan növekvő hulladékhegyek, a vegyi anyagok fokozott használata formájában jelentkeznek, komoly fenyegetést jelentenek bolygónk és az emberiség számára egyaránt.
A természet, a gazdaság és a társadalom válságos helyzete a természeti rendszerek dinamikus egyensúlyát és az arra épülő civilizáció létét is veszélybe sodorhatja. Amikor arra keressük a választ, hogy e helyzet kialakulásáért ki a felelős, hajlamosak vagyunk az ipart, a kormányzatot, a politikát hibáztatni, és elfelejtjük, hogy mi emberek – életmódunkkal, cselekedeteinkkel – nagymértékben hozzájárulunk környezetünk rombolásához. Napi szokásainkon csak apró változtatásokat kellene végrehajtanunk, és a mindennapi tevékenységeink módját kellene helyesebben és tudatosabban megválasztanunk ahhoz, hogy környezetünket kevésbé terheljük.

Fenntartható fejlődés?

A modernkori ember természethez való viszonya gyökeresen megváltozott annak a téves felfogásnak mentén, mely szerint az ember nem érzi magát a természet részének, hanem úgy gondolja, hogy az a küldetése, hogy meghódítsa, leigázza, uralja azt. A tudomány és a technika világának vívmányai azt a kényszerképzetet táplálják, hogy az ember képességei korlátlanok, csak az az igazán értékes, ami ember által való, és sajnálatos módon nem vesszük tudomásul, hogy a természet erőforrásai kimerülnek, hogy a természet pusztítása az ember értelmi és erkölcsi képességeinek lerombolását eredményezi, és a természet legyőzésének maga az emberiség lesz a legnagyobb vesztese.
A fenntarthatóság fogalmát többen többféleképpen megfogalmazták, amióta Brown A fenntartható társadalom című könyvében a fenntarthatóságot a népesség növekedése, a társadalom anyagi igényei, a természeti erőforrások felhasználása és a minimális környezetszennyezés közötti összhang megteremtéseként értelmezte (Kováts-Németh 2010).
A fenntartható fejlődés kifejezés tartalmát és használatát sokan vitatják. Az az érv szól ellene, hogy az emberiség jelenleg jóval több erő- és energiaforrást használ, mint amennyit a fenntarthatóság megengedhet, vagyis a jelenlegi gazdasági rendszer csak jelentős többlet-erőforrásokkal tartható fenn.  Mivel az erőforrások nem korlátlan mennyiségben és ideig állnának rendelkezésre, máris érezhetőek a válság jelei, mert a technológia jóval gyorsabban fejlődik, mint az emberiség felelősségérzete. Vagyis nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a globális környezeti problémák alapvető oka a fogyasztói igények folyamatos növekedése, ami az ún. népességrobbanással és a jólét iránti fokozott igénnyel magyarázható. A Föld lakossága 2012-re elérte a 7 milliárdot, ami négyszer több mint a 100 évvel azelőtti. Ugyanakkor az energiafelhasználás tizenkétszeresére, a vízfogyasztás tízszeresére, a szemétterhelés tízszeresére, míg az árutermelés hússzorosára nőtt. Mindezek alapján a népességrobbanás mellett a fogyasztásrobbanásról is beszélnünk kell  (Szarka 2009).

