A hazai kutatás a gyermek- és ifjúsági irodalmat elsősorban az irodalomtörténet, a filológia, az esztétika és a pedagógia mátrixában tárgyalja, többnyire azonban vagy az egyik, vagy a másik szempontot részesíti előnyben. A Fejezetek a gyermekirodalomból című kötet szerzőpárosa, Bárdos József és Galuska László Pál, szakítva ezzel a gyakorlattal, arra vállalkozott, hogy a gyermekirodalom kérdéseit mint az irodalomtudomány még ma is integrálatlannak mondható területét, több diszciplína nézőpontrendszerét egyidejűleg érvényesítve közelítse meg.

Ami az irodalomtörténeti nézőpontot illeti, megállapítható, hogy a Fejezetek a historikus kritikában mutatkozó hiányt elsősorban a szélesebb szakmai közönség igényeit figyelembe véve igyekszik pótolni. „Ez a könyv – vallja Bárdos József – a már meglévő ismereteket és nézeteket adja könnyen elérhető s főképpen tanulható formában a gyermekirodalommal majd a hétköznapi, gyakorlati (óvodai, iskolai) munka során találkozó leendő pedagógusnak (és nem pedagógusnak) kezébe”. Az eredmény pedig – talán nem túlzás azt állítani, hogy – már most megjósolható, hiszen a jelen kiadás hat évvel ezelőtt napvilágot látott szövegváltozata, a Jegyzet a Gyermekirodalom kurzushoz című tankönyv évről évre szerepel az egyetemi és főiskolai kurzusok kötelező és ajánlott szakirodalmi listáin. Ismertségét és elismertségét a történeti kérdéseket interdiszciplináris megközelítésben tárgyaló koncepciónak, az értelmezői nézőpontok relativitásaira érzékeny műértelmezéseknek, az olvasóvá nevelést metodikailag is segítő pedagógiai perspektíváinak, nem utolsó sorban pedig a gyermekkönyv-kultúra aktualitásait történeti távlatban bemutató fejezeteinek köszönheti. Mindehhez hozzájárul az olvasóra koncentráló, közérthető nyelvhasználat.

A kötet címe az „objektív történetírás” feladatától való elhatárolódást önmagában is szignálja, a műfaji megjelölés, „fejezetek”, már eleve erre enged következtetni. A szerzők, túl azon, hogy munkájuk kereteit az európai és a magyar irodalom hagyományaihoz igazodva jelölik ki, a hangsúlyok kialakításában vállaltan szubjektívek, ugyanakkor mind a bevezetőben, mind a fejezetcímekkel világosan jelzik tájékozódásuk koordinátáit. A mesedrámáról és a magyar gyermekfilmről szóló részeket például a narratív történetmondás mellett a művészeti ágak közti hasonlóságok megmutatásának elve határozza meg, míg az animációs filmről szóló részt áthatják a pedagógiai szempontból is hasznos asszociációk; a Harry Potter-jelenség, a lányregények, a magyar gyermeksajtó bemutatásában pedig domináló szerep jut a művelődéstörténet, az irodalomszociológia és az olvasásszociológia perspektíváinak. A hatástörténeti összefüggések ugyanakkor nemcsak az esztétikai-poétikai és az irodalmi műfajokkal kapcsolatos folyamatok bemutatásában körvonalazódnak, de az egyébként az életrajzi érdekességek és a gyermekirodalmi vonatkozások felől felépített pályaképekben is (Milnétől Baumig, Tolkientől Rowlingig, Dickenstől Salingerig, Bezerédj Amáliától Lázár Ervinig és Szabó Magdáig).

A kötet lényegre törő, a felsőoktatási jegyzet műfajához terjedelmében is igazodó műértelmezései különböző irodalom-tudományi iskolák szemléletrendszerére épülnek. A jellemzően befogadáselméleti megközelítések mellett a proppi strukturalizmus modelljét hozza például működésbe a János vitéz- és a Hófehérke-interpretáció, ugyanakkor az utóbbi a bettelheimi pszichoanalitikus megközelítés, valamint a motiváció- és szimbólumelmélet eszközeit is felhasználja – így kínál egyszerre szakszerű és szórakoztató olvasmányt. Gördülékenység és jó ritmus jellemzi a szerkezeti kérdésekből (a lányregénysablon ismérveiből) kiinduló Abigél-értelmezést, a ritmusforma bemutatásán alapuló Bóbita-, valamint a színháztörténeti háttér előtt felvázolt Többsincs királyfi-elemzést.

