Bevezetés
Nem tagozatos és nem zeneiskolás gyerekek énektanítása meglehetősen nehéz feladat, régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy zenei hallás nélkül milyen a találkozás a zenével. Azt könnyű belátni, hogy a zeneművek által megjelenített érzelmeket különösebb zenei képességek nélkül is egyformán átéljük, sőt az éneklés is ugyanazt a felszabadító érzést jelenti a gyerekeknek (és a felnőtteknek is), akár tisztán szólal meg, akár félrecsúszik a dallam. Meggyőződésem, hogy ha a hangmagasságok között nem is, de a harmóniák hangulata között bárki tud különbséget tenni.
A probléma felvetése
Az énekórákon a dalok, dallamok éneklése (nagyjából pontos ritmussal, megközelítő dallammal), a zenetörténet tanulása, a zeneelméleti fogalmak megismerése, a szolmizációs hangok, ábécés hangok, hangközök kottaképe, a zenehallgatási anyagok felismerése nem okoz problémát, elsősorban szorgalom és gyakorlás kérdése. Viszont zenei hallás nélkül hallás után dallamot lejegyezni, hangközt, hangzatot felismerni szinte lehetetlen. A vizualitást és a játékot hívtam segítségül. Ugyan a megszólaltatott akkordokat pontosan (azaz a hangzatok magasságát, illetve a fordításukat) nem tudják a gyerekek a színes kártyákkal visszaadni, de azt igen, hogy milyen jellegű az adott hármashangzat (dúr, moll, szűkített vagy bővített). A színkártyák azt is lehetővé teszik, hogy az óra elején felismertessük a hangzatokat hallás után – időt spórolva, azonos időben, az írásos javító ellenőrzés mellőzésével, a puskázás, „bekiabálás” elkerülésével. Alkalmas az új anyag előkészítésére az óra bevezető szakaszában, az új dal harmóniavázlatának a felépítésére az óra középső szakaszban, gyakorlóórára vagy épp az óra végén egy jó kis levezető játéknak – akár „ki is eshet”, aki nem talált.
1. ábra Játékként alkalmazhatjuk a hangzatfelismerést
Fogalmak tisztázása, tudományos háttér
A dúr és a moll hangnem között ellentét található, a kétféle hangnem kétféle érzelmi világ hordozója. (Frank 1989) A dúr hármashangzat alaphelyzetben egy nagy terc és egy kis terc egymásra épülése (d-m-s), míg a moll hármashangzat éppen fordítva építkezik: egy kis tercre jön egy nagy terc (l,-d-m). A szűkített és a bővített hármashangzatok disszonánsak a dúr és moll hangzatokhoz képest. A szűkített hármashangzatban két kisterc épül egymásra (t-r-f), míg a bővítettben két nagyterc alkotja a hangzatot (d-m-si). A fordítások (mikor a terchang vagy az alaphangtól számított 5. hang van alul a megszólaltatáskor) és a különböző magasságok (különböző ábécés hangokról kezdve az építkezést) nem játszanak szerepet a színkártyás felismerésben. Ahhoz, hogy ezeket a hangzatokat meghalljuk, zenei hallásra van szükségünk. A zenei hallás alatt összetett dolgot értünk. Az alábbi táblázat mutatja a zenei hallás különböző elemeit, és a zenei alapképességeket remekül összefoglalja (Erős 1992: 189)
| HALLÁS | KÖZLÉS | OLVASÁS | ÍRÁS | |
| MELÓDIA | Dallamhallás | Dallamközlés | Dallamolvasás | Dallamírás |
| HARMÓNIA | Hangzathallás | Hangzatközlés | Hangzatolvasás | Hangzatírás |
| RITMUS | Ritmushallás | Ritmusközlés | Ritmusolvasás | Ritmusírás |
| HANGSZÍN | Hangszínhallás | |||
| DINAMIKA | Dinamikahallás |
2. táblázat: A zenei alapképesség modellje
Nézzük, mit értünk tehát a harmóniahallás alatt!