A fenntartható fejlődés magában hordozza, „hogy a civilizációs fejlődés eredményeinek összhangban kell lenniük a természeti környezet fennmaradásával, de a fejlődés fenntarthatósága azt is jelenti, hogy tovább fejlődhet a fogyasztói társadalom” (Kováts-Németh 2010: 181). Tehát akkor vajon mi is a fejlődés, és mit is akarunk fenntartani?
A fogyasztói társadalom fejlődése során az emberek elkényelmesedett életmódja egyre több energiafelhasználással, vízfogyasztással jár, és mindez a környezet lerombolása árán valósítható meg  (Szarka 2009).
A fejlődés fogalma alatt alapvetően gazdasági, anyagi növekedést, tehát mennyiségi gyarapodást értünk, keress és fogyassz minél többet, egyet fizetsz és kettőt kapsz, ha valami elromlik, dobd el és vegyél egy újat.
A fenntarthatóság biztosításának alapja az összhang, az egyensúly, a harmónia az igények és a felkínált lehetőségek között. A gazdaság alapját a természeti erőforrások, az energia, a víz, a talaj képezi, amely véges rendszer, éppen ezért a gazdasági növekedést nem lehet fenntartani a végtelenségig, csak a rendelkezésre álló készletek erejéig.
Mivel a gazdaság forrása a természet, a fejlődés, vagyis a növekedés fenntartása nem más, mint a fenntarthatatlan fenntartása, amely logikailag értelmetlen, következésképpen nem létezik fenntartható növekedés, és lehetetlen fenntartható természeti erőforrásokat biztosítani a gazdaság fenntarthatatlan fejlődése számára (Németh 2010).
A Nobel-díjas Smalley az emberiség előtt álló problémák rangsorának felállításakor azokat vette előre, amelyek megoldása annak feltétele, hogy a sorban utánuk következőkkel érdemben lehessen foglalkozni. Az általa felállított sor elemei az energia, víz, élelmiszer, környezet, terrorizmus és háború, betegség, oktatás, demokrácia és népesség. Végiggondolva ezeket a problémákat nyilvánvalóvá válik, hogy azért az energia a legalapvetőbb, mert az „időegység alatt elérhető energia mennyisége alapvetően behatárolja mindenféle emberi tevékenység lehetőségét, még a víznyerését is. Az energia és a víz együttes alapfeltételeit jelentik az élelmiszer-termelésnek, azaz a talaj hasznosításának. Ha nincs elegendő energia, víz és élelmiszer (talaj) értelmetlen bármiféle környezeti kérdésről beszélni. A társadalom működésének feltétele pedig éppen e négy tényező. A Föld energiaforrásai és nyersanyagkincsei, víz- és talajkészletei iránti igény egyre nő, és ennek oka a népesség növekedése, valamint az egyre inkább eluralkodó globális fogyasztói szemlélet. A fenntarthatóság legnagyobb akadályát tehát éppen az a fogyasztói társadalom jelenti, amelynek döntéshozói a fenntarthatóság fontosságát hirdetik.” (Szarka 2009: 45)
Lányi András szerint „a fejlődés akkor fenntartható, ha a ma élők úgy elégítik ki szükségleteiket, hogy ezzel nem akadályozzák az utánuk jövőket abban, hogy ugyanezt majd ők is megtehessék” (Lányi 2010: 12). A szerző véleménye szerint ez a meghatározás több szempontból is vitatható. Egyrészt a fenntarthatóság és a szükségletek nem állnak ennyire közvetlen módon kapcsolatban egymással, illetve a jövő nemzedékeinek szükségleteit nem láthatjuk előre. A jelenkor emberét vizsgálva sem a szükségletek, hanem azok kielégítési módja veszélyezteti környezetünket, kultúránkat, emberi kapcsolatainkat, egészségünket. Éppen ezért a szükségletek helyett inkább a jövő nemzedék jogairól lenne érdemes beszélni, hiszen „az emberiség közös öröksége, a földi élővilág változatossága, a nemzedékről nemzedékre gyarapodó tudás, ami megilleti őket (Lányi 2010: 14).
A fenntartható fejlődés mint fogalom pedig azért felesleges, mert az élő rendszerekben lezajló folyamatok csak addig tartanak, ameddig a rendszerek megújulásához szükséges erőforrások a növekedéssel legalább arányos, de jobb, ha annál nagyobb mértékben állnak rendelkezésre. Vagyis addig fejlődés a fejlődés, amíg fenntartható.
Gyulai Iván a fenntarthatóság feltételeit a folyamatos jobblét megvalósításában, az emberek alapvető szükségleteinek kielégítésében, az erőforrásokból származó haszon igazságos elosztásában, az erőforrások fenntartható és az eltartóképesség szerinti használatában, a környezetminőség biztosításában látja (Hofmeister 2009).
A fenntarthatóság tehát elképzelhetetlen a gazdaság, a társadalmi viszonyok valamint a természeti erőforrások összehangolt fenntartható működtetése nélkül.