Az egyes szövegrészeket gyakran módszertani problémafelvetések is strukturálják: a gondolatmenetet a mindennapok pedagógiai gyakorlatát segítő útmutatókon kívül, a felnőtt kor küszöbén álló hallgatóknak szóló tanácsok és a szélesebb olvasóközönséget megszólító észrevételek színesítik. Szó van például arról, hogy milyen balladai témák befogadása lehet problematikus kamaszkorban, hogyan vezet rá Hófehérke története a helyes családi „munkamegosztásra”, vagy miért fontos strukturális szempontból is ismerni azt a történettípust, amelyben a „lány” az aktív szereplő. A pedagógiain kívül morális kérdéseket is felvet a kötet két, tantervi kánont érintő tanulmánya. Az alsó tagozatban olvastatott Kincskereső kisködmönről szóló írás a szegénység megjelenítési módjára vonatkozó pedagógiai szándék helyességét firtatja, a felső tagozatos kötelező olvasmányt, a Légy jó mindhalálig című Móricz-regényt bemutató fejezet pedig felhívja a figyelmet a nemzeti identitástudattal kapcsolatos írói kijelentések tartalmának és érzelmi argumentáltságának vitatható értékű lélektani hatására. Figyelmet érdemlő a kötet írásainak a „nagyközönség” esztétikai nevelésére irányuló szándéka, elsősorban a kommersz gyerekkönyvek és -filmek ismérveinek és a befogadóra gyakorolt hatásainak bemutatása. „A legjobb szándékkal elgiccsesített, rózsaszínre pingált világ – olvashatjuk A magyar gyermekköltészet megújulása című fejezetben – ugyanolyan ártalmas, mint az ellenkező véglet”. A nyelvi-képi giccsel kapcsolatos érvek (például a lányregény, a meseregény és az animációs film bemutatásában) több helyütt irodalom- és kultúrtörténeti távlatot kapnak, ugyanakkor hazai aktuális példákkal is kiegészülnek. „A gyermekkönyvkiadás óriási üzlet – állapítja meg a fejezet szerzője, Bárdos József. Különösen a babairodalom, az oviirodalom, illetve a kötelező olvasmányok kiadása, ehhez társul várhatóan a közeljövőben a klasszikus képregény és a manga. Mindez olyan hatalmas torta, amelyből szinte minden könyvkiadó megpróbálja kivágni a maga szeletét. Ez a felfutás azonban természetesen együtt jár a színvonal csökkenésével: sok kiadó nem rendelkezik megfelelő, értéktudatos szakembergárdával, maga a kínálat szélesedése is természetesen az átlagszint süllyedését okozta”.

A Fejezetek a gyermekirodalomból című kötet módszertani értékeit növeli a gyermekek fázistipikus érdeklődéséhez igazított szépirodalmi ajánlójegyzék, illetve a nyomtatott és elektronikus irodalmi hivatkozások.

Bárdos József és Galuska László Pál gyermekirodalmi kötete a szakszerűen felépített egyetemi jegyzet és a művelt olvasóközönségnek szóló kalauz műfaja közt egyensúlyozva, korszerű szemlélettel, emlékezetes nyelvi-retorikai eszközökkel teremti meg annak lehetőségét, hogy a hazai irodalomtudományos gondolkodás még ma is mostohán kezelt területe ismertebbé váljon; nem utolsó sorban pedig követendő példát ad a gyermekbefogadók által diskurzusba vont szövegek sok szempontú, kreatív megközelítési módjaira.

 Forrás

Bárdos József – Galuska László Pál 2007: Jegyzet a gyermekirodalom kurzushoz. Kecskemét: Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar.

Bárdos József – Galuska László Pál 2013: Fejezetek a gyermekirodalomból. Budapest: Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó.

Varga Emőke