„A harmóniahallás feltétele a hangok magasság szerinti szétválasztása, megkülönböztetése – mint a melódiahallásnál – és az együtthangzás elemzése. A harmóniahallás alapjául szolgál a hangnem érzékelése és a hallási képzetek felidézése. E hallási képesség később alakul ki, mint a melódiahallás. A hangközhallásra épül a hármashangzatok meghallása, mivel három együtthangzó, különböző magasságú hangok megkülönböztetéséhez nélkülözhetetlen a hangközhallás bizonyos mértékű fejlettsége. Tehát a hangközhallás általában egy fejlődési fokozattal megelőzi a hangzathallást. A harmonikus hallás nem fejlődik annyira nagy ütemben, mint a dallamhallás.” (Asztalos é. n.) A hármashangzatok hangzatkártyával történő felismertetése csak a harmóniák jellegének megkülönböztetésére törekszik. Nem véletlen, hogy összekapcsolható a zene és a vizualitás, s számos kifejezés megtalálható mindkét területen: a színek és formák ritmusával már az alsó tagozat rajzóráin megismerkednek a nebulók, a színharmónia pedig még a divatvilágban is alapvető ismeretet jelent. Többféle vizuális és auditív összekapcsolódás is van, a leggyakoribb, mikor a zenemű hangulatát kell visszaadni képben.
Módszer ismertetése
Azt hiszem, mindenki találkozott már olyan feladattal az énekórán, hogy zenehallgatás közben vagy után rajzolja le a tanuló, mi jut eszébe az adott zeneműről. Ilyenkor a színeken kívül a képi ábrázolás is az eszközök között van. A hangzatkártyákhoz csak a színeket használjuk. A négyféle hangzatot négy különböző színnel jelölöm, a képi ábrázolást mellőzöm, a színekkel csak az egyes hármashangzatok hangulatát jelöljük.
1. Zongorán megszólaltatja a tanár a hármashangzatokat, először csak alaphelyzetben, s először csak a dúr és a moll közti különbségről beszélünk. A dúr ünnepélyes, fényes, a moll lágy vagy éppen szomorú.
2. ábra A tanár megszólaltatja a hármashangzatot
2. Ez után megállapodunk, hogy milyen szín jellemezné a legjobban ezeket. A lényeg, hogy egy osztályon belül egységesen ugyanazokat a színeket használjuk. Nálam a dúr piros, a moll kék.
3. Kis kártyákat készítünk: a lap egyik fele fehér legyen, a másik fele pedig a megbeszélt színek egyike. Így elkerülhető, hogy a bizonytalanabb gyerekek megvárják, megnézzék, hogy a többiek milyen színt mutatnak – hátulról, oldalról nem látszik.
4. Majd próbát teszünk: a tanár által a zongorán megszólaltatott hármashangzat színét egyszerre kell felemelnie mindenkinek.
5. Ez után térünk rá a – profánul megfogalmazva – nem annyira szép hangzású hármashangzatokra. Megmutatjuk a szűkített, majd a bővített hármashangzatot külön-külön, megbeszélve, megállapodva, milyen színnel jelöljük. Érdekes, hogy abban minden osztály véleménye közös, hogy ezek a hangzatok nagyon különböznek a dúr és a moll hangzatoktól, de eltérő hangulatokat kötnek hozzá. A leggyakoribb vélemények alapján a szűkített hármashangzat feszültségtől vibráló, ezért sárgával ábrázoltam, a bővítettet pedig zölddel jelöltem, mert várakozás teli, vidám hármashangzat.
3. ábra A bővítettet zölddel jelöltem
6. A csoport összetételétől, a feladat céljától függőn játszhatunk csak dúr és moll vagy dúr, moll és „más” hangzatok felismertetésével is.
4. ábra „Más” hangzat – se nem dúr, se nem moll
7. Azonnal javítható, ha valaki nem jól választott, s örömteli érzés, ahogyan viszonylag kevés gyakorlás után is nagy magabiztossággal felismerik a gyerekek a dúr és a moll hármashangzat közti különbséget. Komoly motiváló erő – főleg nagyobbaknál, akik már tudják magukról, hogy mennyire van vagy éppen nincsen zenei hallásuk – az a visszajelzés, hogy mégiscsak különbséget tudnak tenni „fül után” a két harmónia között.