A fenntarthatóság pedagógiája

Az ENSZ 1992-es Környezet és Fejlődés Világkonferenciája (Föld Csúcstalálkozó) az Agenda 21-ben hangsúlyozza a nevelés szerepét egy olyan fejlődés megvalósítása érdekében, amely tiszteli és gondozza a természetes környezetet. A nevelésnek ösztönöznie kell a természet tiszteletéhez kapcsolódó értékek és hozzáállás megismerését, és támogatni kell az elsajátítás útjait és módjait.
A johannesburgi csúcstalálkozó (2002) idejére a korábbi elképzelés kiegészült a társadalmi igazságosság, a szegénység elleni küzdelem, a szolidaritás, egyenlőség, partnerség és együttműködés kérdéskörével is. Meghirdették a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedét, ami egyértelmű bizonyítéka, hogy a nevelés, és tanulás a fenntarthatóság egyik központi kérdése.
Az Agenda 21 36. fejezete hangsúlyozza, hogy a nevelés kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósítása és az emberek környezeti és fejlődési témák megértési képességének javítása érdekében.
A fenntarthatóság pedagógiájának a következő alapértékek érvényre jutását kell segíteni:

• Minden Földön élő ember jogainak és méltóságának tisztelete, elkötelezettség, a teljeskörű társadalmi és gazdasági igazságosság mellett;
• A jövő nemzedékek emberi jogainak tiszteletben tartása, elkötelezettség a nemzedékek közötti felelősségvállalás mellett;
• Minden élőlény nagyobb közösségének, és annak sokféleségének tisztelete és óvása, ami magában foglalja a földi ökoszisztémák megőrzését és helyreállítását;
• A kulturális sokféleség tisztelete, elkötelezettség a tolerancia, erőszakmentesség és béke helyi és globális kultúrája mellett.

(ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizedének honlapja:
http://portal.unesco.org/education/en/ev.phpURL_ID=27234&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html)

Az ENSZ tehát egy teljes évtizedet szentel arra, hogy az oktatás minden szintjén érvényesülhessenek a fenntarthatóság alapelvei. A nevelés – oktatás fő céljait „ A tanulás a fenntartható fejlődés érdekében” stratégia tartalmazza, mely szerint a tanulás kritikus gondolkodásra bátorít, ösztönzi a problémamegoldást, a mindennapi életben alkalmazható, használható tudást nyújt. A stratégia sikeres megvalósításához holisztikus megközelítés, kritikai, kreatív gondolkodás, kompetenciafejlesztés szükséges. A fenntarthatóságra nevelés a nevelési-oktatási folyamat átértékelését, megújulását feltételezi. A fenntarthatóság pedagógiája igyekszik közelebb hozni a valós életet az iskolához, felismerteti a tanulókkal a természeti, társadalmi, gazdasági problémákat, az ok- okozati összefüggéseket, és olyan felhasználható ismereteket közvetít, melyek hozzájárulnak a felelős állampolgárrá neveléshez ráirányítva a tanulók figyelmét a természeti erőforrások védelmére, a velük való ésszerű gazdálkodásra, a fenntartható fogyasztásra (Kováts-Németh 2010).
Kopp Mária szerint a modern társadalomban az évtizedek folyamán kialakult értékek, magatartásminták, normák átörökítése sérült és ez gátló tényezőként hat az érett felelősségteljes személyiség kialakulására. Mindez azért jelent komoly problémát, mert a fogyasztói társadalomban jelentkező globális kihívásokra, a felelős, döntésképes, szabad, önálló ember képes válaszolni. Olyan emberről beszélünk, „aki:

•  képes felismerni a szükségleteit, és azok kielégítésében képes mértéket tartani,
•  úgy valósítja meg önmagát, hogy egyéni szabadságának korlátokat szab,
•  embertársaival akar és tud együttmunkálkodni, de saját cselekedeteiért felelősséget vállal,
• az együttműködés során a fegyelmezettség, rend, a szabályok betartása alapvető,
•  a környezetről alapvető ismeretei vannak,
•  a természetet nem uralni akarja,
•  az „emberi környezetért” munkálkodik.” (Kováts-Németh 2010: 194-195.)

Fenntarthatóság a NAT 2012 tükrében

Fenntarthatóság, környezettudatosság Fejlesztési területek nevelési célok NAT 2012 8-9.o.alapján

Természettudományos kompetencia NAT 2012 19.o. alapján

Az életformák gazdag változatosságának – a természetben és a kultúrában – megbecsülése Az erőforrások tudatos, takarékos és felelősségteljes, azok megújulási képességeire tekintettel való használata A természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás kialakítása A környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlása A válságokat előidéző gazdasági és társadalmi folyamatok megismerése A közvetlen és tágabb környezet értékeinek, sokszínűségének megőrzése, gyarapítása

A természettudományos kompetencia ismeretek és készségek rendszere, amely: lehetővé teszi, hogy leírjuk és magyarázzuk a természet jelenségeit és folyamatait, előre jelezve azok várható kimenetelét segít a természetes és mesterséges környezet megismerésében és megértésében magában foglalja a fenntarthatóság feltételeinek ismeretét   A természettudományos kompetenciával rendelkező ember ismeri: a természet működési alapelveit az alapvető tudományos fogalmakat, módszereket és technológiai folyamatokat az emberi tevékenységek természetre gyakorolt hatásait a tudományos elméletek szerepét a társadalmi folyamatok alakulásában.   Természettudományos kompetencia birtokában az ember képes mozgósítani és alkalmazni: a természettudományos és műszaki műveltségét a munkában és a hétköznapi életben, továbbá képes és akar cselekedni a fenntarthatóság érdekében.   A természettudományos kompetencia: kritikus és kíváncsi attitűdöt alakít ki az emberben, így nyitottá válik a környezet átalakítás etikai vonatkozásai iránt, továbbá tiszteli a biztonságot és a fenntarthatóságot.

1. táblázat: Fenntarthatóság és NAT 2012 (Forrás: NAT 2012)

Empirikus kutatás – Környezettudatos magatartás és fogyasztás

A kutatásban a NYME Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola 8. osztályos tanulói vettek részt. Ezt 42 fő 14 éves tanuló bevonását jelenti.
Kutatási módszerként a feltáró módszerek közül a kérdőíves felmérést választottam, a feldolgozó módszerek közül pedig a statisztika és a minőségi elemzés segített. (1. sz. melléklet)
A kérdőív két részre bontható: az első részben a tanulók az ember és a környezet viszonyával kapcsolatos állításokat értékelhették ötfokú skála mentén, valamint a környezettudatossághoz kötődő néhány fogalmat értelmezhettek.
A kutatás célja annak vizsgálata, hogy az általános iskola végzős évfolyamán tanuló diákok ismeretei, készségei, képességei megfelelnek-e a NAT fejlesztési feladatai és a természettudományos kompetencia területén megfogalmazott céloknak, elvárásoknak.
A környezet és ember kapcsolatát vizsgáló kérdőívrészben található állítások két nagyobb csoportba sorolhatók: a harmonikus kapcsolat, az ember természet részeként való hangsúlyozása az egyik kérdéscsoport, míg a kérdések másik része a természet ember általi rombolására, kihasználására irányul. Mindkét kérdéscsoport tartalmaz „kontrollkérdéseket”, amelyekre adott válaszokat egymáshoz viszonyítva is érdemes elemezni.
Az 1., 4., 14., 15. kérdés összekapcsolása során megállapítható, hogy a gyerekek 65%-a viszonyul pozitívan az állításhoz, vagyis a megkérdezett tanulók kétharmada érzi úgy, hogy az ember nem a természettől függetlenül létező lény. Mindezt összevetve a 4., 14. és 15. kérdésekre adott válaszokkal megállapítható, hogy a gyerekek a természet és az ember közötti harmóniát – 70%, a természet egyensúlyát – 52%, valamint a környezet pusztulása és az emberiség kihalása közötti párhuzamot – 70% megfelelően értelmezik, és fontos elemként jelölik.
A 3., 10. és 13. kérdésre adott tanulói válaszok alapján megállapítható,  hogy a gyerekek értik, hogy az emberiség számára elérhető és rendelkezésre álló természeti erőforrások végesek, kimerülhetnek – 78%, és az emberek pazarló életmódjának valamilyen módon gátat kell szabni – 74%, és a túlnépesedés is jelentős probléma – 70%.
A természet, a környezet átalakításának szükségességét és létjogosultságát a tanulók 13–26%-a támogatja, míg az ellenlábasok oldalán 65% és 70% a tanulói arány. Ezzel igazolódott be a harmónia, a természet megbecsülését vizsgáló első kérdéscsoportra adott válaszok tudatossága.
A természet védelme, a környezet óvása esetében az egyén felelősségét, a felelősségérzet hiányát szoktuk emlegetni, így a 7., 8. és 9. kérdések éppen erre vonatkoztak. A gyerekek válaszaiból kiderül, hogy az emberek életmódjának változtatása szerintük is egyértelműen szükséges – 65%, a saját felelős magatartását 78% emelte ki, míg a felelősség elhárításával a tanulók 61%-a nem értett egyet.
Az 5., 6. és 11. kérdésekre adott válaszok széles skálán mozogtak, teljesen megoszlott a válaszadók véleménye.
A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a tanulók fontosnak érzik a környezetük védelmét, lehetőség szerint felelősséggel viseltetnek iránta és tisztában vannak azzal, hogy az emberiség büntetlenül nem véthet az őt éltető bolygó ellen.
A kérdőív következő elemeként a tanulók fogalmakat magyaráztak meg. A kapott eredményeket tartalomelemzéssel elemeztem.
A legszembetűnőbb, hogy viszonylag alacsony volt a fogalmakat jól körülírók aránya. A legkönnyebben megfogható fogalmak a szelektív hulladékgyűjtés (95%), vízszennyezés (95%), környezetvédelem (90%), légszennyezés (90%), függőség (90%) voltak. A gyerekek kevesebb mint fele próbálta meghatározni a fenntartható fejlődés (40%), az ökológiai lábnyom (30%) és a fenntartható fogyasztás (30%) fogalmát. A globális felmelegedés fogalmát a tanulók nagyobb hányada (70%) értelmezte, és ugyanekkora arányban szerepelt a talajszennyezés (70%) meghatározása is. A kapott válaszokat tartalomelemzéssel elemeztem.