5. ábra Azonnal javítható
Eredmények
A nem tagozatos osztályok is hamar felismerik, s könnyen tudják jelölni a különböző hangulatú hármashangzatokat.
6. ábra Hamar felismerik a gyerekek a dúr és a moll hármashangzat között a különbségeket
Nem végeztem méréseket, de feltételezem, hogy az írásos és a tárgyalt módszer szerinti számonkérés közül az utóbbi jobb eredményeket hoz, ennek az oka egyrészt a zenei hallás nélküliekben kialakult gátlás, gát leküzdése, másrészt a játék, játékosság módszertani előnyei, harmadrészt a hang és a szín könnyed összekapcsolása, egyszerűbbsége a kottázáshoz, írásbeli rögzítéshez képest.
Nagy előnye, hogy az írni még nem tudó (elsős) gyerekek figyelmét is fel lehet hívni az együtthangzás különböző módjaira. Segít, hogy a gyerekek azonos időben, egyszerre mérhetőek, lehetőség van azonnal reagálásra, korrekcióra, visszajelzésre.
Egyéb területek, koncentráció
Érdemes végiggondolni, hogy a hangszimbolikának és a színek szimbolikájának alkalmazásával milyen sok területen, tantárgynál találkozhatunk. A zene és vizualitás összekapcsolása más tantárgyakban, például a médiában is megfigyelhető, vagy akár az irodalomban a különböző érzékterületek összekapcsolása: a szinesztézia fogalmánál. Pusztán az alkotás öröme is benne rejlik a módszerben: az egyes hangzatfajták színekre konvertálása alapján a zenemű képe négyzetrácsos papíron megjeleníthető (a ritmus is ábrázolható, hiszen törtek).
9. ábra Liszt Ferenc: Hajnalozó ( forrás: Pécsi – Uzsalyné 2002: 237)
10. ábra Filccel rajzolt hangzatvázlat az időtartamok és a szünetek jelölésével (lila = szeptimakkord)
Továbbgondolás, vizsgálódásra alkalmas területek
Érdemes megvizsgálni, a sajátos nevelési igényű tanulóknál az egyes részképességzavarokat tekintve milyen eredményeket hoz, van-e jelentős különbség (bár az is kérdés: nem tekinthető-e részképességzavarnak a zenei hallás hiánya énekórán). A hangszínkártyák elektronikus alkalmazása, továbbfejlesztése milyen lehetőségeket rejt magában? Alkalmazható-e más területeken a színkártya, nyilvánvalóan olyan tárgyaknál, ahol világosan elkülöníthető fogalmakkal dolgozunk? Érdemes lenne összegyűjteni, milyen módszerek igazolják a zenei hallás nélküliek muzikalitását? Hogyan lehet még a gyerekekhez közelebb hozni a zenét, élményszerűbbé tenni az órát? Izgalmas lenne kipróbálni – hiszen a színek árnyalatával a fordítások is bemutathatóak -, hogy a színek előfordulási arányát mérve esetleg párhuzamba állíthatóak-e festmények színarányai és zeneművek harmóniái.
Források, felhasznált irodalom
Asztalos Andrea (é. n.): Kottaolvasás – lapról éneklés [http://www.parlando.hu/2013/2013-3/2013-3-03-AsztalosAndrea-Kottaolvasas.htm – 2013. 06.20.]
Erős Istvánné 1992: A zenei alapképesség vizsgálata. In: Batta András – Czeizel Endre (szerk.): A zenei tehetség vizsgálata. Budapest: Mahler Marcell Alapítvány – Arktisz Kiadó, 189.
Frank Oszkár 1989: Zeneelmélet III. Budapest: Tankönyvkiadó, 139.
Pécsi Géza – Uzsalyné Pécsi Rita 2002: Énektár. Budapest: Kulcs a muzsikához Kiadó, 237.
Az osztályokról készült képeket Fekecsné Czidor Melinda készítette.
A fotókon a győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola tanulói szerepelnek.
Pap Adrienn
Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola
Győr