A tanulói válaszokat összegezve a következő megoldások fogalmazódtak meg:

fenntartható fejlődés 40%	magunk gondoskodunk magunkról ha elér(t)ünk egy fejlődést akkor egyenletesen meg tudjuk tartani/meg akarjuk őrizni a szintet / fennáll a jövőre nézve fent kell tartani, hogy tiszta / jó / szép környezetben éljünk a fejlődés sosem áll meg/tart folyamatosan az erdők újratelepítése meg kell védeni a környezetünket
környezetvédelem 90%	nem károsítjuk / védjük a növényeket / állatokat / bokrokat / fákat megmentjük az élőlényeket / állatokat / növényeket a károsodástól és a rossz / ártó körülményektől nem szemetelünk nem szennyezzük a környezetet / természetet / erdőket
globális felmelegedés 70%	üvegházhatás / ózonlyuk / ózonréteg elvékonyodik a Föld felmelegedése / egyre melegebb lesz a Föld /  a levegő megolvad(nak) a jég / jéghegyek időjárás változása / rossz időjárás / szélsőségek az időjárásban rossz hatása van a Földre / az életre
talajszennyezés 70%	mesterséges úton / mérgező anyagokkal / vegyszerekkel / műtrágyával a talaj mérgezése a növények elpusztulnak, és akkor elpusztulnak az állatok és az emberek is
szelektív hulladékgyűjtés 95%	külön gyűjtjük az elhasznált papírt / műanyagot / üveget / fémet / konzervdobozokat / palackokat / a konyhai szemetet újra lehet hasznosítani a dolgokat
légszennyezés 90%	benzin / kipufogógáz / cigarettafüst / szmog / gyárkémény / szén – dioxid / gázok szennyezik a levegőt tömegközlekedést kell használni
vízszennyezés 95%	káros anyagok / gyárakból szennyezések / szemét / benzin / olaj / mérgek / mérgező anyagok beleöntése a vízbe a vizek élővilága elpusztul
függőség 90%	valaki valamitől nem tud / nem akar megszabadulni nem bírunk élni valami nélkül valamiről nem tudunk / nem akarunk lemondani mindig azt akarjuk csinálni / enni rászokunk valamire, ami aztán tönkreteszi az embert
ökológiai lábnyom 30%	fontosat teszel a környezetért / az állatokért az ember hulladéktermelése a kibocsátott hulladék / palackok / szemét összessége / összeadott területe
fenntartható fogyasztás 30%	annyit egyél / vásárolj / fogyassz el, amennyire szükséged van nem szabad pazarolni spórolni kell az energiával / vízzel, mert elfogy nem kell égetni a lámpákat feleslegesen spórolok a fűtéssel bioételeket vásárolunk

2. táblázat: Fogalommagyarázat

A tanulói válaszokból kiderül, hogy a fogalmak nagy részét, ha nem is egészen pontosan, szakszerűen, de meg tudják határozni a megkérdezettek. A fenntartható fejlődés fogalma nem igazán érthető a gyerekek számára, mint ahogyan az ökológiai lábnyom fogalom magyarázata sem igazán megnyugtató, talán ezzel is magyarázható, hogy a tanulók közül csak kevesen vállalkoztak az említett fogalmak értelmezésére. A fenntartható fogyasztásról a tanulók közül csak kevesen írtak, ám az eredmény arról árulkodik, hogy a gyerekek értik a fogalom lényegét.
A kérdőív második része egy nyitott kérdést tartalmazott, ahol a gyerekek saját gondolataikat fogalmazhatták meg. Ezt a részt is tartalomelemzéssel elemeztem.
A tanulók 74%-a fogalmazott meg saját véleményt vagy gondolatot, amelyeket a következő csoportokba soroltam:

• A közös megoldás fontossága
  • saját felelősség kiemelése / mások figyelmeztetése
  • minden ember feladata a környezete védelme
  • közösen megoldható kérdés a környezetünk védelme
  • az élőhelyét mindenkinek óvni / védeni kell / tisztán kell tartani
  • ha nem fogunk össze, tönkre tesszük magunkat
  • a környezetünk mi magunk vagyunk, így vigyázzunk magunkra

• Energiafelhasználás:
  • a természet adta adományokra szükségünk van, és védeni kell
  • kimerülnek a források / energiaforrások / nyersanyagok / vizek
  • nem pótolható, amit tönkreteszünk magunk körül
  • nagyon vigyázok a vízre / villanyra / fűtésre
  • spórolunk az energiával
  • mindenki csak annyit fogyasszon, amennyire szüksége van

• Következő generáció:
  • nem tudom, hogy mi marad a gyerekeimnek
  • az utódaim éljenek boldogan
  • az emberek boldoguljanak még sok – sok  évig
  • a következő generáció(k)nak is fel kell nőni / élni kell valahol / élni kell a Földön / egy egészséges bolygón
  • ha elpusztul a Föld a gyerekeinknek nem lesz hol lakni

• Hulladék:
  • nem szemetelek
  • másokra is rászólok, hogy ne csinálja
  • szelektíven gyűjtjük a hulladékot
  • minek az a sok szórólap
  • Az erdők/fák védelme:
  • ha nincsenek fák nincs élet / oxigén / állatok
  • az erdőkben élnek az állatok és azok kipusztulnak
  • az esőerdőket nem kellene kivágniuk

• Állatok védelme:
  • madáretetőt rakunk ki télen
  • ne rakják ki a megunt állataikat az emberek
  • legyenek menhelyek az állatoknak

A válaszadók – koruk ellenére – nem teljes mondatokat írtak, inkább csak szókapcsolatokat jegyeztek le.
Az emberek közötti kapcsolat fontossága az összefogás, a közös megoldás keresésében mutatkozott meg.
Az energiafogyasztás, az energiával való spórolás, a természeti erőforrások védelme, ami már a zárt kérdések esetében is fontos volt számukra, a nyitott kérdésben is helyet kapott.
Több gondolat jelent meg a következő generáció életére vonatkozóan és számomra a legmeglepőbb az volt, hogy ők, akik 14 évesek, már a saját gyerekeikért aggódnak, és nem a felnőtt létük biztonságát érzik veszélyeztetve, nagyon optimistán látják a saját jövőjüket.
Új elemként jelent meg a saját gondolatok között a fák, erdők és állatok védelme.
A kérdőív alapján úgy gondolom, hogy a kitöltők a koruknak megfelelő információkkal rendelkeznek az őket körülvevő világról és a környezettel kapcsolatos problémákról. Válaszaikból kiderül, hogy értik az emberi tevékenységek bolygónkra gyakorolt hatását és felelősnek érzik magukat azért, hogy Földünk állapota ne romoljon. Igyekeznek takarékoskodni az energiával, vízzel és vigyáznak a levegő tisztaságára, valamint törekszenek a hulladékterhelés megállítására, a szelektív hulladékgyűjtésre. Az eredmények összhangban állnak a NAT fejlesztési feladatai és a természettudományos kompetencia fenntarthatósághoz kapcsolódó céljaival és elvárásaival.

Összegzés

A modernkori társadalmak folyamatosan emelkedő népessége, a megállíthatatlan gazdasági növekedés, a technológia rohamos fejlődése nyomán az ember olyan mértékben alakítja át környezetét, mely akár tönkre is teheti azt.  Kutatások igazolják, hogy a legnagyobb veszélyt nem a népesség növekedése, hanem a fogyasztásrobbanás okozhatja, amely a korlátozott mértékben rendelkezésre álló nyersanyag – és energiaforrások kimerüléséhez és visszafordíthatatlan környezetszennyezéshez vezethet.
Az egyre inkább eluralkodó fogyasztási láz nehezen fékezhető, hiszen minden egyes igény kielégítése egy – egy  újabb igényt generál.
A napjainkban oly divatos szóval megfogalmazott fenntartható fogyasztás nem egyenlő a környezetbarát termékek fogyasztásával. Sokkal összetettebb jelenséggel állunk szemben: az embereknek másfajta fogyasztói magatartást és az eddigiektől eltérő szokásrendszert kell kialakítaniuk és követniük. A szemléletformálódás következményeképpen az emberi szükségletek kielégítése, az elfogadható életminőség és életszínvonal megléte az erőforrások tudatos, gazdaságos felosztása, a felnövekvő nemzedék jogainak fegyelembevétele és a Föld bolygó környezetterhelésének csökkentése mentén valósulhat meg. E szemléletformálásban kiemelt szerepet játszik a család, mint elsődleges szocializációs közeg, de természetes nagy feladat hárul a nevelés – oktatás szakembereire, a médiára, a politikai döntéshozókra, a termelésben résztvevőkre, a szolgáltatókra vagyis mindannyiunkra. Közös problémánkra csak közösen találhatjuk meg a megnyugtató megoldást.

 Irodalom

ENSZ Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizedének honlapja [http://portal.unesco.org/education/en/ev.php URL_ID=27234&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html – 2013.02.10.]
Hofmeister Ágnes–Kelemen Kata–Piskóti Marianna 2009: Fogyasztói magatartásminták változása a fenntarthatóság tükrében. Marketing Oktatók 15. Konferenciája. Fenntartható fogyasztás. Kaposvár
Kováts- Németh Mária 2010: Az erdőpedagógiától a környezetpedagógiáig. Pécs: Comenius 62., 181., 67., 194–195.
Lányi András 2010: Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható?  In: Farkas Gabriella–Lányi András (szerk.): Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható? Budapest: L’Harmattan Kiadó és a Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézete. 12–14.
Náray-Szabó Gábor 2006: Fenntartható a fejlődés? Budapest: Akadémiai Kiadó.
Németh Viktória Mária 2010: Környezeti tényezők hatása a fogyasztásra. [http://lmv.hu/node/5176  – 2013. 03.22.]
Szarka László 2009: Globális kihívások „A Föld Bolygó Nemzetközi Éve” szemszögéből. In: Fenyvesi Ottó (szerk.): MTA VEAB Tudományos előadások. Veszprém: MTA VEAB, 31– 49.

Csenger Lajosné
Nyugat-magyarországi Egyetem
Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola